2017. Április 29. | Péter
Előző

Megosztom… Dallos Bogi, énekes, zenes...

Következő

Megosztom… Csomor Csilla, színésznő...

Megosztom… Pintér László, sportriporter, újságíró

Pintér László

Az Everest Expedíció 2017 hegymászóit, Klein Dávidot és Suhajda Szilárdot az alaptáborig egy trekking csapat kíséri, amelynek tagjai teljesen amatőrök a hegymászásban. Művészek, sportriporterek, gazdasági szakemberek, akik a felkérésre azonnal igennel válaszoltak, s vállalták a kihívást, no meg a hétvégi gyakorlásokat. Ezúttal Pintér Lászlót-t, mutatjuk be önöknek, akinek a hangja –Eurosport kommentátoraként – bizonyára ismerősen cseng önöknek.

 

- Melyik volt hivatása legemlékezetesebb pillanata?

 

- A hivatásom meglehetősen szerteágazó és mozgalmas, ezért rendszeresen érnek meghatározó élmények. Nehéz ezek közül csak egyet kiemelni. Kommentátorként a Forma-1-es Magyar Nagydíj német nyelvű pályaszpíkereként többször készíthettem rövid interjút Michael Schumacherrel a versenyzői parádékon, illetve dolgozhattam együtt a legendás Nitro Circus csapatával a budapesti show-juk alkalmával. Hegymászó szakírói munkám révén világhírű sportolókkal és hegymászókkal készíthetek interjúkat, akik többségével már a találkozás is egy életre szóló élmény.

 

- Mennyire határozta meg későbbi párkapcsolatát az első szerelem?

 

- Egy pszichológus biztosan helyből megcáfolna, de szerintem semennyire. Bár ezen igazából sosem merengtem. Az első gyermekkori szerelmem hosszú, de plátói volt, az első párkapcsolatig pedig ezután évek teltek el. Tapasztalataim szerint inkább a párkapcsolatban elkövetett hibák a meghatározók, amelyekből lehet és kell is okulni, ha a kapcsolat netán zátonyra fut. A szerelem érzése csodálatos, és ha van akkora mázlink, hogy kölcsönös, akkor kincsként kell kezelni, és megtenni érte mindent, hogy minél tovább tartson. Javíthatatlan romantikus vagyok.

 

-  Magyarországon kívül hol élne a legszívesebben?

 

- Új-Zélandon, a Sziklás-hegységben vagy Alaszkában. De az ausztriai Rauris-völgy is különösen közel áll a szívemhez. A lényeg, hogy hegyek között lehessek, és pozitív legyen az engem körülvevő légkör.

 

- Mennyire befolyásolta környezete a pályaválasztásban, volt olyan híresség, vagy példakép, aki motiválta?

 

- A pályaválasztásban sohasem volt példaképem, a környezetem pedig semmilyen hatással nem volt rá. 15 éves koromban lettem a hegyek megszállottja, és bár maximálisan tisztelem a munkásságát, kecskemétiként sem igazán tudtam akkor azonosulni Petőfi Alföld című versével. Tudtam, hogy ha hegyet akarok mászni, akkor olyan pályát kell választanom, amivel oda utazhatok, ahol hegyek vannak. Ezért turisztikai főiskolát végeztem a gimnázium után, hogy külföldre mehessek dolgozni. Az élet persze később nem egészen úgy alakult, ahogyan szerettem volna. Itthon rekedtem, így lettem nagy hegymászó helyett az, aki csak ír róluk. Van egy egészséges mértékű becsvágyam, bármibe fogok, azt szeretném a legjobb tudásom szerint csinálni, és egy bizonyos szinten vágyom az elismerésre. Ez adja a kellő motivációt. Sosem féltem nagyot álmodni és kihasználni az adódó lehetőségeket. Viszont, ha a pályaválasztásban nem is, az életben van példaképem. Az édesanyám, aki egyedül felnevelt, mindenről lemondott, hogy nekem könnyebb legyen. Gyakorlatilag mindent neki köszönhetek. Sajnos, az igazi sikereimet már nem érhette meg.

 

- Melyik a kedvenc könyve és miért?

 

- Gyermekkoromból a Grant kapitány gyermekei, Vernétől. Hét évesen olvastam először, majd még nyolcszor. Ez plántálta el bennem a kalandvágyat. Szintén meghatározó volt Benedek Istvántól a Csavargás az Alpokban, mert ez terelt a hegymászás felé. A kevésbé könnyű témák közül Theodor Plievier-től a Sztálingrád. A németek szemszögéből mutatja be a második világháború egyik borzalmasabb ütközetét, és ezen keresztül a háború értelmetlenségét.

 

- Mit gondol a személyiségéről, milyennek tartja magát?

 

- Alapvetően pozitív és idealista, ugyanakkor konzervatív és biztonságra törekvő vagyok. Igyekszem humorral átlendülni a hétköznapi akadályokon. Eléggé erős az igazságérzetem, ezért gyakran nem bírom ki szó nélkül, ami nem mindig jár pozitív következményekkel.

 

- Mi az, amitől a legjobban retteg?

 

- Nem vagyok az a rettegős típus, bár a sötét erdőben nem vagyok éppen bátor. Az élet túl rövid ahhoz, hogy folyton aggódjunk valamin. Személyes vonatkozásban az egészségemet féltem. Borzasztó lenne valamilyen betegség miatt más segítéségre szorulni. Közösségi szinten attól, hogy tönkretesszük a körülöttünk lévő természetet, és az emberek végső kétségbeesésükben egymás torkának esnek.

