2018. Szeptember 19. | Vilhelmina
Előző

Dél-Afrika – Durban...

Következő

Nyakig a termálban...

Tér-és időutazás

Festői környezetben, egy aprócska nógrádi faluban találkoztam a kastélyhasznosítás egyik etalonjával: a Prónay Kastély leginkább az autentikusságával varázsolt el minket.

 

Máig emlékszem, amikor egy Bánki-tavi kirándulás hazaútján felfedeztük, hogy Alsópetényben két nagyszerű állapotban lévő kastély is található. Az egyikről – Andreánszky Kúria – kiderült, hogy magánhasználatra tartja a tulajdonosa, tehát nem látogatható, s egyébként is pár éve épült újonnan az eredeti tervek alapján. A másikról azt mondták a falusiak, hogy csak bizonyos napokra szerveznek bejárást, egyébként meg egy szemklinika működik benne. Ott álltunk a gyönyörűen gondozott kert díszes kapujában és csorgattuk a nyálunkat. Akkor elhatároztam, hogy nem hagyom annyiban, ide még visszatérek.

 

Ilyen előzmények után ugye nem meglepő, hogy miután sikerült bejutnom a műemlékegyüttesbe, tollat ragadtam, hogy élményeimet, az ott látottakat másokkal is megosszam. Mert igen: kiderült, hogy alkalmi helybéli informátorunk csak a felét mondta el a lényegnek, a Prónay-ak egykori otthona nagyon is nyitott a látogatókra, csak éppen nem árt, ha határozott elképzelésünk van arról, hogy a komplexum kínálta szolgáltatások közül melyiket szeretnénk igénybe venni.

 

Úgyhogy némi előzetes egyeztetés után (egy pohár, a tulajdonosok birtokában lévő badacsonyörsi Csendes Dűlő pincészetből származó olaszrizling társaságában) találkozhattam Tömösvári Szilvia kastélyigazgatóval, akivel rögtön meg is egyeztünk abban, hogy a hely lényege egyértelműen az otthonosság, a meghitt miliő. Az, hogy nem akar többnek látszani, mint ami. Nem pöffeszkedik, nem urizál. Meglátásom szerint a méretek, a bevallottan vateráról beszerzett (nem csilivili másolat) bútorok, a jól kimért praktikum és a szerethető elegancia finom harmóniája szolgálják leginkább ezt a mindenütt jelen lévő otthonosságot. És igen, az itt élők, az itt dolgozók végtelen (ám egy pillanatig sem terhes) odafigyelése, igyekezete, hogy azt érezzem, ehelyütt komolyan gondolják a vendéglátást. Nemcsak szolgáltatást, hanem érzelmeket, hangulatokat közvetítenek - miként azt a hely szelleme megköveteli.

 

Márpedig a hely szelleme elég erős egyéniség volt, a középkorban ugyanis egy rövidebb időre Werbőczy István volt a település ura, aki arról (is) nevezetes, hogy ehelyütt írta meg a Hármaskönyvet (Tripartitum) 1513-14-ben, mely a középkori nemesség jogforrásává vált és egészen 1848-ig maradt érvényben. Máig látható emlékművét Gyurcsányi Ignácné állíttatta 1791-ben, a nádor halálának 250-ik évfordulójára. Hogy a történelmi tabló teljes legyen, a Prónay-kastély építtetése is az ő, azaz férje nevéhez köthető – az 1750 körül épült barokk stílusú épületegyüttes a család férfiágának kihalásával került a Prónay család tulajdonába.

 

Ha mondjuk ilyen távlatokat nem is, de egy tudatos autentikus hasznosítási törekvést mindenképpen érzékeltem, amikor egy csoportos kastélytúra keretében bejártuk a nagy gondossággal felújított műemlékegyüttest, melynek négy fő épülete, az U alakú, földszintes, udvari homlokzatán kétszárnyú lépcsővel díszített  Nagykastély, a Kiskastély, a majorsági épületből kialakított Vendégház, valamint a Fürdőház.

 

A kastély ősfás parkja harmonikus egységet alkot a mesebéli hegyvölgy nógrádi tájjal. Megjegyem, a kastélyhoz közel fekvő, felújított, hangulatos falusi vendégházak, a Levendula, Körtefa és Zsálya lakójának lenni szintén élményszámba megy, hiszen a szállások mellett található levendulás- és füves kert termékei nem csak szemet gyönyörködtetőek, de a belőlük készült lekvárok, szörpök a majorsági házban kialakított hangulatos reggeliző hely kínálatát is gazdagítják.

S ha már itt tartunk: a „früstökkel” bizony igen jól megalapozhatjuk a környékbeli túrázást, vagy a fürdőházi „megpróbáltatásokat” – gondolok itt a szaunákra, a rafináltan dögönyöző jakuzzira vagy éppen az ellenáramoltatós medencében rótt végtelen hosszokra. Az étkek egyébként lehetőség szerint környékbeli termelőktől, beszállítóktól érkeznek – személyes kedvencem a szarvas sonka volt, nem is beszélve a házi joghurtról, különféle ízesítésű sajtokról.

 

Nem titok, a kastély fő profilja mégiscsak a különféle rendezvények, fogadások, céges tréningek, és esküvők kiszolgálása. A Nagykastély egyetlen, különleges lakosztálya a Prónay-kastély utolsó lakójáról, Batthyány Felíciáról kapta nevét. Az épület bal oldali, elzárt szárnyában található Felícia lakosztály berendezése, a baldachinos franciaággyal és a mesés fürdőszobával, a főúri rezidenciák fényét idézi. A Kiskastély reprezentatív szálláshelyként szolgál családok és baráti társaságok számára. A korhűen berendezett, impozáns lakosztályok az építészeti különlegességnek számító átriumba nyílnak, biztosítva ezáltal az egyes helyiségek közötti kapcsolatot, szerintem zseniális megoldás.

 

Elszaladt az idő, s mivel közben ránk esteledett, úgy döntöttem eltöltök egy éjszakát a majorsági épülethez épített új szárnyban kialakított elegáns apartmanok egyikében. (Itt található egyébként az akadálymentes szoba is, mely a közeli parkolóból mozgáskorlátozott vendégek számára is könnyedén megközelíthető.)

 

Azt hiszem, nem kell ecsetelnem, hogy milyen egy „főúri” környezetben reggel távoli kakaskukorékolásra ébredni, majd a franciaajtón keresztül közvetlenül a kastélypark látványát élvezni egy a recepción elkészített cappuccino társaságában. Erről beszéltem a cikk elején, kérem, „lapozzanak” vissza. Tér- és időutazás, amely kiragadja az embert a mindennapokból és megajándékozza egy „mi lenne, ha…” élménnyel.

Tóth Gábor Ákos

Előző

Dél-Afrika – Durban...

Következő

Nyakig a termálban...

Kövess minket!