2019. Június 16. | Jusztin

Megosztom… Rábaközi Andrea, ex modell, divatiskola tulajdonos

Rábaközi Andrea

Ezen a héten kérdéseink válaszadója Rábaközi Andrea, akinek nevét a 80-as évek végén tanultuk meg. Akkor, mint modell kápráztatta el a közönséget. Jelenleg a jövő modell nemzedékét oktatja saját divatiskolájában.

 

Ennek a rovatnak a bevezetője általában egy-két sor. Most azonban szakítunk ezzel a hagyománnyal, mivel Andrea modell pályafutásának kezdetekor e sorok írója is ott bábáskodott. Annyira, hogy mint megrendelő szinte minden divatbemutatójánál ragaszkodott Andreához. Hogy miért? Mert másmilyen volt, mint az akkor divatos lányok. Mindene megvolt, ami egy „valódi” nőnek kell. Volt szép, kerek melle, karcsú dereka, gömbölyű feneke, és megfelelő magassága. Akkori manöken könyvemben ez volt bejegyezve adatként róla: 176, 92-60-92. Ugye, nem ilyen lányok sétálgatnak – még ma sem – a kifutókon! Ehhez még hozzájött Andi természetessége, lazasága, örökös jókedve, humora, pozitív, „nem rá görcsölni” életfilozófiája. Remélem, hogy ezeket a tulajdonságait megtartotta és az eltelt évek alatt szerzett bölcsességgel együtt átadja tanítványainak. Sok sikert az új karrierhez!

 

- Melyik volt hivatása legemlékezetesebb pillanata?

 

- Hivatásom legemlékezetesebb pillanatai többek között az olaszokkal forgatott Swatch óra 20 perces reklámfilm volt, ahol kémnőt alakítottam, vagy az  Offline divatszínház előadása, de az utókornak egy igazán maradandó élmény a mai napig a Rapülők-Ájláv jú klipje.  Izgalmas és feledhetetlen élményem egyike, amikor egy divatbemutatón kiléptem a színpadra és lezuhant volna a szoknyám, ha nem kapok utána. Csípőre tett kézzel tartottam meg, amíg széles mosollyal végiglejtettem a kifutón, úgy, hogy a nézők semmit nem vettek észre. Rengeteg emlékezetes pillanata volt pályafutásomnak, ami még a photoshop és a számítógépes technika előtti időszakra esett.

 

- Mennyire határozta meg későbbi párkapcsolatát az első szerelem?

 

-  Nem vagyok szerelmes típus, de még fellángolós sem. Esetleges hibákból, csalódásokból mindig tanultam és pozitívan kamatoztattam a következő kapcsolatomnál. Dupla oroszlán jeggyel „megáldva”  elég domináns Nő vagyok, férfi legyen a talpán, aki visel! Van ilyenem!!!!    

 

- Magyarországon kívül hol élne a legszívesebben?

 

-  Többször elmélkedtem azon, hogy rossz helyre születtem. Nyári gyermek vagyok, ennek ellent mond, hogy nem szeretem a kánikulát, de nehezen viselem a hideget is. A tavasz, az ősz a kedvenc évszakom: a kezdet és az elmúlás. A végletek embere vagyok! Szívesen élnék tenger- vagy óceánparti helyen, mindenképp elkerülve a hideget. Ha pedig olyan a kedvem, akkor imádom a nagyvárosi nyüzsgést, kedvenc városom New York, pláne napsütéses, hűvös, őszi időszakban.   

 

- Mennyire befolyásolta környezete a pályaválasztásban, volt olyan híresség, vagy példakép, aki motiválta?

 

- A szereplést, a modellkedést sosem terveztem életcélomként. Vendéglátós volt szinte az egész családom, ükszülőkig visszatekintve, nekem is szakács a szakmám. Tanuló koromban figyelt fel rám egy statisztaszervező-fotós, aki több alkalommal agitált, hogy menjek el próbafotózásra. Megtettem, hátha végre békén hagy. Abban az évben, 1986-ban az év felfedezettje lettem, s azt követően nem volt kérdés számomra, hogy merre is induljak munka terén. Szükség volt rám, szeretett a divatszakma. Példaképem nem volt. Itthon egyedi voltam, nem volt konkurenciám. Az követően, hogy abbahagytam a főállású modellkedést évekig nem foglalkoztam komolyabban a divatszakmával. A különböző modelliskolák oktatói felkérésére is mindig nemet mondtam. Másfél évvel ezelőtt ismét felmerült  az ötlet, s újragondolva magaménak éreztem a feladatot. Annyi szép ember van hazánkban nemtől és kortól független. Sokaknak fogalma sincs, mi is rejlik odabent.  Én ezeket a fel nem tárt titkokat, szépségeket szeretem kihozni, előcsalogatni tanítványaimból – mondhatom egyre nagyobb sikerrel – a saját divatiskolámban.

 

- Melyik a kedvenc könyve és miért?

 

-  Ebben a rohanó világban inkább filmeket „fogyasztok”, sajnos. Régen képes voltam egy nap 3-4 filmet is megnézni, de a két fiam mellett jócskán átrendeződött az időbeosztásom.  

 

- Mit gondol a személyiségéről, milyennek tartja magát?

 

-  Milyennek tartom magam? Fent már kitértem arra, hogy domináns és a végletek embere vagyok. Nyitott, barátságos embernek tartanak,  szerintem kissé öntörvényű, de segítőkész, kreatív és „néha” maximalista vagyok. Emberszerető, társasági lény vagyok, fura mód ebben a világban.    

