2019. Október 19. | Nándor
Előző

Vagány és öntörvényű...

Következő

23. Vegetáriánus Fesztivál...

Magyar borászok nyomában Dél-Afrikában 3.

Gál Tibor Gál Tibor

Magyar borászokat felfedező utam következő állomása – Gál Tibor egri borászlegenda munkásságát követve – a Dél-afrikai Capaia Borászatba vezetett.

 

Szeptemberben, az afrikai tavasz kezdetén, a szellő meleg fuvallata bontogatja a természet színes virágait. Friss levegőben, szikrázó kék égbolt alatt, madárcsicsergéstől hangos délelőtt indultam a Capaia Borászatba. Stellenbosch öreg tölgyfáit magam mögött hagyva mezőgazdasági földek, szárba szökkent kukorica, búza, sárga virágú repce földek és zöld legelők között vezet az út.

 

A Capaia Borászat a borvidék központjától, Stellenbosch-tól egyórányi vezetésre, az Atlanti-óceántól 10 km, Fokvárostól 30 km távolságra fekszik. A borászathoz közelítve földút váltja fel az aszfaltot és körös-körül szőlő ültetvények tengernyi sora borítja az enyhén lankás területet.  A kapun áthaladva, két oldalt fákkal szegélyezett úton jutottam el a Capaia Borászatig, amely 140 hektáron terül el Philadelphia dombos lejtőin. Egy korábbi búzafarm területén 1997-ben alapította a vállalkozást Ingrid von Essen bárónő és Alexander von Essen báró. A domb tetején lévő fehérre meszelt viktoriánus stílusban épült, a tulajdonosok lányáról elnevezett Mariella’s étterem teraszáról gyönyörű kilátás nyílik a dombos vidékre.

 

A domboldalon, az olívafák mellett tovább haladva egy földúton jutottam el a Capaia Pincészet főépületéhez, ahol már várt rám Rika Fourie marketingvezető. Az afrikansz hölgy nagyon felkészülten és kedvesen mutatta meg a borászatot és a híres üzemet, amely Gál Tibor tervei alapján készült. Úgy véltem, hogy kedvessége nemcsak a személyemnek szólt, hanem annak is, hogy a híres borász országából érkeztem. Engem meg az töltött el jó érzéssel, hogy belépve az épületbe, rögtön jobbra, Gál Tibor aranykeretes elegáns portréja fogadott.

 

Kicsit beljebb lépve már a borászat szívében találtuk magunkat, ahol egymás mellett sorakoztak a hordók, melyeken fehér krétával jelzik az évjáratot. Itt már érezni lehet az erjedő bor illatát.

 

Alexander von Essen báró – aki borkereskedő is volt – hazai és nemzetközi sikereit megismerve kérte fel a Gál Tibor kiváló egri borászt, hogy dolgozzon a borászatában. A pincészet megtervezése és kivitelezése nem mindennapi feladatát kapta, ahol a lehető legmodernebb technológiát a legmagasabb minőségi szinttel párosította. Gál Tibor zsenialitása kimagaslott az akkori borászatok közül. Saját tervezésű gravitációs rendszeren alapuló csillés rendszert alkalmazott, annak érdekében, hogy a szőlő megközelítse a fakádakat.

 

Jelenleg a világ 56 legnagyobb tölgyfa tartályában érlelik kellő minőségűre a borokat, amelyek 150 éves francia tölgyfából készültek és 5000, illetve 8000 liter űrtartalommal rendelkeznek. Mint megtudtam, ha gondosan karban vannak tartva, még 40-50 évig megtartatják a minőségüket. A legmodernebb hőmérséklet-szabályozással vannak felszerelve, amelyeket a Tonnellerie Taransaud cég gyártott a francia Cognac városban.

 

A fehér bort, a Sauvignon Blanc-ot hat rozsdamentes acél tartályban érlelik, amelyek kapacitása 8000 liter tartályonként. A vörös borok további érleléséhez 1500 hordó elhelyezésére alkalmas pince áll rendelkezésre.

