2019. December 14. | Szilárda
Előző

Megosztom... Rost Andrea, operaénekes...

Következő

Megosztom… Cserna Antal, színész, ze...

Megosztom… Schanko Krisztina lakberendező

Schanko Krisztina

Kérdéseink válaszadója ezúttal Schanko Krisztina lakberendező, enteriőr dizájner, a Retroom Galéria tulajdonosa. Számos lakberendezési projektje mellett éttermek és hotelek belső kialakításában, enteriőr tervezésében vett részt. 

 

– Melyik volt hivatása legemlékezetesebb pillanata?

 

A legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor egyik kedves ügyfelem odaadta a lakáskulcsát és azt kérte, hogy a berendezés legyen olyan „Krisztás”. A feltétlen bizalom jele, amikor valaki rám bízza az otthonát és teljes mértékben az én ízlésemre és tudásomra hagyatkozik, anélkül, hogy beleszólna a színekbe, anyagokba, formákba. Nagyon ritka, de jóleső elismerés számomra! Ez nem azt jelenti, hogy útközben nem raktam arrébb 1-2 falat a beleegyezése nélkül és nem egyeztettem vele az álmennyezet méretét, persze igen! Amikor elkészült, nagyon boldog volt és  kérte, hogy fussak vele egy kört az üzletekben és cseréljük le a ruhatárát is, hogy méltó legyen a lakása nagyvonalúságához. Megtettem neki, átformáltam kicsit a külső megjelenését, és azt hiszem – ő fogalmazott így – oda datálódik, hogy megtalálta a stílusát!

 

–  Mennyire határozta meg későbbi párkapcsolatát az első szerelem?

 

Meghatározta, négy évig tartott! Azt gondolom a későbbi életemben is az első biztos alapra, mintára építkeztem! Márai szerint „nincs is  igazi” nagy szerelem, hanem „mindegyikben van valami igazi”. Én is így gondolom! Fontosnak tartom az életben azt, hogy akivel párkapcsolatban valaha voltam, aki közel volt a lelkemhez és a legbelsőbb gyengeségeimet is ismerte – a jelenlegi férjem mellett – a mai napig tisztelem és jó viszonyban vagyunk.

 

– Magyarországon kívül hol élne a legszívesebben?

 

Olaszországban! Bár ott most kicsit nehéz a gazdasági helyzet, de a kultúra, az ételek és a kicsit bohém stílus… az ő életigenlésüket imádom. Tanulom az olasz nyelvet is, ami a német és angol nyelv használata mellet egy igazi felüdülés és mostani munkámban is nagyon hasznos. Itáliában találtam meg azt az életérzést és stílust, ami most a legközelebb áll hozzám, és akkor még nem beszéltem a divatról, a kávéjukról és a proseccoról. Az én galériám is egy kis Olaszország. Régebben pár évig éltem Észak-Németországban, nagyon szerettem, de soha nem éreztem magaménak. Rajongok a Balaton-felvidékért, de nekem a világ legszebb városa Budapest!

 

– Mennyire befolyásolta környezete a pályaválasztásban, volt olyan híresség, vagy példakép, aki motiválta?

 

Nagyon! Édesanyám fényképészként dolgozott és számos rangos kiállításon szerepelt. Gyerekkorom óta tanít a színekre, a fényekre és a művészetre. Mindig gyűjtötte a régi különleges lakberendezési tárgyakat, ebben nőttem fel. Apukám gépész és műszaki ellenőr volt, nagy beruházások tervezésében vett részt, gyönyörűen rajzolt és írt. Sok-sok órát töltöttünk együtt alaprajzok fölött. Ő tanított meg a térlátásra, ami a későbbi munkáim során nélkülözhetetlen lett.  Sokat utaztunk együtt, Európa legtöbb nevezetességeit – szinte kötelezően – már kicsi koromban láttam. Úgy érzem tökéletes alapokat kaptam otthonról és ezért nagyon hálás vagyok a szüleimnek!

 

– Melyik a kedvenc könyve és miért?

