2017. Október 17. | Hedvig
Előző

Új mitológia...

Következő

Egy csodákkal teli élet...

Magad uram…

Egy fesztivál létrejöttének története mindig izgalmas, még inkább, ha a rendezvény három „közszolga” hölgy bábáskodásával születik meg. A Gyulakeszi Csigo Art Fesztivál létrejöttének körülményeit az egyik „alapító” Bayer Ilona televíziós újságíró, kulturális menedzser osztja meg olvasóinkkal.

 

„Magad uram, ha szolgád nincs” – mondogatta gyerekkoromban megboldogult nagyanyám, ha sokallván a munkát, húzogattam a számat. Ez alkalommal azonban női triumvirátusunk szinte lubickol a Csigo Art Fest eseményeinek forgatagában…

 

A szilveszter éj hozadéka

A történet az óév búcsúztatójáig nyúlik vissza. Az ünnepi vacsorát Bartunek Katalinnal költöttük el, akivel több évtizedes együttmunkálkodás közben szövődött barátság köt össze. Az utóbbi fél évtizedben Gyulakeszin, az ő szépséges antikvitása fölött kialakított szalon-színház nyári koncertsorozatának háziasszonya voltam. A vacsoraasztalnál is – a környéken nagy hiányt pótoló- magán kulturális vállalásáról esett a legtöbb szó. Kik érkeznek itthonról, és kik messze földről a Káli medence szélén, a Tanúhegyek ölelésében fekvő kicsiny település nagy eseménysorozatára. Sem Kati –aki nem mellesleg iparművész is - sem én nem szenvedünk hiányt ötletekben, hisz mindketten tevékeny „közszolgái” vagyunk a kultúrának.

 

Szellemi innováció

A szalon-színház az évek alatt bölcsője lett a zene sokféle ágának. A környékbeliek, s a távolabb lakók pedig lassan törzsvendégei a vén malomnak. Vannak, akiket Kaposvárról csábít a színvonalas program, de a vissza-visszatérő, vagy a Káli medencében nyaralótulajdonossá lett külföldiek is egyre többen jönnek. A hangversenyek után családias légkörben, a hajdani művészeti szalonok hangulatát idéző környezetben a környékbeli pincészetek nemes nedűit kortyolgatván beszélgetnek a vendégek egymással, a művészekkel, a házigazdákkal. A hangulatra jellemző, hogy messze földről is szívesen fogadják a felkérést a muzsikusok sokadszorra is, mintha hazajönnének… Bartunek Kati azonban nem az az ember, aki a sikerek láttán elégedetten hátradől. Mindig töri a fejét, hogyan, mivel lehetne gazdagabbá tenni e kicsiny kultúr „ékszerdoboz” életét.

 

Szó szót követett, az ominózus szilveszter este, és ha hiszik, ha nem, a desszertnél már ki is pattant a fejünkből az ötlet. Japánban élő lányomról, ottani szokásos látogatásaimról meséltem, mikor egyszerre csillant fel a szemünk. Az idei nyáron egy összművészeti fesztivál lesz, amelyben a távoli szigetország kultúrájából adunk ízelítőt.

 

Az újesztendő nagy boldogsággal köszöntött ránk… Ötletparádénk bódulatában szédületes iramban kezdtünk hozzá a másfél hónapra tervezett Csigo Art Fest szervezéséhez. (Az elnevezés a malom nevéből ered. A Tapolcától 3 kilométerre fekvő 150 éves épületet ugyanis a hajdani tulajdonos után Csigo malomként ismerik.) Tudtuk, hogy a már kialakulóban lévő zenei estek mellé minden részletében hiteles japán tematikájú programok kívánkoznak. Nem volt kérdéses, hogy ki lehet ennek a legfőbb biztosítéka.

 

Japánban élő lányom tanára az egyetemen Dr. Vihar Judit volt, aki a Magyar-Japán Baráti Társaság elnöke, s nem mellesleg az egyetlen magyar, akit a japán császár őfelsége kétszer is kitüntetett. Boldogan fogadta felkérésünket, így remek munkamegosztásban Kati a zenei koncertsorozatot, Judit és én a japán eseményeket terveztük-szerveztük. Védnöknek dr. Sűdy Zoltán, volt tokiói nagykövetünket, díszvendégként pedig a japán nagykövetet kértük fel.

 

A japán nagykövet látogatás

Szerencsés véletlenek segítettek bennünket. Még szilveszter éjszakán július 7-re tűztük ki a megnyitót. Mint kiderült ez a nap a japánok egyik legkedveltebb ünnepe, a Tanabata. A szerelmesek fesztiváljának története egy 2000 évvel ezelőtti kínai mesében gyökerezik. Az egymást szerető, de a Tejút által elválasztott két csillag, a Pásztorfiú és a Szövőlány egy évben egyszer csak ezen a napon találkozhatnak. Ilyenkor Japán-szerte a mi májusfánkhoz hasonlatos díszeket állítanak, amelyekre az emberek felaggatják cetlire írt kívánságaikat. A Csigó malomban is így cselekedtünk.

