2017. Július 22. | Magdolna
Előző

Megosztom… Udvarias Anna, színésznő...

Következő

Megosztom… Dallos Bogi, énekes, zenes...

Megosztom... Carla Galli, író, coach, motivációs előadó

Carla Galli

Kérdéseink válaszadója ezúttal Carla Galli, író, coach, motivációs előadó, NLP Master Praktitioner, akinek küldetése, hogy teljes elhivatottsággal, nemzetközi profizmussal segítse elő az emberek személyes fejlődését, életük teljessé válását, valamint a szervezetek céljainak megvalósulását. Mindeközben két gyermek édesanyja... és egy gyönyörű nő!

 

- Melyik volt hivatása legemlékezetesebb pillanata?

 

- Az ember életében sok olyan pillanat van, amely megérinti. Mivel nem most kezdtem a pályát, egyszerre több dolog is eszembe jut a kérdés hallatán. Az egyik legfrissebb ilyen élményem, hogy megkaptam az akkreditációt, vagyis a képzéseimet hivatalosan is minősítették. Ez hatalmas dolog, óriási elismerés és persze igazán emlékezetes pillanat.

 

Egy másik, ami most hirtelen eszembe jut, körülbelül 20 évvel ezelőttre datálódik, és inkább mérföldkőnek, mint sem meghatározott pillanatnak nevezném; ekkor tanultam meg az NLP módszert, és alkalmaztam elsőként ezt a technikát cégeknél, privát terápiáimon.  De legalább ilyen fontos pillanat, amikor a bécsi egyetemen állok a katedrán és előadásokat, tréningeket tartok a legújabb generációnak. Most pedig Svájcba készülök szintén munkaügyben, s ha holnapután kérdeznél, bizonyára már ezt is ide sorolnám.

 

 -  Mennyire határozta meg későbbi párkapcsolatát az első szerelem?

 

- Természetesen minden viszony, de legfőképp az első az, ami nagy hatással van a többire.  Sőt! Hatalmas befolyása lesz a többi kapcsolatra nézve annak, hogy az első párkapcsolat miként zárul, hogyan ér véget. Még most is élénkén emlékszem: 17 éves voltam, amikor egy előadás szereplőjeként kikukucskáltam a függöny mögül, hogy keressek egy jól látható pontot táncos forgásaimhoz. Kinéztem a nézőtéren egy piros pulóveres fiatalembert. Szünetben kopogtak az öltözőm ajtaján. Az ajtó kinyílt és ott állt piros pulóverben, kezében egy szál rózsával a fiú.Mosolyogva megkérdeztem tőle, hogy kit keresel, mire ő kedves akcentussal azt felelte: „Téged!” Így kezdődött az első szerelem, a házasság, az első gyermekem születése. Ha vissza lehetne fordítani az időt, akkor azt mondanám, hogy ez a házasság meggondolatlan és korai volt.  Más szempontból hálás vagyok, hogy így történt, mert egy csodás fiúgyermeket kaptam tőle. Hogy mennyire határozta meg későbbi párkapcsolataimat az első szerelem? Nagyon!

 

-  Magyarországon kívül hol élne a legszívesebben?

 

-  A víz a mindenem, imádom a vizet, a vízpartot, a tenger zúgását, a korallokat, a pálmafákat, a fehér homokot. El tudnám képzelni az életemet például a Karib-szigeteken.  Reggelente kisétálnék a tengerpartra, leülnék egy pálmafa tövébe, papírra vetném a gondolataim és bizonyára sorra születnének a könyveim. Az is megfordult már a fejemben, milyen jó lenne ott egy saját szellemi központot létrehozni, ahol egyfajta kapaszkodót nyújtanánk az embereknek és megoldásokat kínálnánk a világnak. Persze ebben most van egy kis ellentmondás, hiszen ott nem igazán akadna munka a számomra, mert a tengerhez, természethez közel élő embereknek bizonyítottan kevesebb problémájuk van, mint a stresszes nagyvárosban lakóknak. Sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak mint például mi, az európai átlag.