 

Capaia Borokat kizárólag a Capaia területén termesztett szőlőből préselik, helyben kerül a palackokba és ott is címkézik. A Capaia szőlőterület zászlóshajója és védjegye a négy vörös szőlőfajta, Cabernet Sauvignon, Merlot, Cabernet Franc és a Petit Verdot Cuvée.

 

Gál Tibor legendás személyiségét, elhivatottságát a Fokföldiek csodálattal nézték. Mindene volt a szőlő, a bor, a termőföld, saját kezével telepítette Fokföldön a szőlőket és vizsgálta a talajt, az uralkodó széljárást és mindent, ami befolyásolhat egy évjáratot. Együtt lélegzett a szőlővel.

 

Kísérőm a borkóstoló terembe is meginvitált, ahol megízlelhettem Capaia híres borait: Capaia ONE 2016, Capaia Cabernet Sauvignon Merlot 2016, Capaia Rose 2018, végül a Capaia Sauvignon Blanc 2018 zárta a kóstolást. Ezt követően a teraszról még rátekinthettem a gazdaságra, és távolról megcsodálhattam a Tábla Hegy ikonikus körvonalát.

 

Büszkeséggel töltött el, hogy ott járhatok, ahol a magyar borászikon dolgozott és megvalósította a legmodernebb borgazdaságot és magyar zsenialitásával hátrahagyta az utókornak munkásságát.

 

NÉVJEGY

Gál Tibor 1958. augusztus 14-én született Putnokon, ott végezte el az általános és a középiskoláját is. A föld és a természet szeretete már gyermekkorától végig kísérte. Szeretett sokat olvasni, focizni és motorozni.  Az érettségi után a Kertészeti Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1983-ban diplomázott. Ezt követően hat évig különböző beosztásban dolgozott az Egervinnél és a Nagyrédei Szőlőskert Szövetkezetnél. Mindig nagy szeretettel emlékezett ezekre a munkahelyekre.

1984-ben kötött házasságot. A következő évben, 1985-ben született első gyermekük Tibor, majd 1986-ban Zsombor, 1989-ben Veronika, 1992-ben Anna.

 

1985-től a Nagyrédei Szőlőskert Szövetkezeti Borpince termékmenedzsere lett. Itt lehetősége volt arra, hogy elkészítse első borát, az 1987-es Egri Bikavér évjáratot, amelyben már megmutatkozott kifinomult ízlésvilága. 1989-ben Gál Tibor az Egervinben borászati ágazatvezetőként dolgozott, amikor Ludovico Antinori márki tiszteletét tette a borászatba. Olyan jól sikerült a borkóstoló, hogy meghívták Toszkánába, ahol több világhírű borászatnál dolgozott főborászként, illetve szaktanácsadóként. A Tenuta del Ornellaia-ban eltöltött időszak meghatározta karrierjét, álláspontját és kapcsolatát a külföldi és a magyar szőlőtermesztéssel.

 

1998-ban megkapta az Év Borásza díjat, és átvehette a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjét is. Ugyanebben az évben elkészítette az Ornellaia Super Toscan cuveé-t, amit később, 2001-ben a Wine Spectator magazin top 100 borának első helyezettjévé választotta. Gál Tibor megvalósította azt, ami a dél-afrikai borászat eddigi történetében még nem fordult elő. A legelső szüretet követő 2003-as évjárat termése a borászat három borának 5 csillagos minőségi kitüntetést hozott munkája elismeréséül.

 

A nagy patrióta, a legnagyobb magyar borász 2005 februárjában egy szüretet követő vacsoráról tartott hazafelé a Tokara Birtokról, amikor a Stellenbosch-i kanyarokban visszafordíthatatlan baleset érte.