 

- Mennyire teljesültek be gyermekkori álmai?

 

- Ha szigorúan vesszük, akkor egyelőre nem igazán, bár szerintem kevesen fogalmaznak meg gyermekkorban reális álmokat. A tizennégy nyolcezrest már valószínűleg nem fogom megmászni, de legalább írhatok róluk. Egyelőre az örök szerelem is várat magára, de erre még van idő. Szóval nincs okom panaszra. Az egyenleg nagyot fog javulni azzal, hogy meghívtak a Magyar Everest Expedíció 2017-re, hiszen 25 éves álmom, hogy lássam az Everestet. Alighanem ez lesz életem legnagyobb élmény.

 

- Mi a véleménye az adományvonalakról és azok hatékonyságáról, lépett már fel jótékonysági eseményen?

 

- Nem igazán ismerem az adományvonalak mögötti mechanizmust, de támogatok minden olyan kezdeményezést, amely rászorulókon bármilyen formában próbál segíteni. Engem még nem kértek fel jótékonysági eseményen való fellépésre, de többször vettem már részt aktívan jótékonysági megmozdulásban. Amit hiányolok az emberekből, az nem más, mint az egymással való törődés a hétköznapokban. Lesújtó az érdektelenség. Felemás érzéseim vannak azzal kapcsolatban, hogy valaki adakozik egy alapítványnak, de a járdájáról lusta eltakarítani a havat, majd zokszó nélkül beáll a mozgáskorlátozottak számára fenntartott parkolóhelyre. A jótékonyságnak az egyén szintjéről kell indulnia, és nem biztos, hogy pénzben kell mérni.

 

- Ön szerint a hiúság pozitív vagy negatív tulajdonság, mennyire tartja magát hiú embernek?

 

- Addig, amíg egy egészséges szinten marad, szerintem pozitív. Ha az ember igényes magára, a környezetére, azzal senkinek sem árthat. Amikor azonban folyton csak az aktuális divatnak, vagy az emberek általunk vélt elvárásainak akarunk megfelelni, akkor megette a fene az egészet.

 

- Mi az, amire a legbüszkébb?

 

- Ez nagyon nehéz kérdés, mert szerencsére sok mindenre lehetek büszke. Leginkább arra, hogy eddig minden helyzetben sikerült megállnom a helyemet, bármekkora fába is vágtam a fejszémet. Turisztikai végzettséggel, egy szállodából bekerülni az Eurosporthoz kommentátornak például olyasmi, amire büszke lehetek.

 

- Mi volt élete legnagyobb csalódása?

 

- 2001-ben nagyon közel voltam ahhoz, hogy megvalósítsam az álmot, és hegyek között, a világ egyik legjobb szállodájában dolgozhassak a kanadai Lake Louise-ban. Sajnos akkor még nem voltunk tagja az EU-nak, és sokkal szigorúbbak voltak a hivatalos munkavállalás feltételei, így hiába vettem csont nélkül a szakmai akadályt, a bürokráciát nem sikerült legyőzni.

 

- Mit gondol a most oly divatos diétákról, ön hogyan étkezik?

 

- Mivel eléggé hektikusan és sokat dolgozom, sajnos ez a táplálkozásomra is rányomja a bélyegét. Igyekszem kellő mennyiségű zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani, kerülni a cukros üdítőket, de ez azért messze van az egészséges táplálkozástól. A diétákkal, és általában véve a táplálkozási és életmódtanácsokkal kapcsolatban meglehetősen szkeptikus vagyok. Tapasztalataim szerint többségük (nyilván nem mind) anyagi haszonszerzésre épül, és több hasznot hajt a terjesztőnek, mint a fogyasztónak. Nehéz kiválasztani, hogy ki az igazi szakember, és eldönteni, hogy hiteles-e.

 

NÉVJEGY

1976. február 10-én született Kecskeméten. Kitűnő teljesítményének köszönhetően felajánlották neki, hogy egy évvel hamarabb fejezze be az általános iskolát, de nem élt a lehetőséggel. A Bányai Júlia Gimnázium elvégzése után a szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola hallgatója lett, ahol vendéglátó és szálloda szakos közgazdász diplomát szerzett, turisztikai szakirányon. Szakmai pályafutását szállodai londinerként kezdte, majd a svájci St. Moritzban dolgozott egy téli szezont felszolgálóként. Hazatérése után recepciósként helyezkedett el, és hosszabb időre lehorgonyzott a lajosmizsei Geréby Kúria Hotel és Lovasudvarban, ahol 2006-ban marketingvezető lett. Ekkor szerzett tudomást az Eurosport által hirdetett kommentátori válogatóról, melyre az újságírás lehetősége miatt jelentkezett. A több lépcsős felvételi, majd médiatanfolyam elvégzését követően beválogatták a bővülő kommentátori csapatba. Évekig szállodai munkája mellett közvetített, Kecskemét és Budapest között ingázva. 2013-ban intett búcsút a szállodaiparnak, azóta sportriporterként és újságíróként tevékenykedik. Az Eurosport mellett a hosszabbitas.hu online sportportálra ír rendszeresen, valamint a mozgasvilag.hu hegymászó rovatát vezeti. Harmadik éve a Magyar Snowboard Szövetség sajtóreferense, a Hungaroring német nyelvű pályaszpíkere (Forma-1, DTM).

Előző

Megosztom… Dallos Bogi, énekes, zenes...

Következő

Megosztom… Csomor Csilla, színésznő...

Kövess minket!