Egy rádióműsorban könnyű felkonferálni, elég néhány címszót mondani: Elek Ferenc, Jászai Mari díjas színművész, a Katona József színház tagja, a 41. Filmszemle legjobb férfi alakítását elnyerő színművész.

- Nem biztos, hogy ezzel kellene kezdeni, hiszen az a bizonyos filmszemle még ez két évvel ezelőtt volt!

- Miért, nem büszke rá? Biztosan jó érzés volt ott állni a színpadon, és átvenni a díjat, annak ellenére, hogy a fényképeket elnézve ez a díjátadás nem olyan volt, mint egy kis Oscar.

- De olyan volt, csak, amikor én kaptam a díjat, akkora már eléggé fogyogatott a pénz, a vetítések után már félhomályban hajoltunk meg. Ennek ellenére nagyon örültem, hogy ott lehettem, ráadásul olyan filmmel, ami az egyik szívügyem. A Köntörfalakat Dyga Zsombor rendezte. Sokat készültünk rá, és boldoggá tett, hogy több díjat is bezsebeltünk (rendezői díj, Arany Olló vágási díj, közönség díj). A hab a tortán a Jászai Mari díj volt, amelynek elnyerésről akkortájt értesültem. Számomra ez egy igen fontos kitüntetés. Az első komoly állami díj, amit egy színész megkaphat.

- Nem csak díjjal lehet egy művészt elismerni. Rangot ad az is, hogy hány darabba hívják. Ön közel száz szerepet játszott el.

- Huu, én még nem számoltam utána, engem is meglep ez az adat. Azt eddig is tudtam, hogy a Katona József színház – ahová a végzést követően 1998-ban leszerződtem – hála istenek rendesen ellát szerepekkel. Az igazság az, hogy jó sorom van színészként.

- Most is éppen próbáról rohant az interjúra…

- Egy operettet próbálok. Nagy élvezettel vágtunk bele Kovács Dániel rendező irányításával. A mi színházunkban eddig ez a műfaj nem szerepelt, ez egy igazi 3 felvonásos operett, de persze egy kicsit más, amolyan Katonára jellemző. Már a próbák alatt is érezni, hogy élvezetes, lélekemelő. Az olvasópróbán vinnyogtunk a nevetéstől. Ez egy vidám darab, mégis nagyon kemény látlelet arról, hogy miben élünk. Én például egy olyan vállalkozót játszom, aki a falu kiskirálya, perverz és mocskos. Nagyon szeretem, ha egy picit mást játszatnak velem, mint amilyen vagyok, pontosabban, amire predesztinálnak az alkatom miatt.

- Úgy gondolja, hogy beskatulyázták?

- Az embernek van egy külső megjelenése, amit tudomásul kell venni. De mint művész, kötelességem feszegetni a keretet, próbálgatni a határokat. Csak azt tudom eljátszani, amelyik szerepet rám osztják. Ebben hála istennek szerencsém van.

- A színház mellett ott a másik „szerelem”, a mozi.

- Mozi őrült vagyok, mindent megnézek, de mondjuk, egy Steven Segal-ért már nem ülök be. Minden műfajt kedvelek az akciótól, a krimiig, a horrorig, amit félig behunyt szemmel nézek, mert igazából az agya érdekel.

- Lehet ezekből a filmekből tanulni? Vannak olyan dolgok, amit átvesz, amit hasznosít a saját eszköztárában.

- Biztosan. A tudat alatt. Konkrétan nem utánozok le alakításokat, mozdulatsorokat. Kétségtelen, hogy tudnak egy olyan technikát az amerikai, vagy az angol színészek, ami nagyon imponáló, ami nagyon plasztikus. Például a mostani tévésorozatok a legjobb forgatókönyvírókkal dolgoznak, így izgalmas jellemek is bekerülnek a filmekbe. A reklámokat is egészen másként teszik be a filmekbe, mint itthon. Finoman, ízlésesen, hogy szinte ne is lássuk, csak a tudatalattink érzékelje.

- Nagy játékfilmekben már szerepelt, mi a helyzet a sorozatokkal?

- Most egy tv heti sorozatban veszek részt, Munkaügyek címmel megy. Ennek valószínűleg lesz folytatása. Remélem, szeretni fogják, mert remek színészek szerepelnek benne.

- Van olyan kedvenc film, vagy színpadi szerepe, amit örömmel játszana újra?

- Nem jellemző. Mindig azt próbálom megoldani, amit éppen rám osztanak. Konkrét szerep álom sincs, inkább szerep típus, ami bonyolult, és nem egy vetülete van, amiben lehet egy kicsit galádnak, egy kicsit másnak lenni, olyan jellemeket megformálni, akik nem egyértelműek, aki sokszínűek, tele mindenféle árnyalatokkal. A filmezés forgatókönyv és rendezés függő, a színház annyiban más, hogy ott a közönség reakciója alapján tudunk még változtatni az előadáson. A Katonában nagyon jó rendezőink vannak, ha nem is sikerül úgy egy előadás, ahogyan szeretnénk, a benne szereplők akkor is tudják, hogy valami nagyon komolyat, igazat, vagy valami nagyon mait akartunk létrehozni.

A cikk Kosaras Renáta - a Muzsikus Rádió Kortárs Retikül című műsorában elhangzott -interjúja alapján készült.