2020. Október 02. | Petra
Előző

Megosztom… Farkas Gábor, Gábriel, é...

Következő

Megosztom… Georgita Máté Dezső, ...

Megosztom… Tenki Dalma, színésznő

Tenki Dalma

Kérdéseink válaszadója ezúttal Tenki Dalma. A pályája elején járó színésznőről már eddig is sokat hallhattunk izgalmas karakterek remek megformálásai kapcsán, de egészen biztos, hogy még sokszor fogunk tapsolni tehetséges játékának. A sokoldalú színésznő szabadúszóként több színházban és a mozivásznon is látható, de kulturális témájú rádióműsorokat is készít.

 

 

– Melyik volt szakmai élete legemlékezetesebb pillanata?

 

– Sok eszembe jut, de ha ki kellene egyet választani az az volt, amikor a szakdolgozatom utolsó sorait megírva, elmentem egy nagyjátékfilm castingjára, fáradtan, felkészületlenül, és megkaptam a szerepet. Azért, ezt emelem ki, mert casting helyzetekben nem vagyok túl jó, általában túlgondolom, túlizgulom, de itt nem volt ilyenre lehetőség, mert nem volt időm semmire, csak bemenni és csinálni. Érezhető volt azonnal, hogy tetszem a rendezőnek, és arra a szerepre, amire néztek, én kellek. Az ilyen esetek megmelengetik az ember szívét.

 

–  Mennyire határozta meg későbbi párkapcsolatát az első szerelem? 

 

– Azt hiszem ez kikerülhetetlen. Legalábbis saját tapasztalataimat nézve, és másokon látva. Mindenféleképpen tanulságos – a pozitív és a negatív hatásaival együtt –, volt a későbbiekre nézve az első szerelem. Amit ott elrontottam kevésbé csináltam a következőbe, tanultam belőlük, magamról. De azt hiszem, és tapasztalom is, a legjobb kapcsolat mégis az, amikor együtt fejlődünk.

 

- Magyarországon kívül hol élne a legszívesebben?

 

– Mindig más vonzott. Sokáig, és még most sem utasítanám vissza, ha Hawaii-on élnék. A legfontosabb az lenne, hogy azokkal legyek, akiket szeretek, és mindenképpen olyan helyen ahol mindig süt a nap!

 

– Mennyire befolyásolta környezete a pályaválasztásban, volt olyan híresség, vagy példakép, aki motiválta? 

 

– Színházi környezetből jövök, így adná magát, hogy a válaszom az igen legyen, de sajnos sose voltam egy rajongó, példaképeket kereső típus. Színészetben semmiképp sem. Nőiség kérdéskörben, és emberségben vannak példák. A családom és a pop énekesnők, főként Beyonce mindig is inspirált.

 

– Melyik a kedvenc könyve és miért?

 

– Bartis Attila: Nyugalom című könyve jutott először eszembe. Úgyhogy azt hiszem, az a kedvenc könyvem. De mostanában, a nemrégiben elkezdett gyógypedagógiai tanulmányaim miatt, nagyon sok pszichológiai szakirodalmat olvasok, nagyon izgalmasnak tartom.

 

– Mit gondol a személyiségéről, milyennek tartja magát?

 

– Elsősorban mindenképp a humoromat emelném ki. Ezenkívül, szeretem magamban, hogy érzékeny vagyok az emberekre, szeretek velük lenni, és szociálisan érzékeny vagyok, bárkivel nagyon szívesen elbeszélgetek, hamar feltalálom magam. Amiben fejlődnöm kell az a hangulatingadozásaim, és az, hogy ne legyek elégedetlen magammal. Ezekről sokat beszélgetek a férjemmel. Az első lépés az, ha felismeri az ember, hogy van min változtatnia, aztán jöhet a többi. A lényeg, hogy akar-e változtatni. Én akarok.

 

– Mi az, amitől a legjobban retteg?

 

–  A haláltól.

 

– Mennyire teljesültek be gyermekkori álmai?

 

– Van, amivel még adós vagyok. Elég sok mindennel. De dolgozom rajtuk, folyamatosan.

De, ha ki kellene emelni valamit, akkor azt, hogy színésznő lettem, most pedig gyógypedagógiát tanulok. Férjhez mentem, szép kapucnis ruhában, olyanban, amilyent megálmodtam.

– Mi a véleménye az adományvonalakról és azok hatékonyságáról, lépett már fel jótékonysági eseményen?

 

– Nagyon fontosnak tartom az adományvonalak használatát, és létezését, főként olyan emberek számára, akik megtehetik, hogy segítsenek. Én azzal tudok segíteni, ha jótékonysági esteken fellépek, több ilyen volt már. Ha valami adomány jellegű, próbálom mindig elvállalni. Emellett önkénteskedem is egy alapítványnál, gyerekekkel foglalkozom. Jó látni mennyire hálásak, már csak azért, is hogy velük vagyunk.

 

– Ön szerint a hiúság pozitív vagy negatív tulajdonság, mennyire tartja magát hiú embernek? 

 

– Szerintem is-is. Egy egészséges hiúság jó, ha van az emberben, én például nem egészségesen vagyok az. Mindent nagyon komolyan veszek magammal kapcsolatban, és például a külsőm kapcsán rettentően hiú vagyok. Azt érzem, mindig van min változtatni.

– Mi az, amire szakmai életében a legbüszkébb?

 

– Imádok énekelni, gyerekkoromban inkább énekesnő, mint színésznő szerettem volna lenni. Rengeteg zenés darabban játszhatok, játszhattam, amiért hálás vagyok.

 

– Mi volt élete legnagyobb csalódása? 

 

– Hogy nem minden ember kedves.

 

– Mit gondol a most oly divatos diétákról, ön hogyan étkezik?

 

– Nagyon rosszul, imádom a szalonnát és a húst. Ha lehet, mindig csak azt enném. De azért néha salátát is fogyasztok és hozzá szalonnát. Körülbelül itt megáll nálam a diéta fogalma. Abonettel is finom a szalonna. Én kicsit haragszom, amiért mindenhonnan az folyik, hogy a vékony nők és férfiak a szépek, ezért mindenki fogyni akar. Végtelenül ellenzem azt, hogy mindenki ugyanúgy akar kinézni, és ez abban merül ki, hogy csak vékonyan szép az élet. Régen, amikor zsírral kenték még a ház falát is, nemcsak a kenyeret, ami megjegyzem nagyon finom, lila hagymával, kiröhögtek volna minket, ha odaadok nekik egy zsírral megkent puffasztott rizs szeletet, hozzáteszem, jogosan. Nekem januárban volt egy balesetem, híztam öt kilót, azelőtt nem kellett figyelnem mit eszem, szerencsés alkat voltam. A baleset óta nem így van. Amellett, hogy megtanított türelmesnek lenni önmagammal, arra is felkészített, hogy ha az ember nem mozog eleget, elernyed. Azt tartom inkább elengedhetetlennek, hogy mozogjunk, ez legyen futás, tánc, bármi, amit szeretünk.

 

 

Előző

Megosztom… Farkas Gábor, Gábriel, é...

Következő

Megosztom… Georgita Máté Dezső, ...

Kövess minket!