Mindenevő vagyok, nagyszámú szeretett könyvem van, de bevallom, mostanában nem jut elég időm az olvasásra. Ám két könyv azonnal beugrik: Márai: A gyertyák csonkig égnek, mert csodálatos, kimondatlan megbocsátást érzek benne. A másik, Alessandro Baricco: A Selyem. A főszereplővel végigutazom a világot és megélem vele az érzelmeket, szóval, mert magával ragad.

 

– Mit gondol a személyiségéről, milyennek tartja magát?

 

Végletes, megbízható, empatikus és szenvedélyes vagyok. Nem tudok semmit érzelemmentesen vagy félig csinálni! Gondoskodom, tehát vagyok.

 

– Mi az, amitől a legjobban retteg? 

 

A magatehetetlenségtől.

 

– Mennyire teljesültek be gyermekkori álmai?

 

Tökéletesen! Azzal foglalkozom, amit igazán szeretek. Sokat utaztam és utazom most is, kell az inspiráció, szeretek más kultúrákban nézelődni és kicsit elmerülni.

 

– Mi a véleménye az adományvonalakról és azok hatékonyságáról, lépett már fel jótékonysági eseményen?

 

Igen, a 90’-es években kezdtem jótékonysággal foglalkozni, amikor az első magyarországi AIDS gálák szervezésében, valamint a gyermekkórházak adomány gyűjtésében vettem részt.  Most inkább a személyes adásban, támogatásban hiszek, otthonoknak gyűjtök ruhákat, óvodáknak játékokat, karácsony táján a hajléktalanoknak pedig személyesen adok pénzt. 

 

– Ön szerint a hiúság pozitív vagy negatív tulajdonság, mennyire tartja magát hiú embernek?

 

Ha a hiúság szó szerinti jelentését nézzük, amely az öntelt emberre jellemző, aki túlzottan kényes saját magával, a külsejével kapcsolatban, nagyon vonzónak és különlegesnek tartja magát, különösen a kinézetét, és titkon elvárja, hogy mások is elismerjék, dicsérjék, valamint az ebből fakadó magatartás, akkor nem tartom magamat hiúnak, inkább igényesnek!  

 

– Mi az, amire a legbüszkébb?

 

A Falk Miksa utcai galériámra, ami hűen tükrözi az ízlésvilágomat és a munkámat. Hosszas kutató munka eredményekén esett a választásom a 1960-70-es évek neves, olasz tervezőinek bútoraira, berendezési tárgyaira, amik jól összeegyeztethetőek, ötvözhetőek a mai kor stílusával és élettereivel. Mielőtt bekerülnek az üzletembe, gondos kezek restaurálnak minden darabot, és ha szükséges az anyagválasztással a mai kornak megfelelően a saját ízlésemre is formálok közülük néhányat.

 

– Mi volt élete legnagyobb csalódása?

 

– „Legnagyobb” csalódás nem volt. Mélyen Isten tisztelő vagyok, így hiszem, hogy mindig minden okkal történik. Talán egy-két baráti szál felbomlását kicsit nehezebben viseltem. Az irigységet és a rosszindulatot hosszú ideig csak szóbeszédből ismertem és nem tapasztaltam. Azt hiszem alapvetően én egy szerencsés csaj vagyok.

 

– Mit gondol a most oly divatos diétákról, ön hogyan étkezik?

 

Valójában nem tudok hozzászólni, mert azt eszem és iszom, amit szeretnek. Mindig sportoltam, így nem kellett soha ügyelnem a kilókra. Nagy kegy ez számomra, hálás is vagyok érte, mert alapvetően hedonistának tartom magam, így nehéz lenne bármilyen tiltás a számomra. Egyházi mentorom tanácsát megfogadtam, mielőtt kérünk, felajánlunk: így közel 10 éve, péntekenként likvidáltam az étrendemből a húst, pedig nagyon szeretem. Hetente kétszer keményen egy órát spinningelek, plusz félóra sókamra, ami fizikálisan és mentálisan is frissen tart. Szeretem, ha bomba formában vagyok.

 

Előző

Megosztom... Rost Andrea, operaénekes...

Következő

Megosztom… Cserna Antal, színész, ze...

Kövess minket!