 

- Mennyire befolyásolta környezete a pályaválasztásban, volt olyan híresség, vagy példakép, aki motiválta?

 

- Mindenki szeret úgy gondolni magára, mint önálló gondolkodó lényre. Ez egyrészről így is van. De örök kérdés, hogy vajon tényleg mindig ekkora-e a szabadságunk, vagy környezeti hatások kereszttüzében botorkálunk, melyek meglehetősen nagy hatással vannak ránk?! Én egy kínai internátusban nőttem fel, kínai filozófiát tanultam. És azt hiszem ezzel választ is adtam a kérdésedre. Nem tudott nem hatással lenni rám. Már akkor kialakult bennem a vágy az önismeret és az önfejlesztés iránt. De további tanulmányai során hatással voltak még rám Carl Gustav Jung és  Martin Heidegger gondolatai, illetve Bert Hellinger munkássága is. A keleti filozófiából Lao-ce, Krishnamurti, Sri Nisargadatta Maharaj, Maharishi Mahesh Yogi, Ramana Maharshi nevét említeném meg.

 

- Melyik a kedvenc könyve és miért?

 

- Az igazság az, hogy rengeteg van. Ifjúságom kedvenc olvasmánya F. Scott Fitzgerald: Az éj szelíd trónján című könyve. Romantikus és tragikus is egyben. Igazi útravalónak szánt tanulságos történet. De nagyon sok hasonló jó könyvről tudnék még oldalakon át beszélni.

 

-  Mit gondol a személyiségéről, milyennek tartja magát?

 

- Bizonyára furcsán hangzik, amit most mondok, de ami a legfontosabb, hogy nagyon szeretem magam. Hogyan lehetne ez másképp, hiszen ezt tanítom másoknak. Pozitívan látom az életemet, ez az egyik erőforrásom. Őszintén vállalom a problémákat és megoldom őket. Folyamatosan a fejlődés útján járok, a nehézségeket ajándéknak fogom fel, mert úgy gondolom, ahogy a mondás is tartja: „Teher alatt nő a pálma”.

 

-  Mi az, amitől a legjobban retteg?

 

- Semmitől. Ezt a szót nem is ismerem, soha nem is ismertem. A félelem nem létezik számomra. Feladatként tekintek arra, amit meg kell oldani.  Csak az retteg, aki vagy elakadt a múltban, vagy attól retteg mi lesz a jövőben, azaz nincs a jelenben.  

 

- Mennyire teljesültek be gyermekkori álmai?

 

- Az álmodozással nincsen semmi baj, de abból egyszer fel kell ébredni. Ahogy azt már említettem, én kínai iskolába jártam, ott pedig azt tanultam meg, hogyan kell a napot megélni annak teljességében. Elképzeléseim, terveim vannak, melyekért szorgalmasan dolgozom nap mint nap. Ameddig képes vagyok magam alkotni és teremteni, addig nem szívesen adom át az irányítást másvalakinek, jelen esetben az álmaimnak.

 

- Mi a véleménye az adományvonalakról és azok hatékonyságáról, lépett már fel jótékonysági eseményen?

 

- Az adományvonalak működését nem ismerem. Nálam a segítségen van a hangsúly, és igazából azt mérlegelem csak, hogy hol valóban szükség segítő kezekre. Valódi együttérzés nélkül világunk szomorú és sivár hely lenne, ahol mindannyian meg nem értett emberkeként bolyonganánk. Számomra az együttérzés, készség a másik meghallgatására, elfogadására nem kérdés. Ahogy nem kérdés az sem, hogy adok, amennyit csak tudok, mindegy, hogy az most a Magyar Vöröskereszt, Greenpeace, ételosztás a hajléktalanoknak, ruhagyűjtés vagy egy állatvédő egyesület. Bizonyos szempontból az én esetem azért különleges, mert én szakmámból adódóan arra tettem fel az életem, hogy adjak, segítsek másokon, a világon. Köznyelven szólva nekem ez zsigerből jön. Sok segítségkérő levelet kapok, és lehetőségeimhez mérten segítek, támogatást nyújtok. De örömmel részt veszek jótékonysági eseményeken is, és családomban már megszokott program, hogy minden évben karácsonykor a Blaha Lujza téren  ételt osztunk a rászorulóknak.  

