2024. Március 19. | József, Bánk
Előző

Megosztom… Tenki Dalma, színésznő...

Következő

Megosztom… Debreczeny Csaba, színész...

Megosztom… Georgita Máté Dezső, színész

Kérdéseink válaszadója ezúttal Georgita Máté Dezső. A fiatal színész három éve végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, de már számos darabban megmutatta tehetségét. Annak ellenére, hogy még csak körvonalazódik pályájának íve, ő ötletekkel tele várja a kihívásokat.

 

– Melyik volt hivatása legemlékezetesebb pillanata?

– Két éve létrehoztunk Ördög Tamással egy monodrámát Salinger: Zabhegyező című könyvéből, kamaszkorom kedvenc regényéből. Az átírástól elkezdve a helyszínválasztásig mindent közösen csináltunk. Nagyon fontos munka volt számomra. Minden pályakezdőnek ajánlom, hogy amilyen hamar csak lehet, készítsen monodrámát egy számára kedves anyagból. Nagyon sokat tanultam a folyamatból, illetve folyamatosan az előadásokból is. Nagyon izgalmas estéről estére megtapasztalni, hogy a színház mennyire a néző és alkotó közötti párbeszédről szól.

 

– Mennyire határozta meg későbbi párkapcsolatát az első szerelem? 


– Valamilyen szempontból biztos meghatározta. Sokat fejlődtem általa. Bár, ha őszinte akarok lenni, nem tudom megmondani melyik volt az első szerelmem, mert valahogy mindegyik első volt, csak máshogy. És mindegyikből tanultam.

 

– Magyarországon kívül hol élne a legszívesebben?

–  Ha külföldön járok, utána mindig van bennem egy olyan érzés, hogy jó lenne ott élni. Irigylem az olaszok életigenlését, a finnek letisztultságát, az amerikaiak életszínvonalát, a spanyolok szertelenségét, a németek művészi felfogását. Azután, amikor eltelik pár hét, mindig rájövök, hogy valami nagy bajnak kellene történnie ahhoz, hogy elmenjek innen. Szeretem a népemet, az országomat, ugyanakkor mindig próbálok ellesni, eltanulni dolgokat más kultúráktól.

 

 – Mennyire befolyásolta környezete a pályaválasztásban, volt olyan híresség, vagy példakép, aki motiválta? 


– Sokáig filmrendező akartam lenni, de azután, amikor beütött a kamaszkor, sokáig semmi. Volt egy nagyon kedves történelem-dráma szakos tanárnőm, aki segített felkészülni a szavaló versenyekre, ő mondta egyszer azt, hogy szerinte színésznek kellene lennem. 

 

– Melyik a kedvenc könyve és miért?


– Időszakos kedvenceim vannak. Most épp Olga Tokarczuk: Hajtsad ékédet a holtak csontjain át. Lengyel írónő, most kapott irodalmi Nobel-díjat. A történet egy kicsit komor, de közben derűs, thriller, bűnügyi regény. Olyan dolgokkal foglalkozik, mint az ember és a természet kapcsolata, a túlvilág, a halál, a barátság. Nagyon szép könyv. 

 

– Mit gondol a személyiségéről, milyennek tartja magát?


– Elsőre egy izgalmas, vicces, társasági embernek tűnök, de sajnos idővel képes vagyok önzővé, figyelmetlenné válni. Ezen sokat dolgozom. Amikor egyedül vagyok magammal, akkor kicsi az önbecsülésem, és sokszor gonosznak érzem magam. Ezen is dolgozom.  

 

– Mi az, amitől a legjobban retteg?


– A haláltól. És hogy mi van, ha tényleg semmi nincs utána és ennyi volt az egész. 

– Mennyire teljesültek be gyermekkori álmai?  


– Vadőr szerettem volna lenni gyerekkoromban. Ha ezt nézzük, akkor nem. De közben azt érzem, hogy a színészettel a lehető legközelebb vagyok ahhoz a gyermeki boldogsághoz, ami akkor volt. 

 

– Mi a véleménye az adományvonalakról és azok hatékonyságáról, lépett már fel jótékonysági eseményen?


– Sajnos nem tudom, hogy mi az az adomány vonal, így nem tudom mit gondoljak róla. Konkrét jótékonysági fellépésen még sose vettem részt, viszont három éve játszom az Színház- és Filmművészeti Egyetem házi színpadán (Ódry Színpad) fiatal rendező hallgatók előadásaiban, teljesen ingyen. Szóval, ha azt vesszük, jótékonykodom a fejlődésükért. 

 

–  Ön szerint a hiúság pozitív vagy negatív tulajdonság, mennyire tartja magát hiú embernek? 


– Ez a szövegkörnyezettől is függ. De alapvetően azt gondolom, hogy amire a hiúságot mostanában használjuk, az egy negatív fogalom. Mindemellett fontosnak tartom, sőt talán mindennek az alapja, hogy az ember szeresse, elfogadja magát. De ha valakinél ez nagyon a külsőségekben mutatkozik meg, az számomra visszás tud lenni. 

 

– Mi az, amire szakmai életében a legbüszkébb?


– Mindig, minden bemutatóra büszke vagyok. Mindig az éppen aktuálisra. 

 

– Mi volt élete legnagyobb csalódása? 

 

– A télapó meg a Jézuska dolog. A többi már akkor ért, amikor be volt nőve a fejem lágya, úgyhogy azokat könnyebb volt feldolgozni. Néha volt, hogy időbe telt, de mégis könnyebben. Az, hogy csodák nincsenek, a mai napig kísért. 

 

– Mit gondol a most oly divatos diétákról, ön hogyan étkezik?

 

– Épp ma fejeztem be egy nyolc napos léböjt kúrát. Ami nagyon sok mindenre megtanított a testemmel kapcsolatban, nagyon jó volt. Ez a dolog nálam időszakos. Két végletben működöm: vagy nagyon odafigyelek és edzek és beleadok mindent, vagy egyáltalán nem figyelek oda. Most épp az előbbiben vagyok, remélem sokáig.


Előző

Megosztom… Tenki Dalma, színésznő...

Következő

Megosztom… Debreczeny Csaba, színész...

Kövess minket!