Szívből alkotni – Szűr-Szabó Edit, designer

Ezúttal képzőművészeket kérdeztük az alkotás folyamatáról, arról az útról, amely az első tétova, avagy határozott lépésektől elvezette őket az elismertséghez, a sikeres jelenhez. Bár alkotásaik egyediek és megismételhetetlenek, mégis van néhány dolog, ami közös bennük: tehetség, szorgalom, kitartás, önazonosság. Ezen a héten Szűr-Szabó Edit, designer válaszolja meg kérdéseinket. 

 

 

A KEZDET

 

– Honnan és hogyan indult, hogyan került a művészet közelébe?

 

– Karnyújtásnyi közelségben voltam a művészethez már gyermekkortól fogva. Azt mondják, könnyű életpályát ígér, amikor a genetikai kód már magától repíti a művészt a siker felé.

Szűr-Szabó József, kétszeres Munkácsy-díjas karikatúrista, festőművész lányaként ez a magától értetődő tétel igaz lehetne, kiemelten még arra is tekintettel, hogy a „Cherchez la femme” mondás szerint, egy mérhetetlenül kreatív és bennem hívő édesanya segítette ezt a „magától értetődő” utat.

 

– Mennyire volt magától értetődő, hogy művész lesz?

 

– Azt gondolom – 30 éves pályafutásom után – a genetikai kód, a mindennapos megtapasztalása a művészet „árnyalatainak” valóban hatalmas előnyt jelentett és jelent. Azonban ne feledjük, a rajzolni tudás, a festeni tudás, a művészettörténetben való elmélyülés, a nyelvtanulás, s mindezeknek a megtapasztalásait áttenni önálló alkotásokká nagy önfegyelmet, kitartást, rengeteg mindenről való lemondást jelent. Nyolcéves koromban a konyha asztalnál festettem egy geometrikus alkotást, amelyben aranyszínű négyzetek is voltak. Miközben gondtalanul töltöttem ki az aranyszínű akvarellel festett négyzeteket, magam elé mondva közöltem édesanyámmal: Ravennában is fognak ismerni, és világhírű művész leszek. Igy történt.

 

– Milyen hatást gyakoroltak önre a mesterei?

 

– Mestereim Baska József, Rényi Katalin, Békés Rozi, Zsótér László, Scherer József, Bárkányi Attila – mindannyian, mint a mozaik képeknél –, hozzárakták értékes tudásukat a teljes művészi személyiség képem kialakulásához. Rényi Katalin, akinek első tanítványa voltam, egyszer azt mondta: „Tudod, Ditti, a művésznek olyannak kell lenni sokszínűségében, mint a kaméleonnak, és benned megvan ez a képesség.” Igaza volt!

 

– Vannak példaképei a hazai és a nemzetközi művészvilágból?

 

– A példaképek mindig változóak voltak, európai művészként Európa minden építészeti, képzőművészeti és iparművészeti kincsét nézegettem, érlelgettem, átértékeltem magamban. Végeredményképpen ezek esszenciájából hoztam létre a saját alkotásokat. Az a tapasztalatom, ha folyamatosan dolgozik egy alkotó, akkor szervesen épül egyik műve a másikba, bár pályafutásom alatt ennek ellenkezőjét is megtapasztaltam, mert nem feltétlenül lineáris a fejlődés útja.

 

AZ ALKKOTÁS FOLYAMATA

 

– Most éppen min dolgozik?

 

– 2020. május 5-én nyílt volna az a grandiózus meghívásos önálló kiállításom Zadarban – az Antik Üveg Múzeumban – melyre tematikus anyaggal is készültem. A pandémia miatt 2021-re prolongálták. Mindig kíváncsian figyeltem az embereket, az idő múlásával a világ komplexitását, egyre jobban elmélyülve az egészben és a részletekben. Erről szól a CATWALK című sorozatom – mely a zadari kiállítás címe és ahol a macskák az internetes felületek képzeletbeli ruháját felöltve – ugyanolyan mérhetetlenül mohó kíváncsisággal fordulnak a világ minden történése felé, mint azt én teszem. Nem minősítenek, csak figyelnek, fáradhatatlan odafordulással.  

 

– Mennyire fontos a címadás, és miért?

 

– Visszatérve az alkotási témakörökre, nem kérdés, hogy a műnek mindenképpen címet kell adni, mivel az alkotás létrejöttekor megfogalmazódik bennem és ezt közölni kell a nézővel. Ennek is kockázata van, hiszen, ha a néző nem érti, kínosan érintheti, hogy a címmel kirekesztődött a mű teljes élvezetéből. Kiállításokon ez különösen fontos.

 

– Hogyan kezd hozzá egy-egy művéhez, sorozatához,  mi a kiindulópont?