 

-  Ön szerint a hiúság pozitív vagy negatív tulajdonság, mennyire tartja magát hiú embernek?

 

- Ennek a kérdésnek külön örülök. A hiúság az, amit meg kell tanulni mindnyájunknak jól kezelni.  Ez egy negatív energiával bíró tulajdonság. A hiú emberek elárulják magukról, hogy gyengék. Ez egy védőmaszk, amit meg kell tanulni levetkőzni magunkról. A gőg, a hiúság, a fontoskodás-szindróma olyan energiák, amelyek akadályoznak minket a teremtés folyamatában. Fontosság szindrómának azért nevezem, mert abban az esetben, amikor az ember figyelme egy mesterséges túlértékelés következtében a külső világra irányul, azaz túlságosan nagy jelentőségét tulajdonit valaki egy tárgynak, személynek vagy eseménynek, eltereli a figyelmet e lényegről, a teremtő energiáról. A „Ki fizeti a Révészt?” című könyvemben külön fejezetet szenteltem ennek a témának. Megéri elolvasni!  

 

-  Mi az, amire a legbüszkébb?

 

- Az igazság az, hogy sok dologra büszke vagyok. De ami legfontosabb, a legelső, az a két gyermekem, az ő boldogságuk, és az, hogy sikerült nekik jó példát mutatni.

 

- Mi volt élete legnagyobb csalódása?

 

- A csalódást én másképp látom. A csalódás egy okozat. Biztos voltak nekem is, de azokra nem igazán emlékszem. Azt kell megérteni, hogy bármilyen csalódásnak mi magunk vagyunk az oka, okozója.  Folyamatosan azon dolgozom, hogy az ok-okozat törvénye egyensúlyban legyen. A csalódásokban meglátom a tanulási folyamatot - így tekintek rá.  Azt keresem, hogy mi volt a bevételem. Az én olvasatomban a csalódás az kiadás, de én bevételre törekszem. Úgy, hogy ha van is csalódás, akkor az ÉN vagyok.

 

- Mit gondol a most oly divatos diétákról, ön hogyan étkezik?

 

- Az Újratervezés című könyvemben sokat írtam erről.  Ép testben ép lélek. Az étkezés legyen gyógyító. Ehhez pedig nagyobb tudatosságra van szükségünk. Vannak elvek, irányvonalak, melyeket táplálkozásomban követek, de nem vagyok fanatikus. Minden étel hordoz egy információt, és minden információ a morfogenetikus mezőből ered, a teremtő energia felvétele pedig az egészséges testből történik. Én ezt tekintem kiindulási alapnak. Így az élő növény, zöldség éltet, az agyon főtt már élettelen. Azon vagyok, hogy minél több élő, friss, vagy csak enyhén párolt zöldséget, növényt fogyasszak. Nagyon szeretem a gyümölcsöket is, sárgabarack, füge, citrom, mangó stb. A csonthéjas magvak pedig a legjobb nassolni valók, mint például a dió, mandula vagy a pisztácia. A jó minőségű növényi eredetű étkezési olajakat is preferálom az étkezésemben. Oroszországban, ahol születtem sok céklát és káposztát fogyasztottunk. A kenyérből teljes kiőrlésűt vásárolok, vagy magam sütöm például a koreindermagos kenyeret.  De szeretem a tenger gyümölcseit is. Az említetteken kívül nem szabad megfeledkezni sportról, a mozgásról sem. Az egészséges fizikai jelenlét a sikeres élet záloga.

 

 

Előző

Megosztom… Udvarias Anna, színésznő...

Következő

Megosztom… Dallos Bogi, énekes, zenes...

Kövess minket!