 

- Mi az, amitől a legjobban retteg?

 

-  Lehet, hogy ez negatívum, de nem rettegek semmitől. Túl vagyok egy csodálatos gyógyuláson, van két egészséges, sikeres fiam, azt teszem, amihez értek, és amit szeretek egy olyan férfi mellett, aki támogat és megbecsül. Igazi társként, egyenrangú félként szeretjük  egymást.  Értékelem az élet apró örömeit, pozitívan ébredek és vidáman várom az aznapi kihívásokat.   

 

- Mennyire teljesültek be gyermekkori álmai?

 

-  Nem vagyok álmodozó, nem voltak „gyermekkori” álmaim. Semmi konkrét, kitűzött cél nem vezérelt soha. Szeretem a spontán dolgokat, szeretek szórakozni és szórakoztatni, de a felelőtlenség soha nem jellemzett. Idegenek szemében néha nagyon lazának tűnök, de belül tele vagyok felelősséggel. Erre szoktam mondani, hogy a végletek embere vagyok. Sajnos az emberek hajlamosak ismeretlenül ítélkezni, ami számomra nem egy szimpatikus tulajdonság.   

 

- Mi a véleménye az adományvonalakról és azok hatékonyságáról, lépett már fel jótékonysági eseményen?

 

-  Részt vettem már jótékonysági bálon műsorvezetőként, ahol a végén megkérdezték, hogy mennyi a fellépti díjam.  Csodálkozva mondtam, hogy semmi hiszen „jótékonykodom”. Abban a pillanatban tudtam, hogy a többi fellépő elfogadta a gázsit. Az én lelkemnek úgy volt jó, mert nemes cél érdekében áldoztam rá az estémet, az energiámat. Ha valaki hisz abban, hogy jó helyre, és valóban odakerül az adománya ahova szánta, akkor az jó és szép cselekedet, amiről nem is kell szót ejteni. Ha valakinek kételyei vannak, hogy valóban megkapják- e a célzott személyek, az már régen rossz. A szándék a legfontosabb és a lelki megnyugvás, hogy segíthettünk. 

 

- Ön szerint a hiúság pozitív vagy negatív tulajdonság, mennyire tartja magát hiú embernek?

 

-  Az önbizalom – szoktam mondani –, fél siker! Én néha szenvedek a hiányától, bármily meglepően is hangzik ez tőlem. Miután a „külsőmből” éltem, úgy gondolom, van bennem egy egészséges hiúság, de a túlzott hiúságot nem tartom pozitív tulajdonságnak.

    

- Mi az, amire a legbüszkébb?

 

-  Nagyon büszke vagyok a gyermekeimre. Döme 16 éves lesz áprilisban és korosztályos-válogatott vízilabdázó, fantasztikus tehetséggel és sikerekkel. Emellett jó tanuló és az olimpiára készül. Samu 12 éves, ő is sikeres, de fociban. Többször volt már gólkirály és remek csapatával ragyogó eredményeket érnek el a különböző focitornán.     

 

- Mi volt élete legnagyobb csalódása?

 

-  Mindig csalódás számomra az emberek negatív hozzáállása a dolgokhoz és bármilyen élőlényhez. Éppen ezért jó pár éve igyekszem vidám, pozitív,  jó humorú barátokkal, ismerősökkel tartani a kapcsolatot, akikkel, ha összejövünk, jól érezzük magunkat és építő jelleggel hatunk egymásra. Pletyka, irigység, intrika, gonoszság kizárva!  Tudatosan igyekszem kerülni a csalódásokat, eddig nagyon jól lavíroztam e téren.        

 

- Mit gondol a most oly divatos diétákról, ön hogyan étkezik?

 

-  Szkeptikus vagyok a diétákkal, fogyókúrákkal. Nem hiszek a csodában, pláne a „csodaszerekben”. A csoda bennünk van, és minden az agyban dől el. A kőkemény akaraterőben hiszek fogyás, gyógyulás, bármilyen változtatás terén. Elhatározás - akarat -

kivitelezés, nálam valahogy így működik, de hál’ isten, nem vagyunk egyformák - szoktam mondani. Mindenkinél más és más jön be, függ ez sok mindentől. Jómagam a nyers élelmet részesítem előnybe, és nem jelent számomra lemondást az, ahogyan táplálkozom. Azon élek, amiket szeretek. Egy sportoló barátnőmet idézném: nem azért élek, hogy egyek, hanem azért eszem, hogy éljek. Valahogy én is így vagyok ezzel. Vékonyabb vagyok most, mint aktív modell koromban. Várandóságaim alatt 21 és 17 kg-ot híztam, végre büntetlenül ehettem. Egy-másfél évre volt szükség ahhoz, hogy eltűnjenek a plusz kilók. Több éve tartom jelenlegi súlyom, így érzem jól magam a bőrömben. Tudatosan étkezem, odafigyelek arra, hogy mit mivel fogyasztok. Napi 4-5 alkalommal eszem egy-egy maréknyi finomságot. Összhangban vagyok magammal, ami erőt ad ahhoz, hogy másoknak segítsek külső, vagy akár belső változtatásokban. Megmutatom a változások lehetőségeinek tárházát, tanítom és átadom. A tanítványoktól kapott pozitív visszajelzések pedig hatalmas örömmel töltenek el. 

Összeállította: Tobak Viki

 

Annak idején ez a Bakos István által – photoshop nélkül – készített fotó volt a kedvenc képem Andreáról. 

Kövess minket!