Megosztom… Norman Gábor, látványtervező

- Melyik volt hivatása legemlékezetesebb pillanata?

- Nehéz kérdés. Rengeteg meghatározó pillanata volt a karrieremnek és mindegyik más miatt volt fontos. Inkább a mérföldköveket tudom beazonosítani. Az első, amikor felvettek a Szinház- és Filmművészeti Egyetemre, a második a Textivál Divatbemutató a margitszigeti víztorony alatt.  A következő az első Nemzetközi Offline Divatszínház Budapesti bemutatójának rendezése volt a Műszaki Egyetemen, és az utolsó Offline előadás (a „Vízeséses Divatbemutató”) a Petőfi Csarnokban, azután az első film, ahol, mint production designer (látványtervező) dolgoztam Val Kilmer-rel és Peter Falk-kal, és végül a legutóbbi munkám, ahol egy 20 ezer férőhelyes stadionban tervezhettem meg a Step Up filmek eddigi legnagyobb koncert díszletét.

- Mennyire határozta meg későbbi párkapcsolatát az első szerelem?

 - Azt hiszem nagyban. Úgy érzem, minden igazi szerelem, társkapcsolat és őszinte barátság egy szikla, amiből megpróbálunk erős várat – kényelmes otthont építeni. Az első szerelem és barátság ezért fundamentális, hiszen arra építjük fel a későbbieket. Nekem szerencsém volt, az alapkövek erősek voltak.

-  Magyarországon kívül hol élne a legszívesebben?

- Magyarország el nem múló szerelem, semmi máshoz nem hasonlítható. A gyerekkori emlékek kitörölhetetlenek, és a mai napig ezek a gyökerek táplálnak. Ettől függetlenül engem hajt a kalandvágy, imádok utazni, és a munka is meghatározó tényező. Jelenleg Los Angelesben – Santa Monicában élek az Óceán parton, ahol nagyon jól érzem magam. Legszívesebben Magyarország, Santa Monica és a görög szigetek között utazva élném az életem.

- Mennyire befolyásolta környezete a pályaválasztásban, volt olyan híresség, vagy példakép, aki motiválta?

 - Természetesen volt. Nagymértékben a környezetem határozta meg a pályaválasztásom, hiszen többször is pályát módosította, és nem kizárt, hogy ez a mostani sem a végső állomás. Mint sokaknak, a zene nagy motiváció az életemben. A mai napig zenét hallgatok látványtervezés közben, csak becsukom a szemem és már látom is a helyszínt, a jelenetet. Zeneileg mindenevő vagyok. Szeretem Csajkovszkijt, Chopint, George Michaelt, Shinead O’Connort, Pinket, Aretha Franklint, Tina Turnert és rengeteg más előadót.

 
- Melyik a kedvenc könyve és miért?

- Nehéz kérdés. Állandó lelkiismeret furdalásom van, hogy az utóbbi időben nem olvasok elég könyvet, mert mostanában elsősorban forgatókönyveket olvasok. Azt hiszem, az egyik legfontosabb könyv életemben Boris Vian: Tajtékos Napok c. írása. Lenyűgöző, ahogy Vian az emberi érzelmeket vizuális élményként jeleníti meg. Ez a regény nagyban hozzájárult, hogy látványtervező lettem.

-  Mit gondol a személyiségéről, milyennek tartja magát?

- Végletesnek, megbízhatónak, liberálisnak és szenvedélyesnek. Azt hiszem ez a négy jelző mond el a legtöbbet rólam. Hiszek az alkotásban és szenvedélyesen küzdök a pusztítás ellen. Megpróbálok mindenkit olyannak elfogadni amilyen, és megérteni a tőlem távolálló szemléleteket is – addig, amíg az nem sért, korlátoz vagy akadályoz engem vagy mást.

 
-  Mi az, amitől a legjobban retteg?

 - Nem rettegek semmitől, de magatehetetlenség gondolata riaszt.

-  Mennyire teljesültek be gyermekkori álmai?

- Nagymértékben, és azt hiszem sokat túl is léptem. Gyerekkoromban, a vasfüggöny mögött, Hollywood elérhetetlen, szürreális álomnak tűnt. És most itt élek, része vagyok filmvilágnak, és mindennap hálás vagyok ezért. Persze, sok vágyam elavult (már nem szeretnék Afrikában, kígyófarmon élni és dolgozni…) 

- Mi a véleménye az adományvonalakról és azok hatékonyságáról, lépett már fel jótékonysági eseményen?

 - Rengeteg jótékonysági rendezvényen vettem részt a múltban. AIDS gálákon, rákellenes projecteken, de ma már nem hiszek ezekben, és nem vagyok hajlandó pénzt vagy energiát fektetni olyan intézményekbe, amiknek bevétele gyógyszeripari kutatásokat támogat, mert meggyőződésem, hogy az a pénz rossz kezekbe kerül.  A közvetlen támogatásban, személyes fizikai segítségben (szeretet konyha), az ellenőrizhető segélyvonalakban és website-okban hiszek (pl gofundme.com), ahol a bevételek közvetlenül a rászorulókhoz jutnak el

- Ön szerint a hiúság pozitív vagy negatív tulajdonság, mennyire tartja magát hiú embernek?

- A hiúság az én szótáramban negatív jelző, ami nem jelenti azt, hogy nem vagyok hiú - bizonyos mértékig. Zavar, ha túlsúlyos vagyok, ha nem vagyok a legjobb formában a külsőmet illetően, de nem határozza meg a közérzetem. Magammal és a munkámmal szemben inkább kritikus vagyok, mint hiú vagy öntelt.

- Mi az, amire a legbüszkébb?

- A családomra. Az édesanyámra, aki 81 évesen még mindig gyógytornászként dolgozik és gyógyít. A nővéremre, aki pár évvel ezelőtt megreformálta az életét és most ő is gyógyítóként dolgozik. Az unokahúgomra, aki gyönyörű, nemzetközi modellként járja a világot és közben készül az érettségire. Kemenesi Tündével való évtizedek óta tartó barátságunkra és kreatív álmodozásainkra. Lila Javan operatőr barátomra, aki háromszoros leukémia túlélő és az egyik legnagyobb példaképem. Ezek az igazán fontos dolgok az életemben, és ezekre vagyok a legbüszkébb.

-  Mi volt élete legnagyobb csalódása?

- Legnagyobb csalódásom az volt, hogy egy medencecsont sérülés miatt fel kellett adnom a táncos / koreográfus terveim. Ezzel együtt nem hiszek a csalódásokban. Kivétel nélkül minden csalódásról kiderült, hogy egy újabb, fantasztikusabb sikert készített elő. Mindig olyan embereket iktatott ki az életemből, akiknek nem volt helye mellettem, vagy olyan új útra térített, amiből kizárólag hasznom származott.

 
-  Mit gondol a most oly divatos diétákról, ön hogyan étkezik?

- Nem tudom, nekem eddig még egy diéta sem működött igazán, vagy hosszan. Viszont megpróbálok egészségesen étkezni. Nem vagyok vegetáriánus, de szinte alig eszem húst. Sertést soha. A cukrot, amennyire lehet, kerülöm. Sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztok.

A gyengém a csokoládé.