2026. Szeptember 30. | Jeromos
Van mértékegysége a boldogságnak? A nevetés? Az ölelések száma? A kibuggyanó vidám sóhajok? Nincs, mint ahogy a boldogtalanságnak sem. Mégis tudjuk, ha egy család az. Az onnan érkezőt pedig, akármilyen mennyiségben kapta a boldogtalanságot, messziről megismerni. Mindig mások boldogságának napsütésébe vágyik. Amíg rá nem jön, hogy azt a napsütést bizony ő is elő tudja állítani.
Az őszi szépirodalmi könyvek nem kevesebbre vállalkoznak, mint felmutatni, miként lehet új funkciót találni a diszfunkcióban, és miként építhetjük meg helyünket egy rosszul működő családban vagy azon kívül. Hogy miként rakhatunk fészket még a legviharosabb szikla tetején is.
Roisín O’Donnell: Fészek
Az év legmegrázóbb irodalmi műve arról, miként tud elmenekülni gyerekeivel egy 360 fokos bántalmazásban élő anya. A manipuláció és a gaslighting húsbavágó ábrázolása. „Ha madár vagy, a fészek nagyjából a legveszélyesebb hely, ahol csak lehetsz.”
Ann Patchett: Whistler
A Tom Lake és A Holland Ház népszerű szerzője, a bonyolult családi viszonyok derűs krónikása a rá jellemző pontossággal a nevelőszülőség témáját járja körül. Daphne csak egy évet töltött nevelőapjával, emléke mégis elkísérte a külön töltött 44 évben. Micsoda igazságtalanság, hogy pont akkor találnak újra egymásra, amikor el kell engedniük egymást.
Ben Lerner: Átirat
Az iskola Topekában szerzőjének új könyve egy kegyetlen szeretetháromszöget mutat meg, melyben a zseniális apa árnyékában élő fiú csupán egy másolat, egy átirat, míg az apával emlékezetből életút interjút készítő tanítvány szinte saját fiúként van szeretve. Sajátos küzdelem a szellemi örökségért, elismerésért.
Éric Vuillard: Árvák
A Napirend és más történelmi esszék szerzőjének új könyve Billy, a Kölyök és testvére megrázó történetét meséli el. Hidegvérű pisztolyhős vagy egy kétségbeesett árva? Egy mélyszegénységbe született, elhagyott gyerek, akinek Dickens hőseihez hasonlóan a nyomor meggyilkolta a lelkét?
0slider_
1slider_
