Megosztom… Szávai Viktória, színésznő

Kérdéseink válaszadója ezúttal Szávai Viktória, Jászai Mari díjas színésznő. A színészi szakma szinte minden műfajában láthattunk már; színház, játékfilm, tévéfilm, sorozat, de hallhattuk számos külföldi film szinkronhangjaként is. Az országos ismertséget a Csak színház és más semmi (2016-2019) tévésorozat Lajtai Petra szerepe hozta el számára. 

 

– Melyik volt hivatása legemlékezetesebb pillanata?

 

– A „Sárkánylehelet” című Weöres Sándor estem bemutatója. Rengeteg barát, ismerős, családtag várt sírva-nevetve az öltözőm előtt. Aznap este tényleg úgy éreztem, hogy valami fontos dolgot sikerült továbbadnom. Judy Dench szerint egy színész életében 4-5 ilyen este van.

 

– Mennyire határozta meg későbbi párkapcsolatát az első szerelem?

 

– Eléggé. Az első szerelmem 10 év után visszatért az életembe, és van egy közös gyerekünk. 

 

– Magyarországon kívül hol élne a legszívesebben?

 

– Valahol a Mediterráneumban. Nagyon vonz Spanyolország, oda bármikor elköltöznék, akár egy szál bőrönddel. 

 

– Mennyire befolyásolta környezete a pályaválasztásban, volt olyan híresség, vagy példakép, aki motiválta?

 

– Egyáltalán nem. Vidéken éltünk, egy alföldi kisvárosban. Sem közel sem távol nem volt művészember a családban, ehhez képest egyenes út vezetett a színház, az öcsémnek pedig a zenei pálya felé. 

 

– Melyik a kedvenc könyve és miért?

 

– Lawrence Durrell: Alexandriai négyes. Nagyon izgalmas, ahogy különböző fókuszból látjuk ugyanazt a történetet. Négy ember sorsa fonódik össze, mégis, mintha mindannyian egy másik valóságban élnének.

 

– Mit gondol a személyiségéről, milyennek tartja magát?

 

– Hm… alapvetően nyitott, érdeklődő, empatikus embernek gondolom magam, nagy teherbírással és kitartással. Ha egyensúlyban vagyok, azt hiszem jó a közelemben lenni, de ha nem, akkor mindenki meneküljön. 

 

– Mi az, amitől a legjobban retteg?

 

– Nincs ilyen. A félelem szüli meg azt, amitől félünk, ezért sem vetítek ki magamnak ilyesmit. 

 

– Mennyire teljesültek be gyermekkori álmai?

 

– Két dolog vonzott nagyon: a csillagászat és a régészet. Csillagász már valószínűleg nem leszek, de mondjuk egy megalitikus templom feltárásához most is szívesen elmennék önkéntesként. 

 

 – Mi a véleménye az adományvonalakról és azok hatékonyságáról, lépett már fel jótékonysági eseményen?

 

– Elég szkeptikus vagyok a szervezett jótékonysággal szemben. Szoktam adakozni, de akkor vagyok nyugodt, ha közvetlenül segíthetek valakin. Ruhákat szoktam küldeni egy kis faluba, vagy árva gyerekeknek vagyok a „karácsonyi angyala”. 

 

– Ön szerint a hiúság pozitív vagy negatív tulajdonság, mennyire tartja magát hiú embernek?

 

– Van, akit a hiúság hátráltat, van, akinek mozgatórugó az életében. Egy színésznél természetesen elég magas a hiúsági index, de azt hiszem, nekem inkább segít a pályámon, mert nagy adag maximalizmussal párosul. 

 

– Mi az, amire a legbüszkébb?

 

– A tizenöt éves lányomra, akiről nem tudok elfogódottság nélkül beszélni. Ő egy csodálatos személyiség. 

 

– Mi volt élete legnagyobb csalódása?

 

– Mindig a legfrissebb. 

 

– Mit gondol a most oly divatos diétákról, ön hogyan étkezik?

 

– Közel 20 éve kialakítottam egy olyan étrendet, amit gond nélkül be tudok tartani mindenféle önsanyargatás nélkül. A legalapvetőbb dolog, hogy nem eszem fehér cukrot, fehér lisztet, tartósítószert tartalmazó élelmiszereket. Viszont szeretek enni, és amit jónak gondolok, azt boldogan, lelkiismeret furdalás nélkül eszem. 

Utánajártunk: A színésznőt legközelebb Stefan Vögel: Egy apró kérés című remek vígjátákában láthatjuk a Belvárosi Színházban 2020. február 18-tól.

Fotó: Seres Zsolt