| A SZERETEM MAGYARORSZÁGOT KLUB ALAPÍTÓJÁNAK, A „SZIGETES" GERENDAI KÁROLYNAK A HÍVÓ SZAVÁRA TÖBBEK KÖZÖTT OLYAN ISMERT EMBEREK CSATLAKOZTAK A MOZGALOMHOZ, MINT SÁNDOR PÁL, JAKSITY GYÖRGY, GESZTI PÉTER, BRÓDY JÁNOS, KIESELBACH TAMÁS, NOVÁK PÉTER VAGY ÉPPEN SOMODY IMRE - A „KEMÉNY MAG" EGYÉBKÉNT TÖBB MINT SZÁZ ELISMERT SZEMÉLYISÉGBÔL ÁLL.  A „mozgalom" nevének rövidítése - SZMK - az idősebbekben a szakszervezeti időket idézheti fel, a Szeretem Magyarországot Alapítvány kuratóriumának elnökével, az ACG Reklámügynökség kommunikációs igazgatójával, Mentes Endrével folytatott beszélgetésből azonban kiderül, hogy legfeljebb a munkaközösség azonos a két társadalmi kezdeményezésben. Úgy tűnik, ismert személyiségek nem csak „elitklubokba" járnak, hanem ott is megállják a helyüket, ahol együtt lehet és kell dolgozni - egy élhetőbb jövőért.
- Hasonló célkitűzéssel egyébként számos egyesület és szervezet bontott zászlót az elmúlt húsz évben - aztán sokan feladták. Miben más ezekhez képest a Szeretem Magyarországot Klub, s mit tud ez idáig felmutatni?
- A Szeretem Magyarországot Klub hivatalosan 2006 tavaszán bontott zászlót Gerendai Károly ötlete nyomán - ezen azt kell érteni, hogy egy rövid, baráti beszélgetésekkel, tervezésekkel teli időszak után létrehoztuk a klubot működtető alapítványt. Akkor már majdnem száz tagot számláltunk, ez a létszám többé-kevésbé konstans is maradt, már ami az aktív tagokat illeti. Konkrét célkitűzésünk nem volt azon kívül, hogy hosszú távon szeretnénk segíteni abban az országot és annak polgárait, hogy tudatosan, átgondoltan tudjanak döntéseket hozni a sorsunkat meghatározó kérdésekben, a közbeszéd legyen tiszta és világos, és ha tehetjük, tartsunk tükröt a politikusoknak. Alakulásunkkor inkább egy tág minimálprogramot fogalmaztunk meg, amibe sok minden belefér. Ez most, öt év távlatából újraolvasva is kísértetiesen időszerű. „Egyre többen hisszük, hogy a haza és a nemzet érdekei felette állnak az egyéni érdekeknek. Szívesen tennénk egy jobb, élhetőbb jövőért. Hisszük, hogy az ország készen áll rá, hogy szembenézzen súlyos és nehéz kérdésekkel is. Feladatunknak tartjuk, hogy a figyelmet azokra a halaszthatatlan feladatokra irányítsuk, melyek a rendszerváltás óta megoldatlanok, s hogy segítségül híva a nyilvánosság erejét és mozgósítva a legjobb szakemberek tudását közvetítői legyünk a társadalmi párbeszédnek." Ez áll alapító állásfoglalásunkban, és máig is ezt valljuk és ennek a pár sornak szellemében képzeljük további tevékenységünket.
- Volt-e valamilyen történelmi előképük a klub megalakulásakor?
- Bár lehetne történelmi példákat mondani - azokban a korokban, amikor a politika eluralkodott a mindennapok felett, mindig előfordult, hogy négy-öt a hazájáért, a nemzetért felelősséget érző civil gondolkodó „összehajolt" -, igazából nem gondolkodtunk előképekben. A klub tagjai egyszerűen úgy vélték, hogy szükség lenne egy olyan társadalmi műhelyre, amelynek tagjai, ha tehetik, pusztán saját ismertségük okán képesek tematizálni a közvéleményt. Mi mindössze azt ismertük fel, hogy ha a klubba tömörülő ismert és befolyásos emberek együtt lépnek fel, akkor valószínűleg a közvélemény is jobban odafigyel ránk.
- Milyen alapon, ajánlással lehet bekerülni a klubba?
- Személyes ajánlással, amit az ügyvivő testület bírál el. Három kritériumnak „kell" mindössze megfelelni: a klubba lépőnek alanyi jogon, saját magától bizonyos ismertséget kellett szereznie legalább a saját szakterületén, nem lehet politikai párt vezető aktivistája és/vagy tisztségviselője, és fizetnie kell a tagdíjat. Ezen felül elvárjuk persze, hogy ha valaki csatlakozik, vegyen részt aktívan a klub munkájában.
- A klub nem párt, de a tagjaira nyilván érvényesekbizonyos kötelező szabályok. Mennyire fegyelmezettek ezek a sokszor nagyon erős és öntörvényű emberek?
- Van egy kemény mag, akik példás felelősséggel részt vesznek a munkában, rájuk szinte mindig és minden szituációban lehet számítani, legyen szó egy egyszerű jótékonysági akcióról vagy a legnagyobb szabású társadalmi kommunikációról. Mivel a klubtagjaink civilként, saját szabadidejükben vesznek részt a munkában, természetesen senkitől nem várhatjuk el, hogy napi szinten legyen aktív, de a tapasztalatunk az, hogy a tagjaink zöme, ha belefog valamibe, végig is csinálja. Kezdetekben voltak problémáink azzal, hogy nagyon sok „erős ember" véleményét kellett egyeztetnünk, de mára a hangadók mintha megszokták volna egymást, összekoptak és meglepően jól lehet együtt dolgozni.
Szöveg: Tóth Gábor Ákos
Fotó: Balla Vivien
A teljes cikk az ELITE magazin szeptemberi számában olvasható |
