2019. Július 17. | Endre, Elek
Előző

Távol-Kelet népszerű ízei ...

Következő

Bor – Dél-Afrika koronája...

Magyar borászok nyomában Dél-Afrikában 1.

Dr.László Gyula
Amikor a magazin felkért, hogy írjak olyan dél-afrikai borokról, borászatokról, ahova érdemes ellátogatni bortúra keretében, nem gondoltam volna, hogy ez egy több napos, élményekben gazdag utazáshoz vezet.

 

Miközben utánajártam a boroknak, több érdekes, magyar vonatkozású témába botlottam.

Ahogy jobban belemerültem a keresésbe egyre jöttek a magyar kapcsolódások. Ez adta a lehetőségét, hogy újra elmenjek és kirándulást tegyek Fokváros és környékén, illetve Stellenbosch borászataiban.

 

Annyit azért elöljáróban el kell mondani, hogy Dél-Afrika történelmében, kultúrájában, mezőgazdasági és kereskedelmi életében a bortermelés meghatározó fontos szerepet játszik. 1680-1690 között a holland telepesek után Franschhoek hegyek lábánál a francia Hugenották telepedtek le, így a fokföldi bortermelés nekik köszönhetően kiteljesedve felvirágzott, mivel magukkal hozták a francia borok készítésének tudományát.

 

Fokföldön a szőlőkultúra azért teljesedhetett ki, mert a terület éghajlata mediterrán jellegű. Az év közepe a tél májustól-júliusig hűvös és esős, ami a szunnyadó tökéknek alkalmas a víz tárolására. Tavasz kezdetén, ami Dél-Afrikában a szeptember a közepesen napos idő segíti, hogy megfelelően növekedjen a szőlőszem és a fürt. A nyár novembertől februárig tartó forró napjait feloldják az Atlanti-óceán felől érkező hűvösebb légáramlatok. A bor farmokon február hónapban kezdődik a szüret és márciusig tart. Fokföld termő talaja három fő elemet tartalmaz: gránit, agyag és homok.

 

De térjünk vissza a magyar vonatkozásokra. Amikor felhívtam a borgazdaságokat, a stellenbosch-i borfarmokat, ahol magyar emlékek találhatók és elmondtam, hogy magyar vagyok, szeretném megnézni a borászatot, és megírni a magyar borászok dél-afrikai munkásságát, rögtön nagy szeretettel és tisztelettel hívtak meg, amelyből érezhető volt, hogy ez nemcsak nekem szól, hanem azoknak a legendáknak, akiknek a borászatok sokat köszönhetnek.

 

The Bergkelder Wine EstateDr. László Gyula munkássága nyomában.(1926-2009)

Első találkozóm a The Bergkelder Wine Estate-ben volt, ahová Dr. László Gyula munkássága miatt mentem el. A borgazdaságban széles mosollyal fogadott a marketinges xhosa hölgy. Azt tudni kell, ilyenkor február végén már javában tart a szüret és minden borász a szőlővel és a szürettel van elfoglalva. Így még értékesebb volt, hogy időt szakítottak rám.

 

Áthaladtunk a palackos boroktól roskadó üzleten keresztül a borászat múzeumába, ahol megtudtam a gazdaság történetét, kiemelve benne Dr. László Gyula munkásságát, mindezt lenyűgözően profi, egyben természetes előadásban.

 

Ezután a borászat fokföldi maláj származású idegenvezetőjével átmentünk egy olyan érlelő terembe, ahol több ezer tölgyfa hordó sorakozik szépen egymásra rakva. A munkások éppen a bor minőséget ellenőrizték, és ennek megfelelően, fehér krétával jeleket írtak a hordó oldalára.

 

Miközben a tölgyfa hordók sokaságán gyönyörködtem, vezetőm jelezte, menjek oda hozzá, mutat valamit. Nagy örömömre megtaláltuk azokat a magyar tölgyfa hordókat, amelyek beállításával hatalmas minőségi javulást értek el a dél-afrikai borok. Az erős bor és dohos szag után jól esett friss levegőt szippantani a borgazdaság udvarán. Kékes színű Agapanthus virágok (magyar neve: afrikai szerelemvirág) szegélyezik Papegaai Hegy pincéjéhez vezető utat. A nap magasan járt, amikor kattintásra kinyílt a hatalmas kétszárnyú tölgyfa ajtó lakatja és bementünk a pince labirintus első helyiségébe.

 

A falon elhelyezett tablókon és fotókon részletesen bemutatják Dr. László Gyula munkásságát. Főhelyen található a róla elnevezett elegáns László bor, mellette a vonatkozó ismertetővel. A látogató egy néhány perces filmet is megnézhet, amely a borgazdaságot mutatja be.

