2019. Június 26. | János, Pál

Anyának lenni – Kosaras Renáta

Májusban ünnepeljük az anyák napját és a gyereknapot, így adott volt, hogy A hónap témája rovatban anyákat kérdezzünk a gyermekvállalással kapcsolatban. E heti válaszadónk, Kosaras Renáta festőművész, dizájner, rádiós műsorvezető, gasztróblogger, feleség és elsősorban kisfia, Bálint édesanyja

Beszélgető partnerünk:
Kosaras Renáta – festőművész, rádiós műsorvezető


- Amikor fiatal lány korában a családról álmodozott hány gyereket szeretett volna, s ez mennyire valósult meg?

- Bevallom őszintén, fiatalon annyira féltem az anyaságtól és a szüléstől, hogy szinte el sem tudtam képzelni magam anyaként. Mára ez teljesen megváltozott, és a legnagyobb öröm számomra az élettől az, hogy van egy fiam.

- Megérezte a terhessége alatt kisbabája nemét? Ha igen, mennyire jött be az érzése?

- Tervezett baba volt, de nem görcsösen, nem figyeltem, számoltam, hogy terhes lehetek- e vagy sem. Furcsa módon még csak pár napos terhes voltam, amikor már éreztem, hogy megfogantam, és attól kezdve kisfiúként gondoltam a bennem növekvő babára. Nem tudtam magam lányos anyaként elképzelni. Ezzel szemben az apukája abban reménykedett, hogy kislány lesz, de amikor kiderült, hogy fiú, részéről is nagy volt az öröm. -

Le tudja írni az a percet, amikor először gyermeke szemébe nézett?

- Ezt nagyon nehéz megfogalmazni! A szülés után pár órával behozták a szobámba, rám feküdt, a pici fejét felemelte, és egymásra néztünk. Hihetetlen látvány volt már maga az a tény, hogy az én pár órás picinyem egyedül mozgott, de ahogy egymásra néztünk az életem legkülönlegesebb, szavakkal le nem írható érzése volt. Hírtelen elmúlt a 19 órás vajúdás minden fájdalma.

- Az anyaság hogyan és mennyire változtatta meg az életét, mennyire alakította át a fontossági sorrendet?

- Mindenben, de ez természetes. Ő az első, az a legfontosabb, hogy neki jó legyen, utána jön minden és mindenki más.

- A gyerek megszületése változtatott-e az édesanyjával való kapcsolatán?

- Nem változott. Szerencsére elmondhatom, hogy az édesanyámmal a kapcsolatom jó, mindent megbeszélünk és sokszor néha olyan, mintha barátnők lennénk. Ez így volt a terhesség előtt, alatt és a szülés után is. Mindenben kikértem a véleményét, és ő szívesen megosztotta velem. Igaz, hogy mindig mérlegeltem, hogy jó-e nekem úgy, ahogy ő mondta, de így legalább volt választási lehetőségem a dolgok megoldására. És így van ez még ma is.

- Párkapcsolatára hogyan hatott a gyermek érkezése?

- Mivel tervezett volt, így szinte még jobban összekovácsolt minket. Fiam apukája, Zsolt igazi Oroszlán, átvitt és a szó szoros értelmében egyaránt. Számára első a család. Mi hárman így lettünk egy teljes egész.

- Érezte-e bármikor, hogy a gyermekvállalással feladta önmagát?

- Hullámvölgyeim voltak, de csak az első pár hónapban, amikor még nem szoktam meg, hogy a nap 24 óráját másképp kell beosztani. De ezt is meg kell, és meg lehet tanulni. Még a terhességem alatt mindent megterveztem jó előre, készültem arra, hogyan fogom összeegyeztetni a festést és a gyereknevelést. Mondanom sem kell, hogy nem így lett, mert akkor még nem tudtam, hogy egy gyerek megérkezése a „valóságban” milyen. Szerencsére pár hónap múlva sikerült megtalálnom az egyensúlyt. Mára már elmondhatom – 3 éves a fiam –, kialakult egy életmód, amibe belefér minden, ami engem érdekel, például a kiállítások és a festés. Imádom, hogy amikor elmegyünk egy kiállításra, ahol a képeim ki vannak állítva, megismeri az összest, és mutatja, hogy ez anya munkája. De szereti is nézegetni a festményeket, az összes nagy albumunk folyamatos lapozgatásnak van kitéve.

- Nehezen tudta összeegyeztetni a munkáját és a gyerek körüli teendőket?

- Ez a része nem volt nehéz, mert az alkotótevékenységeimet akkor csináltam, amikor már este lefeküdt. Így kicsit éjszakai bagoly lettem, de ez volt a legjárhatóbb út. Most, hogy napközben óvodában van, azért már egy kicsit könnyebb. A rádióműsor is napközben van, így pont akkor érek haza, amikor ő! A páromnak pedig nagyon hálás vagyok azért, hogy a gyermeknevelésből (is) mintaszerűen kiveszi a részét. Nála jobb apát el sem tudnék képzelni Bálintnak.

- Volt-e határozott elképzelése a gyerekneveléssel kapcsolatban, ha igen, mennyire tudta betartani?

- Ohh, nagyon is volt! Próbáltam követni, sokszor elbuktam vele, sokszor bejött, de még annyira az elején vagyok. Tudom, hogy még csak most jön a neheze. Ma már kérdezek, utána olvasok és próbálkozom. Vannak azonban tudatos és következetes dolgok, amiket betartok, amelyek fontosak annak érdekében, hogy tudjon a gyerek viselkedni, és ne legyen hisztis.

- Melyeket az ön számára a legfontosabb szempontok, amelyeket mindig és minden körülmények között érvényesít a gyermeknevelésben?

- Hogy tudja kik a szülei, kire kell hallgatnia és mik a fontosak a családban. Őt még irányítani kell, meg kell mondani, hogy mit lehet, és mit nem lehet csinálnia. Ezeket a dolgokat el kell fogadnia, és főleg azokat, amelyeket én mondok neki. De fontos, hogy tudja kikből áll a család, és kik a legfontosabbak egymásnak. Már most tudnia és éreznie kell, hogy az apja, ő és én, mi hárman vagyunk egy egész. Nekem ez fontos.

- Fontos önnek, hogy gyermeke barátjának tekintse?

- Nem, mert nem a barátja szeretnék lenni, hanem az anyja, akiről tudnia kell, hogy mindig ott lesz vele, ott áll mögötte. Tudom, hogy már régóta divatos megközelítés, hogy a szülő legyen a gyerek barátja, nekem a szüleimmel, főleg édesanyámmal volt, van a viszony így, de ő akkor is az anyám. Én a fiam esetében nem a barátja szeretnék lenni, hanem az édesanyja, akihez mindig bizalommal fordulhat. Lehet, hogy ez azért van így, mert nem 2o évesen szültem?

- Gyermeke önnel, vagy inkább párjával osztja meg problémáit?

- Egyelőre ez még nem alakult ki, hiszen még csak 3 éves, de amikor valami történik, akkor rögtön hozzám rohan, hogy anyaaa, de ez az ő korában még normális.

- Hozta már ki úgy gyermeke a sodrából, hogy azt mondja, na, most már elég, agyoncsapom?

- Persze, hiszen fiú gyerek, és most pont abban a korban van, amikor tesztel és keresi a határait. Biztos mindenkiben felmerült már ez a gondolat. Én ilyenkor egy mély levegőt veszek, elszámolok tízig, és megpróbálom megoldani a helyzetet! Szokott sikerülni.
Kövess minket!