2017. Szeptember 20. | Friderika
Előző

Megosztom… Palya Bea, énekesnő...

Következő

Megosztom... Carla Galli, író, coach, ...

Megosztom… Udvarias Anna, színésznő

Udvarias Anna

Kérdéseink válaszadója ezúttal Udvarias Anna, színésznő, aki miután eljátszotta a musical-irodalom több főszerepét is, felismerve a média fontosságát, megmérettette magát a Rising Starban is.

 

- Melyik volt hivatása legemlékezetesebb pillanata?

 

- Talán az volt a legemlékezetesebb pillanat, amikor felvettek a Színművészeti Főiskolára. Negyedszerre sikerült bejutnom, így azt a pillanatot, amikor kimondták a nevemet, mélyen belevéstem az agyamba, a szívembe, és a gyomromba. Ezen kívül, amikor a szüleim, a férjem és persze a gyermekeim ülnek a nézőtéren, az előadás után mindig nagyon nagy büszkeség tölt el, hogy nekik is játszhattam, hogy nekik is megmutathattam, hogy mi az a fontos dolog az életemben. Természetesen utánuk! Azt hiszem ezek a legemlékezetesebb pillanatok.

 

- Mennyire határozta meg későbbi párkapcsolatát az első szerelem?

 

- Nem hinném, hogy az első szerelem meghatározta volna a későbbi kapcsolataimat. Négy évig tartott, megismerhettem benne a szerelem minden szépségét és fájdalmát. Elkezdődött egy tanulási folyamat, ami azt hiszem, végig kíséri az ember egész életét.

 

- Magyarországon kívül hol élne a legszívesebben?

 

 - Talán egy toszkán kisváros jut eszembe legelőször. Nagyon szeretem Olaszországot, és ha szóba kerül beszélgetés közben a férjemmel, hogy hol tudnánk elképzelni az életünket idős korukban, mindig Olaszország kerül az első helyre.

 

 - Mennyire befolyásolta környezete a pályaválasztásban, volt olyan híresség, vagy példakép, aki motiválta?

 

- Nővérem (Udvarias Katalin színésznő – a szerk.) mellett nőttem fel a főiskolai évei alatt, később az operettszínházban. Így igazi színházi gyerekként cseperedtem, nem is volt más gondolatom a színpadon kívül. Először balerina akartam lenni, de mivel énekelni is nagyon szerettem, ennél a komplexebb, mindent magába foglaló, zenés műfajnál kötöttem ki. Ha motivációról kellene beszélni, akkor két főiskolai tanárom jut az eszembe, Gosztonyi János és Szinetár Miklós. Példaképet mindig találok magamnak az aktuális színházi vagy filmes munkákból, sok fantasztikus, nagyformátumú színésszel volt és van szerencsém találkozni a mindennapokban.

 

- Melyik a kedvenc könyve és miért?

 

- Kevés időm jut olvasásra. Érdekes, hogy most éppen Szinetár Miklós Pályázat című, háromkötetes szórakoztató levélregényét olvasom. Nagyon kedvelem a humorát, a bölcsességét, a tájékozottságát, és mivel személyesen ismerem, olvasás közben szinte az ő hangján szólalnak meg a mondatok.

 

- Mit gondol a személyiségéről, milyennek tartja magát?

 

- Azt hiszem, hogy erre a kérdésre nehéz válaszolni. Talán mindenki azt írja le, amilyennek szeretné, ha mások őt látnák. A személyiségünk gyerekkorunk óta fejlődik, változik, ahogy a külső hatások érik. Nagy általánosságban talán azt mondhatom, hogy nem vagyok egy nehéz ember, szórakoztató és szeretetteljes társnak tartom magam, legyen szó munkáról, barátságról, házasságról.

 

- Mi az, amitől a legjobban retteg?

 

- Igazából nem rettegek semmitől, mondjuk az Eiffel torony legmagasabb teraszára nem mentem fel.  Az igazságtalanság, a butaság, az erőszak mind verbális mind fizikai megnyilvánulásában, főleg ha a gyerekeim az elszenvedői, na azért az félelmetes és megpróbálok harcolni ezek ellen.

 

- Mennyire teljesültek be gyermekkori álmai?

 

- Teljesen!

 

- Mi a véleménye az adományvonalakról és azok hatékonyságáról, lépett már fel jótékonysági eseményen?

 

- Segíteni jó, természetesen a lehetőségeimhez képest én is szoktam, ami általában nem anyagi, inkább jótékonysági fellépés, vagy más fizikai segítség a rászorulóknak. A sok negatív tapasztalat miatt az adományvonalakban nem nagyon hiszek, szerintem az embereknek nincs bizalma ehhez a jótékonysági formához.

 

- Ön szerint a hiúság pozitív vagy negatív tulajdonság, mennyire tartja magát hiú embernek?

 

 - Egészséges hiúságról azt hiszem, akkor beszélhetünk – nem csak egy művésszel kapcsolatban –, ha ez a jól ápoltságot, a tisztaságot, az ízléses megjelenés jelenti. Mint mindennek, természetesen a hiúságnak is lehet beteges megjelenése, akkor már negatív tulajdonságként beszélhetünk róla.

 

- Mi az, amire a legbüszkébb?

 

- Természetesen a legbüszkébb a családomra,a gyermekeimre vagyok. Ez most a két kamasznak valami rémesen ciki és felesleges dolog,például képeket mutogatni róluk más embereknek,de remélem ők is megtapasztalhatják majd ezt a büszkeséget egyszer.

 

 - Mi volt élete legnagyobb csalódása?

 

- Egy nagy csalódást szerencsére nem tudok kiemelni az életemből. Természetesen én is ismerem ezt az érzést, de azt hiszem a csalódások is ugyanúgy hozzátartoznak az ember életéhez, mint az örömteli pillanatok. Mindenkinek a saját dolga feldolgozni a csalódásokat, tanulni belőlük és elfelejteni azokat, ha lehetséges.

 

- Mit gondol a most oly divatos diétákról, ön hogyan étkezik?

 

- Igen, lassan már ugyanúgy, mint ruha divatról, beszélhetünk diéta divatról is. Ez együtt jár a mai korral, a mai emberekkel, összességében a mai világunkhoz tartozik. Azt hiszem, az lenne jó, ha mindenki megtalálná a fizikumának, életkorának, a munkájának legmegfelelőbb és legegészségesebb étkezést. Nagyon sokat nem szabad vele foglalkozni, mert ennél sokkal fontosabb dolgok is vannak a világon. Az lenne a lényeg, hogy mindenki érezze jól magát a bőrében, úgy ahogy van. Én megpróbálok egészségesen étkezni és a családomat is erre az útra terelni. Néha felállítunk szabályokat, amiket annyira jó alkalomadtán megszegni egy nutellás palacsintával.

 

 

Előző

Megosztom… Palya Bea, énekesnő...

Következő

Megosztom... Carla Galli, író, coach, ...

Kövess minket!