2019. Március 22. | Beáta, Izolda, Lea
Előző

Pályakezdők – László Lili...

Következő

Pályakezdők – Váradi Gergely...

Pályakezdők – Mészáros Blanka

Ebben a hónapban fiatal, pályakezdő művészeket kérdezünk. Ezen a héten Mészáros Blankát vesszük górcső alá.

 

- Gyerekkorában szerette „produkálni” magát a környezete előtt?

 

- Anyukám szokta mesélni, hogy ők egész kicsi koromtól kezdve látták, hogy erre a pályára termettem. Például egyszer egy május elsejei ünnepségen váratlanul felpattantam a színpadra és elkezdtem táncolni. Nagyon sok művészeti versenyen vettem részt, jó érzés, hogy az emberek figyelmét fenn tudom tartani és tudom őket szórakoztatni.

 

 - Mikor vált egyértelművé, hogy a színészi hivatást választja? Mi volt az a belső indíték, amely a színpad felé terelte

 

- A legmeghatározóbb az volt, amikor elindult a gimnáziumi színjátszókör, és előadtuk a Godspellt meg a Képzelt riportot. Azt éreztem, hogy hatással vagyok az emberekre. Valahogy nem féltem a színpadon, jó volt ott lenni, jó érzés volt egy csapathoz tartozni, közösen gondolkodni.

 

 - Mit szólt a családja a pályaválasztásához?

 

- A szüleim bátorítottak, támogattak mindenben, habár az járta mifelénk, hogy az egyetemre csak az kerül be, aki valakinek az ismerőse, rokona vagy az, aki közel van a tűzhöz (Budapesthez). Természetesen nem így van! Amikor elbátortalanodtam a színművészeti felvételi előtt, akkor anyukám beadta helyettem a jelentkezésemet. Igazából neki köszönhetem, hogy az álmomat követtem és nem futamodtam meg.

 

- Volt példaképe, kedvenc színésze, aki inspirálta, vagy akivel szívesen játszana?

 

- Példaképem talán nincsen. Nagyon sok színész munkáját tisztelem, rajongom és követem. Amikor csak tehetem a szabadidőmet moziban és színházban töltöm. Fontosak számomra az efféle impulzusok is. Sokat lehet tanulni így is a szakmából.  

 

- Mire emlékszik vissza legszívesebben az egyetemi éveiről?

 

 - Nagyon büszke vagyok az osztállyal közösen létrehozott előadásainkra, a turnékra a Hamlettel. Jártunk vele Szabadkán, Szentpéterváron, Brnoban és sok más helyen. Marton Lászlónak köszönhetően két hetet töltöttünk Kanadában, csodálatos volt ott lenni, felhőtlen szabadság jut róla eszembe – például, amikor egy éjszaka az Ontario partján ülünk az osztállyal és népdalokat énekelünk.  Maga volt a csoda, és ezt együtt élhettem át velük!

 

-  Manapság nem árt, ha egy színész jártas a sportok terén is. Ön űz valamilyen sportot?

 

- Versenysportoló voltam több mint tíz éven keresztül.  Sok mindent tanultam belőle: figyelmet, fegyelmet, kitartást, alázatot, összetartást, kreativitást… Az embernek szüksége van a mozgásra, hogy feltöltse, vagy éppen kikapcsolja, hogy rugalmasan tartsa testileg-lelkileg. Sok mindennel kacérkodom, szeretek kipróbálni mindenféle mozgást, sportot.

 

- Mi áll közelebb önhöz, a színpad vagy a film?

 

- A színházat tanultam, arról talán többet tudok, mint a filmről, de természetesen mindkettőt szeretem. Teljesen más eszközökkel, energiával kell jelen lenni a kamera előtt, mint esténként négyszáz ember előtt. Más színészi munka. Izgalmas kihívás mindkettő.

 

- Nem könnyű érvényesülni ebben a színes és izgalmas szakmában. Sok időt és energiát követel, kevés idő marad a magánéletre, főleg a pályakezdés időszakában. Hogyan hat ez a párkapcsolatára?

 

- Nehéz egyeztetni a hívatást a magánélettel. Sokszor feszültségben van az egyik a másikkal. Az örökös probléma az időhiány. Szeretnék mindenhol ott lenni a szeretteimmel, ugyanakkor minden olyan dolgot elvállalni, amiben szívesen kipróbálnám magam. Nem könnyű, de talán ha az ember a munkáját hivatásként kezeli, akkor ez más szakmáknál is így van.

 

-  Mit tart legfontosabbnak a szakmáján belül, van-e valamiféle ars poétikája?

 

- Frissnek, rugalmasnak kell maradni, alázattal dolgozni. Soha nem abbahagyni az önkeresést, önfejlesztést. Csapatban gondolkodni, dolgozni. Bízni az ösztöneinkben.

 

- Mi volt eddigi pályafutásának legizgalmasabb munkája?

 

- Nem tudok csak egyet felsorolni. Szász Jánossal a Liliom előadásunk Kecskeméten, Schilling Árpáddal a Faust c. előadásunk a Katona József Színházban, Ascher Tamással a Sirály, Hegymegi Mátéval a Jean D’Arc a Kamrában, Gothár Péterrel a Hét kis Véletlen c. film forgatása, Kárpáti György Mórral a Guerilla forgatása… Ez a film épp most, március 7-én kerül a hazai mozikba.

 

- Kinek a bőrébe bújna bele legszívesebben, ha most azt mondanák: választhat, önéaz a szerep az öné, amire a legjobban vágyik?

 

- Bármelyik Szép Ernő, Füst Milán, Molnár Ferenc darabban szívesen játszanék!

 

NÉVJEGY

Mészáros Blanka 1991-ben született Kiskunhalason, gyermekkorát Kunfehértón töltötte. Gimnáziumi tanulmányait Kiskunhalason a Református iskolában kezdte, majd a Marczibányi téri Kodály Zoltán Ének-zenei Gimnáziumban végezte. 2010-ben felvételt nyert a Színház-és Filmművészeti Egyetem színész szakára, ahol Marton László-Hegedűs D. Géza és Forgács Péter osztályában végzett. A Katona József Színház társulatának tagja. 2016-ban Máthé Erzsi-díjat, 2017-ben PUKK-díjat, 2018-ban Soós Imre-díjat kapott és Junior Príma Primissima díjas lett.

 

Fotó: Szokodi Bea

Előző

Pályakezdők – László Lili...

Következő

Pályakezdők – Váradi Gergely...

Kövess minket!