– Két csoportra osztanám ezt a kérdést. Ha megrendelésre dolgozom, az esetben hosszas egyeztetés történik a megrendelővel, hogy amit beépítek az otthonába, az biztosan tökéletesen tükrözze a vágyát. Amennyiben kiállításra készülök, akkor az inspiráció, mely mélyről érkezik, vezeti kezem.

 

– Tartozik valamelyik galériához, s ha igen, ez mennyiben segíti pályafutását?

 

– A cosmopolita nézeteim eddigi csúcspontja, hogy külföldi megmérettetésben az olasz alapítású nemzetközi építész által alapított ITSLIQUID GROUP beválasztott művésze vagyok. Az ITSLIQUID GROUP csoportos bemutatkozása alkalmával, 2019 őszén Londonba vitt utam, ahová mozaik macskámat vittem ki, illetve Ő vitt ki engem. A London Line című kiállítás apropó volt arra, hogy érezzem egy nemzetközi csapat együtt gondolkodását továbbá, hogy lehetőségem nyílott személyesen elbeszélgetni az alapítóval, Luca Curci nemzetközi rangú építésszel. – 2018-ban Velencében, a Venice Contemporary-n állították ki azt a grandiózus tér tárgyamat mely az Intim Meditáció címet viseli. Eddigi pályám egyik legkomplexebb alkotása. Velence ikonikus álom világa engem is alkotásra inspirált. A wellneszekben használatos relaxáló ágyalap formát használtam fel ennek bemutatására. A külső felület a relaxálási folyamatot megidéző finom, szinte porfelhős világa alatt, az ágy belső terét a mozgalmas emlékezés, mozaikokkal, metszett üvegekkel, a Fenice színház képzeletbeli madarának minden tüzet magába duzzasztó és kieresztő világával fejeztem ki. Az élet apály-dagály örökérvényű mozgását visszatükrözve.

 

 

INSPIRÁCIÓ ÉS SIKER

 

– Mi az, ami inspirálja, miből merít ötleteket?

 

– A világ rezgéseire válaszolva sokirányú „motívum kincsből” építkezem, kiemelnék pár jellemző témakört: a modern kor katedrálisainak nevezem az autókat, korunk emberének önkifejezése, megtervezése és gyártása során pedig szakmai tudása rejlik benne. Gránátalma sorozataim képi formákba való illesztése egyszerűen és mély értelmű mondandóban kifejezve a legtöbb munkámban fellelhető. A művészettörténet hosszas és folyamatos, részletekbe menő, magammal folytatott párbeszéde során az idő múlásával különösképpen új és új megvilágításba helyezi a korszakokat.

 

– Mi az ön számára a legmeghatározóbb a művészetében?

 

– A történetek ugyanazok, az én viszonyulásaim helyezik „új ruhákba” őket. Az építészeti, illetve enteriőr ólmozott üvegképek és a mozaik design egyértelműen mutatják, hogy önkifejezésem a hit minden térbeli irányát körbejárja. Igen, jellemzően nyughatatlanul szemmel tartom és körbejárom, magamról nem mondhatom el azt, mint például a mozaik macskáimról, hogy nem minősítek. Minősítek és vállalom a kockázatát. A véleménynyilvánításnak kockázata van, nem is kevés. Piedesztálra emelt korszakok hullnak szét és újak emelkednek a magasba.

 

– Megbánta-e valaha is, hogy a művészet mellett tette le a voksát?

 

– Alkotónak lenni kegyelem, kiváltság, néha már szégyellem is, hogy ennyi kreativitást kaptam.

 

– Miben mérhető egy kiállítás sikere?

 

– Hazai és nemzetközi kiállító vagyok, számtalan alkalommal álltam nagykövetségek meghívott művészeként Európában a magyar zászló alatt. Megható érzés, most is, amikor ezt leírom. Magyarországi múzeumok – Iparművészeti Múzeum, Mezőgazdasági Múzeum, Műcsarnok Nemzeti Szalon – két alkalommal meghívott kiállítójaként sem kevésbé megérintő ez az érzés. Sőt! Örömmel alkotni, és örömteli fogadtatást nyerni. Ezt nevezem sikernek.

 

– Minden művész álma, hogy ne csak a jelenkor értékelje alkotásait, hanem az utókor is. Kik veszik műveit, a magánemberek mellett közgyűjtemények birtokába is kerültek alkotásai?

 

– Műveim középületekben, magán lakásokban és magánházakban örvendeztetik az embereket. Elmondhatom, hogy annak ellenére, hogy merész újításokkal gazdagítottam az ólmozott üvegkép és a mozaik műfajt, nagy a közönség sikere és befogadni tudása. 

 

– Hol tudná a leginkább elképzelni, vagy hová szeretné, hogy bekerüljenek a munkái?

 

– Ahol helyük volt, már ott vannak, ahol helyük lesz, azt nem én álmodom meg.

 

 – Mit gondol a nemzetközi vásárokról?

