2019. Július 17. | Endre, Elek
Előző

Pályakezdők – Mészáros Blanka...

Következő

Karácsony ünnepén – Eszterhai Katal...

Pályakezdők – Váradi Gergely

Váradi Gergely
Ebben a hónapban fiatal, pályakezdő művészeket kérdezünk. Elsőként Váradi Gergelyt vesszük górcső alá.

 

- Gyerekkorában szerette „produkálni” magát a környezete előtt?

 

- Szerintem ez a kisgyerekeknél ösztönösen működik. Neki az a fontos, hogy magára vonja a környezete figyelmét, és ha ez sikerül, legközelebb is ugyanazt a módszert fogja választani, amivel el tudta érni azt - legyen az produkció, sírás, nevetés, vagy bármi, amivel fel tudja hívni magára a figyelmet. Főleg ha még pozitív megerősítést is kap.

 

- Mikor vált egyértelművé, hogy a színészi hivatást választja? Mi volt az a belső indíték, amely a színpad felé terelte?

 

 - Amikor felvettek az Ady Endre Gimnáziumba, drámatagozatra. Onnantól kezdve biztos voltam benne, hogy ezt szeretném választani. Az első élmény még Tatabányán ért, körülbelül tízéves koromban. Bekerültem gyerekszereplőként egy előadásba – Brecht: A szecsuáni jólélek. Az egészből nem értettem semmit, de nagyon jó volt a színházban lenni. Elvarázsolt az a légkör, azok a színészek és az a teljesen ismeretlen világ, amibe belekerültem.

 

- Mit szólt a családja a pályaválasztásához?

 

- Tizennégy évesen jelentkeztem dráma tagozatos sulikba. A szüleim azt mondták, hogy próbáljam meg, és majd kiderül. Akkor még nem igazán örültek ennek a választásnak… hát kiderült. Azóta édesanyám és édesapám is teljesen elfogadták, hogy ezt az utat választom, és mindenben támogatnak.

 

- Volt példaképe, kedvenc színésze, aki inspirálta, vagy akivel szívesen játszana?

 

 - Nem tudnék csak egy-két nevet kiemelni. Sok olyan színész van, akire felnézek és példaértékűnek tartom, amit csinál. Velük szívesen is játszanék együtt.

 

- Mire emlékszik vissza legszívesebben az egyetemi éveiről?

 

- Még van két év az egyetemből, szerencsére még tart. Az a közösség, ami kialakult az elmúlt években, az a legfontosabb számomra. Amit ezzel a pár emberrel együtt csinálunk, az mindig jó érzéssel tölt el, és ettől feltöltődöm.

 

- Manapság nem árt, ha egy színész jártas a sportok terén is. Ön űz valamilyen sportot?

 

- Régen sokat sportoltam, még ha csak hobby-szerűen is, de rendszeresen. (úsztam, lovagoltam, fociztam, jártam atlétikára, síeltem, snowboardoztam, bicikliztem – azon belül down-hilleztem). Nem tudom, a tánc sportnak számít-e vagy inkább művészeti képzésnek, de több éven át tanultam modern táncot, néptáncot pedig 13 éven keresztül. Ja és ha már sport, ki ne hagyjam: sakkoztam is. Ha van szabadidőm, bármelyiket szívesen csinálom most is.

 

- Mi áll közelebb önhöz, a színpad vagy a film?

 

- Számomra teljesen más a kettő. Nem tudom összehasonlítani őket. A filmnek is és a színháznak is megvannak a maga előnyei és hátrányai. Mindkettőben van feladat és kihívás. Nem tudnék választani, hogy melyikkel foglalkoznék szívesebben, leginkább filmmel is, színházzal is.

 

- Nem könnyű érvényesülni ebben a színes és izgalmas szakmában. Sok időt és energiát követel, kevés idő marad a magánéletre, főleg a pályakezdés időszakában. Hogyan hat ez a párkapcsolatára?

 

- Hogyan? Viszonylag egyszerű, nincs párkapcsolatom.

 

 - Mit tart legfontosabbnak a szakmáján belül, van-e valamiféle ars poétikája?

 

- Nem tartok még ott, hogy nagy igazságokat tudjak megfogalmazni. Az egyetemen folyamatosan keresünk, kutatunk, mint egy laboratóriumban. Abban biztos vagyok, hogy a legfontosabb teljesen jelenléttel ott lenni a próbán, addig gyakorolni, amíg teljes biztonsággal megy már valami, és folyamatosan újabb és újabb dolgokat kipróbálni.

 

- Mi volt eddigi pályafutása legizgalmasabb munkája?

 

-  A Guerilla című film volt, melynek férfi főszerepét alakítom. Március 7-én kerül a hazai mozikba.

 

- Kinek a bőrébe bújna bele a legszívesebben, ha azt mondanák: választhat, öné az a szerep, amire a legjobban vágyik?

 

- Sok jó szerep van, amit el szeretnék játszani majd a pályám során. Nemrég elkezdtem összeírni őket, de ez a lista titkosított, ha elkiabálnám a vágyaimat, a végén még nem válnának valóra.

 

NÉVJEGY:

1996-ban született Tatabányán. Legelőször 2006-ban varázsolta el a színház szülővárosában, amikor Novák Eszter beválogatta gyerekszereplőnek A szecsuáni jólélek című előadásába. 10 évesen olyan neves színészekkel játszhatott együtt, mint Margitai Ági és Tóth Ildikó. 2009-ben a Harsányi Sulyom László rendezte Oliver! című musicalben már kiemelt gyermekszereplőként léphetett színpadra. Az előadás próbái alatt ismerkedett meg Rusznák András színésszel, ő tanácsolta neki, hogy jelentkezzen Debrecenbe, az Ady Endre Gimnázium drámatagozatára. 2014-ben a Csokonai Nemzeti Színház Légy jó mindhalálig című musicaljében kapott szerepet.  A Hibátlanok című előadást - melyet gimnazista társaival készített - az Országos Diákszínjátszó Versenyen aratott sikere után 2015-ben a Csokonai Nemzeti Színház DESZKA fesztiváljára is meghívták. Ugyanebben az évben három diáktársával Slawomir Mrozek: Nyílt tengeren című művét állították színpadra. Az előadás az Országos Diákszínjátszó Találkozón arany minősítést kapott, Jászay Tamás kritikus pedig meghívta a Thealter U21 fesztiválra, Szegedre. 2016-ban felvételt nyert a Színház és Filmművészeti Egyetem, Pelsőczy Réka és Rába Roland által indított prózai színész szakára. Jelenleg az egyetem 3. évfolyamának hallgatója, színpadon pedig a Katona József Színházban látható Ascher Tamás az Ügy című darabjában.

 

Előző

Pályakezdők – Mészáros Blanka...

Következő

Karácsony ünnepén – Eszterhai Katal...

Kövess minket!