 

Az első titkos óhajt maga Kosuge Junichi, Japán magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete tette fel a bambuszágakra. Legnagyobb meglepetésünkre a protokoll szerinti egyórás látogatás jóval hosszabbra nyúlt, Kosuge úr ugyanis végignézte a megnyitó utáni pazar programot is. Lelkesen tapsolt honfitársa Takaku Keijiro samiszen és tekerőlant, Kenéz László sakuhacsi művésznek, valamint a koncertet záró Ataru Taiko Japán Dobszínház decibelekben nem szűkölködő fergeteges előadásának.

 

A szalonban nagy meglepetésére Vörös Attila frissen csapolt Kirin sörrel kínálta, miközben bemutatta őexellenciájának azt a gazdag ital-válogatást, amellyel az Intercooperation Zrt. ital-szakértője a programok látogatóit is megismertette. Legtöbben csak a szakét ismerjük, ám azt kevesen tudják, hogy tízezer fajtája is létezik a nemzeti italként számontartott erjesztett rizsbornak. Egyik ámulatból a másikba estünk, amikor Attila azt is elmondta, hogy az elmúlt években a japán whiskyk a világversenyeken sorra megelőzik a skót főzőmesterek híres párlatait.

 

Ismerkedés a Felkelő Nap országával

Óriási az érdeklődés kiállításaink iránt. Amerre járunk, az egész épületben japán szépségek veszik körül a látogatókat.  A földszintről az emeletre vezető lépcsőn Török Szofi Sára fotóin keresztül máris ott érezhetjük magunkat az ősi pagodák, s a világhírű kertek meditatív csendjében, találkozhatunk shintó papnővel éppúgy, mint Kiotó híres negyedében, a Gionban pompás ruhájú gésa-növendékekkel. Vendégeink nagy érdeklődéssel hallgatják Dr. Vihar Judit rengeteg érdekességgel tűzdelt tárlatvezetéseit, amelyek az ősi tradíciók ismeretlen világa mellett szól a ma Japánjáról is. Hogyan férnek meg egymás mellett a sokszázéves hagyományok a lassan XXII. századinak nevezhető modernitással. S miközben a látogatók Schmitt Csilla gazdag gyűjteményének szépséges kimonóit, használati tárgyait, „mesélő” babáit csodálják, és Zopcsák Ferenc japanológus grafikusművész kalligráfiáit böngészgetik, már a következő eseményről kérdeznek.

 

 A „Gésák titokzatos élete” c. sok tévhitet eloszlató élvezetes beszélgetés után Puccini Pillangókisasszony c. operájának leghíresebb áriái csendültek fel Ötvös Csilla és tanítványai előadásában. Miközben a tárlókban és a szalonban G. Heller Zsuzsa japán ihletésű kerámiái és teáskészletei kelletik magukat, a szinpadon Rajzó-Kontor Kornélia avat be a hagyományos japán teaszertartás rejtelmeibe.  Zopcsák Ferenc workshopjára is sokan kiváncsiak, hisz a művészi kézírás önálló alkotásai nemcsak a bonyolult írásjelek szépségével, hanem filozofikus tartalmukkal is egy régmúlt kor ismeretlen világába repítenek bennünket. S hogy a jótékonyság, a civil kurázsi se maradjon ki az önfeledt szórakozás mellett, eseményeinket  mindig tombola zárja, amelyek bevételét a Magyar-Japán Baráti Társaságnak adományozzuk. A Távol-Keleti fílinget hozó programok közben Tompos Kátya és Hrutka Róbert Európán átívelő zenés utazása, a Klassz a paRTon koncertjei, a Berlinben élő Csermák Éva hegedűművész szonátaestje várta a nagyérdeműt.

 

 A következő programok

Augusztusban még várhatóak programok, 12-én Szabó Ádám zenész, énekes, harmonikás  ad – várhatóan tőle már megszokott– fergeteges koncertet. A vendégek a Sabar Borház kínálatából is kóstolhatnak.  Augusztus13-án a programok Japán köré épültek: Schmitt Csilla tárlatvezetést tart és Dr. Vihar Judittal közösen kimonó bemutatót és nyári kimonó próbát. Zopcsák Ferenc kalligráfiákat készít, Kenéz László régi japán hangszereket mutat be, Vörös Attila a japán ital kultúráról beszél és japán italok kóstolójával várja vendégeket.  

Egy hét múlva pénteken (aug.18.) Virtuóz varázslat itthon és Japánban címmel Jávorkai Sándor hegedűművész és Jávorkai Ádám gordonkaművész ad koncertet. A virtuóz tehetséggel megáldott testvérpár járja a világot, a legismertebbek a japán közönség előtt, hisz éppúgy visszatérő művészei az ottani hangversenytermeknek, mint a Csigo Art Fest-nek. A kiállítások pedig szeptember végéig tekinthetőek meg.

 

Helyszín és időpont: Gyulakeszi, Csigo malom, 2017. augusztus, szeptember

 

Előző

Új mitológia...

Következő

Egy csodákkal teli élet...

Kövess minket!