2019. Július 20. | Illés
Előző

Anyuka lettem – Tunyogi Bernadett, sz...

Következő

A divat kapcsán… Csillag Zsuzsi, diva...

Anyuka lettem – Ullmann Mónika, színésznő

Ullmann Mónika
Májusban ünnepeljük az anyákat, így adott volt, hogy anyukákat kérdezzünk a gyermekvállalással kapcsolatos érzéseikről. Elsőként Ullmann Mónika, színésznő válaszait osztjuk meg önökkel.

 

- Megérezte a terhessége alatt kisbabája nemét? Ha igen, mennyire jött be az érzése? 

 

- Az elején azt sem tudtam, hogy babár várok, aztán amikor kiderült, onnantól éreztem, hogy fiam lesz. Nem is néztünk lánynevet.

 

-  Le tudja írni az a percet, amikor először gyermeke szemébe nézett? 

 

- Nem mondható, hogy túl gyorsan történt, de felemelő megkönnyebbülésre emlékszem. Az utolsó heteket már alig bírtam ki, már nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen Ő és nagyon meglepő volt, mert azt képzeltem, hogy világos szeme van, és ehhez képest nagyon fekete bogár szeme volt. Nagyon-nagyon remegtem, amikor először kézbe vettem, de leírhatatlanul sok érzés kavarog ilyenkor az emberben. Ezt nem lehet igazán megfogalmazni.

 

- Az anyaság hogyan és mennyire változtatta meg az életét, mennyire alakította át a fontossági sorrendet? 

 

- Természetesen száz százalékban. Fiatalon szültem, semmit nem terveztem el előre, valójában együtt nőttünk fel.  A szakmám természetesen továbbra is fontos maradt, de már nemcsak örömforrás volt, hanem a megélhetésünk is ezen múlt. 


- Érezte-e bármikor, hogy a gyermekvállalással feladta önmagát? 

 

-  A korábbi életem nyilván befejeződött, de ez nem az önmagam feladását jelenti. Anyuka lettem. Ez már egy másfajta életminőség. Megéreztem a felelősséget és én megerősödtem ettől.  


- Nehezen tudta összeegyeztetni a munkáját és a gyerek körüli teendőket? 

 

- Nem. Annyi munkát vállaltam, hogy jelen tudjak lenni mindenhol teljes értékűen. Persze azért kimaxoltam a 24 órát, de nem érzem, hogy lemaradtam volna bármiről is. 


- Volt-e határozott elképzelése a gyerekneveléssel kapcsolatban, ha igen, mennyire tudta betartani?

 

- Azt hiszem, hogy következetes voltam és  szigorú, már amennyire erre szükség volt, mert szerencsém van, hiszen meglehetősen jó természetű a gyermekem és talán én is jó ösztönökkel közelítettem felé. Persze mai fejjel már egy két dolgot lehet, hogy másként csinálnék, de hát ezzel ki nincs így?

 

- Ön milyen szülőnek tartja magát? Engedékeny, kényeztető, következetes, szigorúvagy mindezek egyvelege? 

 

- Ennek a kérdés nem a megválaszolásához segítségül kértem a fiamat és ő azt mondta, hogy következetes. Kicsit rosszul esik, hogy nem azt mondta, hogy kényeztető, de talán nagyobb hasznát veszi a következetességemnek. 


- Melyeket az ön számára a legfontosabb szempontok, amelyeket mindig és minden körülmények között érvényesít a gyermeknevelésben? 

 

- Biztonságot sugározni. Ami nem mindig könnyű. 


- Fontos önnek, hogy gyermeke barátjának tekintse? 

 

- Hát igen. Remélem az is vagyok. Nem tudom. Erről megint őt kéne megkérdezni.

- Hozta már ki úgy gyermeke a sodrából, hogy azt mondja, na, most már elég, „agyoncsapom”?

 

- Nem. De, ami késik, nem múlik. 

 

– Egyszer eljön az idő, amikor a gyermek kirepül a nagyvilágba. Lehet ez egy kis lépes, mint az óvoda, az iskola, de elérkezik az is, amikor elköltözik a családi fészekből és önálló életbe kezd. Ön hogyan élte meg ezt az időszakot?

 

- Talán azt volt a legnehezebb, amikor Londonban élt és az is azért, mert azt éreztem, hogy ő maga nem érezte jól magát és nem tudtam rajta segíteni.  Nehéz helyzetben vagyok most, hogy az anyaság kapcsán beszélnem kell róla, mert az egymás iránt érzett figyelembe az is beletartozik, hogy ne adjam ki őt, és ne beszéljek én magam olyan dolgokról, amit esetleg ő nem szívesen lát viszont. Igyekszünk erre mindketten odafigyelni, de tulajdonképpen ezek után már én is kíváncsi vagyok, hogy bizonyos kérdésekre ő milyen választ adna. De ez is hülyeség, hiszen tudom. Azt hiszem.  

Fotó: Sin Olivér 

 

 

Előző

Anyuka lettem – Tunyogi Bernadett, sz...

Következő

A divat kapcsán… Csillag Zsuzsi, diva...

Kövess minket!