2019. Október 20. | Vendel
Előző

Pályakezdők – Gombó Viola...

Következő

Pályakezdők – Mészáros Blanka...

Pályakezdők – László Lili

László Lili
Ebben a hónapban fiatal, pályakezdő művészeket kérdezünk. Ezen a héten László Lilit vesszük górcső alá.

 

- Gyerekkorában szerette „produkálni” magát a környezete előtt?

 

- Nagyon is. Leginkább otthon a szüleimnek utánoztam a tanárokat. A nagymamámnak órát tartottam. Füzete volt, meg ellenőrzője. Nekem pedig táblám. Aztán később, a suliban részt vettem a szavaló és a szépkiejtési versenyeken, aztán jött a színjátszó, meg Földessy Margit, az egyetem előtt pedig az ÁSZ Drámaiskola. Szóval kb. csak ez érdekelt. 

 

- Mikor vált egyértelművé, hogy a színészi hivatást választja? Mi volt az a belső indíték, amely a színpad felé terelte?

 

- Már általános iskolában erről álmodtam. Szerettem volna, ha figyelnek rám, szeretek bohóckodni. 

 

- Mit szólt a családja a pályaválasztásához?

 

- A szüleim is művészek, ezért maximálisan támogattak.  

 

- Volt példaképe, kedvenc színésze, aki inspirálta, vagy akivel szívesen játszana? 

 

 - Molnár Piroska jut eszembe; művészi beszédet tanított nekünk az egyetemen. Ő eléggé inspirál. Hihetetlen alázat és munkabírás jellemzi. Nem játszottam vele együtt, de remélem, összesodor bennünket az élet. Gyakori, hogy egy művész a siker izétől fenn hordja az orrát. Molnár Piroska nagyszerű ellenpélda. Szerintem nagyon fontos, hogy az ember megőrizze önmagát és a szerénységét, erről anyukámtól is sokat tanultam. 

 

- Mire emlékszik vissza legszívesebben az egyetemi éveiről?

 

- Amikor az egész osztály együtt próbált a teremben. Mondjuk egy mesterség vizsga előtti átállás próbára gondolok. Ez abból állt, hogy beosztottuk, ki mit visz ki és hoz be a jelenetek között. Mindig nagyon nagy volt a káosz és akkoriban elsők között voltam, aki felidegesítette magát, de ez az emlék idővel megszépült, mert most jó szívvel gondolok ezekre a közösen eltöltött időkre. 

 

-  Manapság nem árt, ha egy színész jártas a sportok terén is. Ön űz valamilyen sportot? Mi áll közelebb önhöz, a színpad vagy a film?

 

- Na, ez nagy hiányosságom. Bár régen sokféle táncot kipróbáltam a művészi tornától a hipp-hoppon át a társastáncig, sajnos nem tartottam ki mellettük. A röplabdát szerettem még a gimiben. Be kell valljam, hogy lusta vagyok. De van bennem szándék, hogy megtaláljam azt a sportot, ami örömet okoz.

 

 - Mi áll közelebb önhöz, a színpad vagy a film?

 

- Alapvetően azt hiszem a színpad áll közelebb, de ezt lehet, hogy csak azért állítom, mert kevesebb a filmes tapasztalatom. Előző nyáron forgattam az Egynyári kalandban, nagyon jó élmény volt, laza hangulatban dolgoztunk, kedves, nyitott embereket ismertem meg. Izgulok, hogy milyen lesz visszanézni magam, ugyanakkor valószínűleg jó iskola lesz, mert láthatom, hogy mi az, ami szerintem túl kicsi vagy túl nagy gesztus volt, így tanulhatok belőle. A filmezésben nagyon tetszett, hogy akár motyoghatok az orrom alatt, szemben a színpaddal, ahol állandó tényező, hogy elég erőteljesen, hangosan és érthetően beszélek e. 

 

- Nem könnyű érvényesülni ebben a színes és izgalmas szakmában. Sok időt és energiát követel, kevés idő marad a magánéletre, főleg a pályakezdés időszakában. Hogyan hat ez a párkapcsolatára?

 

 - Megoldjuk.

 

- Mit tart legfontosabbnak a szakmáján belül, van-e valamiféle ars poétikája?

 

- Szeretnék minden munkába teljes szívvel belevágni és igyekezni, hogy valamivel többet hozzak ki magamból, mint az azt megelőző munkámban. Aztán persze ez nem sikerülhet mindig, legalábbis nekem nem sikerül mindig... de a premierrel nem feltétlenül ér véget az alkotófolyamat, lehetőségem van előadásról előadásra új színeket keresgélni.  

 

- Mi volt eddigi pályafutásának legizgalmasabb munkája?

 

- Több izgalmas munkám volt, például amikor Téglagyári Megálló voltam a Mirr murr kalandjaiban a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban, és óvodásoknak játszottunk reggel fél 10-kor, de a Macbeth-et is ide sorolnám, mert egyébként - azt hiszem - nem vagyok egy kiköpött Lady Macbeth, és még a Mi és ők című Orlai Produkció is izgalmas munka, mert pengeélen táncol, hogy mennyire hitelesen sikerül aznap este eljátszanom egy kisgyereket. 

 

- Kinek a bőrébe bújna bele legszívesebben, ha most azt mondanák: választhat, öné az a szerep, amire a legjobban vágyik?

 

Nincs szerepálmom.  

 

 

NÉVJEGY:

László Lili 1993-ban született Budapesten. Édesapja László Péter, édesanyja Pongor Ildikó táncművészek. 2013-2018 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt. Zsámbéki Gábor és Fullajtár Andrea osztályában végzett. Egyetemi gyakorlatát a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban és az Orlai Produkciónál töltötte. 2018-tól szabadúszó, mellette az Orlai Produkciós Iroda társulatának tagja. Főbb színházi szerepei: Bianca (Thomas Middleton: Asszony asszonynak farkasa, r: Koltai M Gábor), Lucy (Feydeau: A balek, r: Fehér Balázs Benő), Lady Macbeth (Shakaspeare: Macbeth, r: Horváth Illés), Jessie (Vénusz r: Deák Krisztina), valamint a kislány (Carly Wijs: Mi és Ők, r: Fehér Balázs Benő). Filmen kis szerepekben, a Tanár című RTL sorozatban, a 200 első randi című Viaszat 3-mas sorozatban láthatjuk. Nagyobb szerepben pedig az Egynyári kaland 4. évadjában debütál majd. (Ez most nyáron jön ki.)

 

Előző

Pályakezdők – Gombó Viola...

Következő

Pályakezdők – Mészáros Blanka...

Kövess minket!