 

A FIÚ EMLÉKEI – Ifj. Gál Tibor

 

Magyarországi tartózkodásom során abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy találkozhattam a borászikon nagyra becsült fiával, ifj. Gál Tiborral Egerben, a Gál Tibor Pincészetben. A borászatba érve fiatalos, modern, barátságosan letisztult környezetben egy kiegyensúlyozott, határozott tekintetű, őszinte személyiség fogadott. Édesapja Dél-afrikai munkásságáról kérdeztem Tibort, aki beszélgetésünk során szívesen mesélt.

 

„Apa nemzetközi pályafutása – ami előre vetítette Dél-afrikai munkásságát is – Olaszországban kezdődött. 1989-ben az Egervin borászatba látogatott Ludovico Antinori márki. Mivel apa beszélt egyedül idegen nyelvet, ő kapta a feladatot, hogy kísérje a vendégeket. A borkóstolás és a találkozás annyira jól sikerült, hogy a márki meghívta, dolgozzon nála Toszkánában.

 

Ez a meghívás a 80-as években nem mindennapi lehetőség és megtiszteltetés volt, amellyel élni kellett. Közel tíz évet, 1998-ig dolgozott ennél a borászatnál úgy, hogy párhuzamosan építette az Egri Borászatot. Akkor még nem volt Flying Winemaker csak Drivig Winemaker. (a magyar borászok általában autóval mentek európai borászatokba dolgozni, amit napjainkra már a repülő váltott fel – a szerk.)

 

A család is Olaszországban élt négy évig, mi gyerekek ott jártunk óvodába, iskolába. Ezt követően hazaköltöztünk, de apa továbbra is dolgozott az Ornellaia Birtokon, így a két ország között ingázott.

 

Az első igazi, nemzetközi sikert az 1998-es év hozta el apának, az Ornellaia Borát 2001-ben az év borának választották. Ez olyan fényt vetett rá, amely meghozta a világhírnevet. Elkezdték ajánlatokkal bombázni a világ minden részéről. Ezek között volt 2001-ben a Dél-afrikai megkeresés. Azért döntött a Capaia borászat vezetése mellett, mert az egyenlítő túl oldalán pont fordítva vannak az évszakok – Dél-Afrikában a szüret március hónapban van –, így ezt a fél éves eltolódást a magyarországi őszi szürethez remekül lehetett igazítani.

 

Apa a szőlőtőkék telepítése után érkezett, de a borászat épülete még nem létezett. Miután megvolt a szőlőbirtok, apa tervei alapján a borászat kialakítását kezdték meg, amely abban az időben a legmodernebb technológiákat ötvözte. Például apa tervezte, hogy a szőlő gravitációs elven alapuló csille rendszeren keresztül közelíti meg a fakádakat.

 

Apának az első szüretet követő, 2003-as év bora Dél-Afrika legjobb bora lett, ilyen még nem volt Dél-Afrika történetében, és ez a szakmai siker a Dél-afrikai hírnevet is meghozta.

 

Én is meglátogattam édesapámat a Capaia Pincészetben, majd évekkel később borászati tanulmányaimat a Stellenbosch-i egyetemen bővítettem, azt követően Hermanusban, a Hamilton Russel Vineyard pincészet munkáját is tanulmányoztam.

 

Édesapám szerette Dél-Afrikát, szerette a mediterrán éghajlatú területeket. Hitt abban, hogy a magyar borászok komoly szaktudásukkal, történelmi múltjukkal a világban, így Dél-Afrikában is maradandót képesek alkotni. Felemelő és megtisztelő érzéssel tölt el, hogy ő mindezt megvalósította és tovább emelte a magyar borkészítés tudományát más országokban.”

Fábián Gabriella, Dél-afrikai tudósító

Korábbi cikkeinket a Dél-Afrikában maradandót alkotó, sikeres magyar borászokról itt olvashatják:
Magyar Borászok nyomában 1. - Dr.László Gyula ITT

Magyar Borászok nyomában 2. - Pongrácz Dezső ITT
Bor - Dél-Afrika koronája - ITT

Előző

Vagány és öntörvényű...

Következő

23. Vegetáriánus Fesztivál...

Kövess minket!