Ebben a hónapban írókat kérdezünk munkájukról, a szavak művészetéről, a korábban nem használt technikákkal párhuzamosan kialakult nyelvezetről. Ezen a héten Tóth Gábor Ákos válaszait osztjuk meg önökkel.

- Mikor dőlt el, hogy az ön életútja az irodalom, azon belül is az írói hivatás lesz?

- Hasonlóan másokhoz gyerekként én is azt gondoltam, ha utánzok néhány neves szerzőt, akkor már író is vagyok. Aztán egy jó gimnáziumi irodalomtanár hamar kijózanítja az embert. Az egyéni hang keresése hosszú folyamat, utána már csak arra kell vigyázni, hogy mindez ne váljon modorossággá. Esetemben egy irodalmi pályázat elnyerése és a Nyúltrapp című regény 1991-es megjelenése jelentette azt a visszaigazolást, hogy jó úton járok.

- Hogyan választ témát?

- Régebben besodorta az élet az ötleteket, ma már tudatos dolog ez is. Minthogy nincs bennem semmi dokumentarista hajlam, az a jó téma, ami beindítja a fikciós „motorjaimat”.

-  Hogyan készül fel egy-egy könyvének megírásához, milyen előtanulmányokat végez?

 - Korábban könyvek, újságcikkek, ma már egyértelműen az internet jelenti a segítséget. De minthogy a fikció vezérel, ez nem előzetes kutatómunka, hanem ahogy halad előre a történet, mindig ad hoc jelleggel történik.

 -  Biztosan több „kedvenc” írója is van, nevezzen meg egyet és ossza meg velünk, hogy miért tartja elismerésre méltónak műveit.

- Mindmáig Richard Brautigan az illető, hiszen nála a mélységek és a magasságok, az irónia, a fekete humor és a könnyed elegancia olyan elegyét kapom, ami a szó legnemesebb értelmében szórakoztató. Márpedig szerintem az irodalomnak, az embermeséknek a szórakoztatás, az „elvarázsolás” a legfontosabb feladata.

-  Az irodalom a szavak művészete, de napjainkban számos olyan alkotás is található a könyváruházak polcain, amelyekben igencsak háttérbe szorul a nyelv szépsége, sokszínűsége, kifejező ereje. Ön szerint mennyire jellemző ez?

- Egyre nagyobb mértékben. Az olvasók pedig rászoknak, mivel könnyen megszerezhető „élvezeteket” ígérnek. Másfelől persze már az is eredmény, ha az emberek könyvet vesznek a kezükbe.

- Meg lehet élni abból, hogy valaki könyvet ír? Az ön esetében ez hogyan működik a gyakorlatban, van-e valami más tevékenysége, vállalkozása is?

- A bulvárból nyilván jól meglehet élni, ott még azok is jól járnak, akik „négerként” valósítják meg a celebek mindenfajta önkifejezési görcseit. Nekem soha nem sikerült irodalomból megélnem, újságíróként dolgozom mind a mai napig. Hozzáteszem, az önmegvalósító írói lét gyakran aránytalan terheket ró a családra, a környezetre, amit én nem tartok etikusnak. 

-  Ön szerint milyen befolyással van az sms nyelvezet az írásképességre?

- Vannak, akik ebből jópofa írásokat, kísérleti „műveket” hoznak létre, de ez olyan, mint a divat, három napig érdekes. Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy korcsosul-e ezáltal a mindennapi kommunikáció, a válaszom egyértelműen igen.

NÉVJEGY

Tóth Gábor Ákos a Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd 1979-ben magyar-történelem szakon végzett a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán. 1980-82 között  a Szféra – első magyar szamizdat „folyóirat”– szerkesztője-kiadója Az, 1984-ben az Örley Társaság alapító tagja. A nyolcvanas évek végén az Irodalmi Levelek füzetsorozat társ kiadója. Dolgozik fizikai munkásként, később szellemi szabadfoglalkozású lesz, majd a sajtóban helyezkedik el. Először korrektor a Napi Világgazdaság című lapnál, majd a Napi Gazdaságnál 1991–2000 között tördelőszerkesztő, újságíró, szerkesztő. Az ezredfordulótól az Elite Magazin újságírója, rovatvezetője, 2010–2011 között a Trivium Kiadó főszerkesztője, 2012-től pedig a FIX TV produkciós igazgatója. Az újságírás mellett folyamatosan jelennek meg könyvei, hangjátékokat és tévéfilm forgatókönyvet ír. Főbb művei: Szökevények, Beszélgetéseim a Színésznővel, Nyúltrapp, Mókolók, Majdnem horror,  Revans, Tahónia, Szép új másvilág,  A tengervíz sós, Isten veled, Havanna!, Hősök gatyában, Elengedlek végre - Nézzünk szembe a halállal! Nézz szembe a koroddal! - Fel lehet-e készülni az öregségre, Édesvízi mediterrán I.II. III., Családrobbanás - Elszakadás, válás: fel lehet-e készülni rá?