 

– Bármilyen funkciójú művészeti tér, ahol sokan megfordulnak, már csak jó lehet. Tapasztalat, élmény, inspiráció.

 

  –  Melyik munkájára a legbüszkébb?

 

– Talán nem is erről az oldalról közelíteném meg a kérdést. A büszkeségem, hogy a megrendelőim büszkék az alkotásaimra. Válaszom tehát: Mindegyikre.

 

– Sikeresnek tartja magát a hivatásában?

 

– 2011 -ben az A.I.M.C, a Nemzetközi Kortárs Ravennai Művészek Egyesületének tagjai közé választottak, külföldi kiállításaim során a nemzetközi hírnév sem maradt el.

Közép-Kelet Európában, Magyarországon – zseniális elmék szülőhazájában –, élő alkotónak tartom magam, cosmopolita felfogással. Bár 200 évre visszatekintve, francia, orosz, és német vér is keveredik ereimben, napjainkban ez már fuzionálva csendes egységes mederben zajlik, segítve táguló, forrongó századunk megértését és interpretálását.

 

 

MUNKA, HOBBI ESETLEG MEGÉLHETÉS

 

– Mennyire tartja bizonytalannak egy művész anyagi helyzetét?

 

– A művészet nem anyagi helyzet. Állapot, amellyel együtt élsz.

 

– Ragaszkodik-e a saját stílusához, vagy hajlandó igazodni a piaci igényekhez? 

 

– Minden alkalommal találkozik a stílusom a piaci igényekkel, nincs ezzel problémám.

 

– Mennyire használja képei népszerűsítésére, végső soron az eladás elősegítésére a marketing eszközöket?

 

 – Az internet mámorítóan információ teli világa magával ragadott.

 

– Sok kompromisszumra van szüksége az eladhatóság érdekében?

 

– Harmincéves pályafutásom során, az alkotás szárnyalásának könnyedsége, elfelejtette a szakmából, már a riport elején is említett nehézségeket. Modern szakrális műveket alkotni, és a nagyérdemű közönség elé tárni könnyű feladat. Könnyű, mert megrendelőim, kiállítás nézőim rajonganak a műveimért. 

 

– Készít megrendelésre képeket?

 

– A műfaj adottságaiból fakadóan a válasz: igen.

 

A JÖVŐ

 

– Hol találkozhatunk legközelebb az alkotásaival?

 

– Mostani terveim szerint, nem megvárva az utókornak az igazolását, aukciókra fogom vinni műveimet, mivel megújítottam mind az ólmozott üvegkép, mind a mozaik művészet több ezer éves történetet, és ezt egy leütés nagyon is fogja igazolni, már most, nem csak több száz év múlva.

 

 – Vannak újabb elképzelései a jövőre nézve, akár témában, akár technikában, akár stílusban?

 

 –  Pályám során formában, anyagban, színben, eszmeiségben, mondandóban hatalmas íveket írtam le és valószínűleg még fogok is. Mérhetetlenül élveztem, élvezem ezt a minden vívódás nélküli szárnyalást, ami a mai napig jellemző az alkotói folyamataimra.

 

– Milyen tanácsot adna egy pályakezdőnek?

 

 – Nincs tanácsom, mindenkinek más és más ösvénye van. A mély intuíció útján megtalálja, és halad előre rajta.

 

 +1 Van olyan alkotás, amit elfogadna és kitenné a falára, ha bármelyiket kiválaszthatná és hazavihetné?

 

– Ha vinnék, nem egyet vinnék, hanem többet, kortárs és nemzetközi alkotói porondról. Ezt a helyet, ahova vinném, pedig nem „haza” címmel illetném, hanem galéria nevet adnék neki, ahol eddig soha nem látott módon innovatívan, lelkesedéssel lennének az alkotók művei bemutatva. 200 évre visszatekintő családfám ezzel új, zöld, friss ágakat növesztve hatalmas, terebélyes lombkoronát növesztene.

 

Képalá:

  1. CATWALK serie Messenger Cat (ITSLIQUID GROUP London line 2019)
  2. CATWALK Meditteranian message
  3. Fatima kéz
  4. Intim meditáció – hátsó nézet
  5. Intim meditáció
  6. SOFA SEAGOLD, mozaik bútor
  7. Fürdőszoba (budai magánvillában)
  8. Rózsadombi romantika, fürdőszoba részlet
  9. Bejárati üvegkép (Saniter Heizung und Klima székház)
  10. Bachal táncolva (magánház lépcsőháza)
  11. Bachal táncolva, részlet (magánház lépcsőháza)
  12. Hommage á Matisse falikép (Pompidou Jazz 2000 sorozat 5 sz. kép)
  13. Születés pillanata (SOTE 1 sz. Nőgyógyászati Klinika 1 emelet.)
  14. Angyali üdvözlet

 

Fotó: Angyali üdvözlet, Hommage á Matisse – Molnár Géza, többi – Makláry Zoltán