2019. December 08. | Mária
Előző

A divat kapcsán… Csillag Zsuzsi, diva...

Következő

Pályakezdők – László Lili...

Pályakezdők – Gombó Viola

Gombó Viola
Ebben a hónapban fiatal, pályakezdő művészeket kérdezünk. Ezen a héten Gombó Violát vesszük górcső alá.

 

- Gyerekkorában szerette „produkálni” magát a környezete előtt?

 

-  Az óvodában volt egy láda, ami tele volt jelmezekkel. Mindennap felvettem belőle valamit és abban játszottam, szóval igen. Imádtam a farsangokat, a beöltözéseket, az átalakulásokat. Állandóan bohóckodtam. Anyukám háromévesen beíratott balettozni, ami a székesfehérvári színházban volt, ott is voltak – a nagyszínpadon – a balettelőadásaink. Az épület nagy hatással volt rám, elvarázsolt.

 

- Mikor vált egyértelművé, hogy a színészi hivatást választja? Mi volt az a belső indíték, amely a színpad felé terelte?

 

- Viszonylag későn, inkább a gimnáziumban lett egyértelmű számomra, mert sokáig táncos akartam lenni. A döntésemben végül biztosan közrejátszott az, hogy az általános iskolában és a gimnáziumban is jártam színjátszó szakkörbe, amit nagyon élveztem. Felszabadult voltam és magabiztos. Sokan jelezték, hogy ezzel kellene foglalkoznom. Később jelentkeztem egy fehérvári versmondó versenyre, amit végül megnyertem. Rájöttem, hogy ez az a dolog, amiben a legszenvedélyesebb vagyok. Ebbe fektetem legszívesebben az energiámat, az időmet.

 

-  Mit szólt a családja a pályaválasztásához?

 

- Nem szakmabeliek a szüleim, de nagyon büszke rám a családom. Mindig azt mondták, hogy csináljam azt, amit szeretek. Édesanyám szinte mindenféle művészeti-, zenei- és sportfoglalkozásra beíratott, ezzel tudott a legjobban támogatni. A színészetet és a színművészetis felvételit én határoztam el, a saját vágyam volt.  

 

- Volt példaképe, kedvenc színésze, aki inspirálta, vagy akivel szívesen játszana?

 

- Rajongó típus vagyok. Szerencsés dolog ez, mert általában azért a csapatért, darabért, alkotókért rajongom, akikkel dolgozom. Ez jelenleg az osztályom és azok a társulatok, színházi alkotóközösségek, ahol gyakorlaton vagyok.

 

- Mire emlékszik vissza legszívesebben az egyetemi éveiről?

 

- Harmadéves vagyok a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, tehát még aktívan bennem élnek és folyamatosan alakulnak ezek az élmények. Nagyon jó az osztályközösségünk, legkedvesebb élményem egy közös disznóvágás Herenden.  Persze főként a munka köt minket össze: a vizsgáink.  Legutóbbi ilyen közösségélményem a Beszédvizsgánkon volt, de amikor a  Lakásavatót, a Sirályt vagy a Hogyan találtak egymásra a nők és a férfiak?-at játsszuk, akkor is mindig nagyon együtt érzem a csapatot.

 

-  Manapság nem árt, ha egy színész jártas a sportok terén is. Ön űz valamilyen sportot? Mi áll közelebb önhöz, a színpad vagy a film?

 

- Hét éven keresztül versenytáncoltam (latin-amerikai és standard táncok), ez a mai napig meghatározza a mozgáskultúrámat. A bátyám még mindig táncol, szoktam nézni a versenyeit. Nagyon hiányzik, szeretném újra elkezdeni, persze már csak hobbi szinten. A jóga áll még közel hozzám, az iskolában volt rá lehetőség, hogy kipróbáljuk, beleszerettem.

 

 

- Nem könnyű érvényesülni ebben a színes és izgalmas szakmában. Sok időt és energiát követel, kevés idő marad a magánéletre, főleg a pályakezdés időszakában. Hogyan hat ez a párkapcsolatára?

 

- A magánéletet egyeztetni minden időt igénylő hivatáshoz igen nehézkes, ez alól a színház sem kivétel. Nekem szerencsém volt, mert olyan osztályfőnökeim vannak, akikben megbízom és a legnehezebb időszakokban is fordulhattam hozzájuk bármilyen magánéleti vagy családi kérdéssel.

 

- Mit tart legfontosabbnak a szakmáján belül, van-e valamiféle ars poétikája?

 

- A játékkedvet tartom a legfontosabbnak.

 

- Mi volt eddigi pályafutásának legizgalmasabb munkája?

 

- Minden eddigi iskolai és gyakorlati szerepem izgalmas volt. Nem tudnék kiemelni egyet.

 

- Kinek a bőrébe bújna bele legszívesebben, ha most azt mondanák: választhat, öné az a szerep, amire a legjobban vágyik?

 

- Bertold Brecht: A gömbfejűek és a csúcsfejűek Nannáját szívesen eljátszanám egyszer.

 

NÉVJEGY

Gombó Viola 1995-ben született  Székesfehérváron. Jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves hallgatója, Pelsőczy Réka és Rába Roland osztályában.  Egyetemi gyakorlatát az Orlai Produkciós irodában (szerepei: Kerékgyártó István: Hurok, Bagossy László rendezése, szerep: Lány, Woody Allen: Férjek és feleségek, rendezte:Szabó Máté, szerep:Rain)  és a Katona József Színházban (szerepe: Federico García Lorca: Ha elmúlik öt év, rendező: Zsámbéki Gábor, szerep: Menyasszony ) tölti.  Filmen Nagy Viktor Oszkár rendezésében az Ultra munka című nagyjátékfilm női főszereplőjeként 2020 őszén fogjuk látni.

 

Előző

A divat kapcsán… Csillag Zsuzsi, diva...

Következő

Pályakezdők – László Lili...

Kövess minket!