2017. Október 17. | Hedvig
Előző

Karácsony ünnepén – Fábián Gabrie...

Következő

Karácsony ünnepén – Hanga Yoshihara...

Karácsony ünnepén – Dr.László Larisza

Dr.László Larisza Dr.László Larisza

Ebben a hónapban a karácsony megünneplését járjuk körbe különböző országból származó, illetve különböző országban élő hölgyek segítségével. Ezúttal az orosz származású Dr. László Larisza, belgyógyász orvos, két fiatal hölgy édesanyja osztja meg önökkel gondolatait az ünneppel kapcsolatban. 

 

 -  Az ön szülőhazájában hogyan ünneplik meg a karácsonyt?

 

- Egyszerűen, csendesen. A Pravoszláv karácsony január 6 -7-re esik. Emlékszem, kicsi koromban hajnali négykor felébredtem a konyhából jövő kávé és frissen sütött pirog illatától. Odakint sötét volt, nagy pelyhekben hullott a hó, nagyon hideg volt, kislányként azt gondoltam, hogy talán jegesmedvék is futkároznak a ház körül. Az ágyban azonban jó meleg volt, így hamar újra elaludtam. Bár a régi hagyományok szerint karácsony napján böjtölni kellett, napjaikban ezt a szokást nem mindenki tartja. Otthon a karácsonyi ebéd az ünnep középpontja, amely nálunk általában szűk családi körben zajlott. Ilyenkor kis, apró ajándékokat kaptunk. Oroszországban kissé bonyolult ünnepek sorozata van ilyenkor. Kezdődik a december 31-i újévvel, ezt követi január 7-én a pravoszláv karácsony, január 13-án pedig a régi naptár szerinti újév ünneplése. Az ajándékokat szilveszterkor kaptam Дед Мороз-tól (Gyed Moroz, Télapó), aki meseszép unokájával, Снегурочка-val (Sznyegúrocskával) járja ilyenkor az országot.

 

-  Hazájában milyen az autentikus karácsonyi ünnepi menü?

 

- A menü káposztaleves, egyben sült liba almával, aszalt gyümölcsökből főzött kompót és pirogi.

 

- Ön egy másik országban élve, mennyire tudja tartani hazája hagyományait, mennyit vett át a magyar ünneplési szokásokból, a magyar karácsonyi menüből?

 

- Karácsonyok Magyarországon mindig pompásak. Főleg akkor imádtam, amikor a lányaim még kisebbek voltak és velünk éltek. Először is a várakozás és a készülődés miatt, másodsorban az ajándékok kiválasztása okozott és okoz a mai napig örömet. A fenyőfát mindig december 22-én, Emi lányom születésnapján vettük meg. A gyerekekkel együtt választottunk ki a legközelebbi piacon és közösen cipeltük haza. Szenteste reggelén pizsamában, a Perry Como zenére együtt díszítettük a fát. Egész nap régi amerikai zene szólt, csodálatos érzés volt. Hat körül jöttek a vendégek, pezsgő, csevegés, vacsora. A desszert előtt kiválasztottunk egy ajándékosztó angyalt – erre az esetre voltak otthon fehér színű szárnyak is –, aki lassan, komótosan osztotta a meglepetés ajándékokat a vendégeknek. Utána társasjátékot játszottunk. Ezek a mai napig is a boldogság pillanatai számomra. A szentestén fogyasztott menü magyaros; halászlé, rántott ponty, grillezett lazac, krumplipüré, fokhagymás majonézes sárgarépa saláta. Évről évre ugyanaz. Már nagyon profi vagyok az elkészítésükben.

 

 - A karácsony a szeretet ünnepe, de napjaikban már túlzásba vitt ajándékozásba ment át. Mi erről a véleménye, ön milyen értékű ajándékokkal lepi meg szeretteit?

 

- Mostanában felgyorsult az élet, kissé rosszul is vagyok november táján látva a karácsonyi reklámokat. Feldúl, hogy a kötelező fogyasztói társadalom részének érzem magam. Felgyorsul a pulzusom, ideges leszek, elbújnék a tömeg elől.

 

- Az utóbbi években egyre jobban elterjedt, hogy a családok szűk körben, valamelyik szállodában töltik el az ünnepeket. Ön szerint mennyire fontos, hogy ilyenkor az egész rokonság, nagyszülők, nagybácsik és nagynénik, unokatestvérek legalább néhány órát egymás társaságában töltsenek el?

 

- Nekem az a fontos, hogy a karácsonyt az általam szeretett emberekkel együtt ünnepeljem, teljesen mindegy, hogy szállodában, vagy otthon, csak együtt legyünk. 

 

Előző

Karácsony ünnepén – Fábián Gabrie...

Következő

Karácsony ünnepén – Hanga Yoshihara...

Kövess minket!