 

Amíg a filmet néztem az idegenvezető felkapcsolta a lámpákat a pince termeiben, ahol egyébként kellemes hűvös van a kinti, februári 28 C fokhoz képest. Pompás látvány fogadott, ahogy elhaladtam a több tízezer borosüveg mellett. Minden teremben egy, azonos évjáratú bor van, a palackok több sorban egymásra pakolva, egészen a fehér falú pince mennyezetéig. Kísérőm elmondta, hogy a vezetett borkóstolások során teremről teremre járva kóstolják meg a résztvevők a csodálatos nedűket.

 

Az idő múlását, a borosüvegeken a szunnyadó éveket, a névtábla mellett a por réteg vastagsága is jelzi. Vannak nagyon öreg boraik, amelyeket aukciókon értékesítenek.

 

Még mielőtt megérkeztünk a László emlékszobához, amelynek üveg ajtaján arany szárnyait kitáró hattyú látható, elhaladtunk a 2002 Fleur du Cap Merlot poros palackjai  mellett, melyekből nemes nyugalom áradt. A zöldes üvegeken átsejlik a bor szépséges vörössége.

 

Kísérőmtől megtudtam, a László emlék szobában is tartanak privát borkóstolások, s azt is, hogy 2008-ban a Bergkelder borászat munkásságának tisztelegve exkluzív bort hozott piacra Laszlo néven. A 2008-as és a 2009-es elegáns, kiváló Laszlo bor számos borverseny győztese lett. A bor intenzív, mély szilva színű és gazdag, cseresznye, fűszeres jegyekkel, rendelkezik, melyet 28 hónapos érlelés alatt érleltek a tölgyfahordókban.

 

A pincészet látogatásának hivatalos része ezzel véget is ért. Kifelé jövet lekapcsoljuk a fényeket, az emlékbe kapott László borral a kezemben már csak megköszönni tudom ezt a kellemes délutánt.

 

NÉVJEGY 

Dr. László Gyula egy magyar család fiaként, 1926-ban Erdélyben született. A kolozsvári egyetem elvégzése után Moszkvában tanult, termőtalaj mikrobiológus doktorátusát ott szerezte. Romániába való visszatéréskor 1974-ig a Valea Calugareasca romániai Kutatóintézetének igazgatójává nevezték ki, amikor ő és családja úgy döntött elhagyja Romániát és Dél-Afrikában telepedik.

 

Kezdetben a Stellenbosch-i Borászati Kutatóintézetben dolgozott. Kulcsszerepet játszott a klasszikus nemes szőlőfajták létrehozásában a fokföldi szőlőültetvényeken.1978-tól - 1992-ig ő volt a vezető főborásza a Bergkelder borászatnak, amely a Stellenryck Collection, a Fleur du Cap, a Grünberger és a Kupferberger márkákat gyártja.

 

A borászat és Dr.László kapcsolata 1970-re datálódik, akkor hívta meg a már Dél-Afrikában élő borászt Anton Rupert afrikansz mágnás Bergkelder borfarmjára. A híres hegyi pince –amely mélyen behatol a Stellenbosch-i Papegaai hegybe – volt az első földalatti pince Dél-Afrikában, ahol a pince hűvösében érlelték a palackokat. A Bergkelder borászat a boripar fontos újítójává vált. A Fleur du Cap borokat először 1968-ban indították el.

 

A vörös borok érleléséhez többnyire nagyméretű fém tartályokat, használtak Dél-Afrikában. Dr. László Gyula hatására magyar és francia kisebb tölgyfahordókban  kezdték érlelni a borokat így hatalmas minőségi javulást értek el a dél-afrikai borok. Mai napig használnak magyar tölgyfa hordót, mivel a helyi tölgyfák szivacsosabbak, és áteresztik a bort. Az Európából származó hordók kiválóak, mert jellegzetes ízt adnak a bornak, a hideg tél megkeményíti a tölgyfát ezért a belőlük készült hordók tartják a tartalmukat.

 

Dr. László Gyula személye meghatározó és kulcsfontosságú szereplője volt a Fokföldön létesített szőlőültetvények minőségének fejlesztésében, az új szőlőfajták beszerzésében és termesztésében. 83 éves korában hunyt el Stellenboschban.
A folytatásban Pongrácz Dezső és Gál Tibor borászokról olvashatnak.

Fábián Gabriella, Dél-afrikai tudósító
Pongrácz Dezsőről ITT olvashatnak!

Előző

Távol-Kelet népszerű ízei ...

Következő

Bor – Dél-Afrika koronája...

Kövess minket!