2017. November 25. | Katalin
Előző

Holland voltam a Gerecsében...

Következő

Furcsaságok, amit tudni kell a skótokr...

Kastélyozás a Zemplénben

Nagy reményekkel indultunk útnak, de felelős kastélytulajdonossal csak egy helyen találkoztunk. A sok zárt épület után Hernádvécsén tárt kapukkal fogadják a látogatót.

 

Zemplén – ezúttal értsd a határ túloldalát is – valószínűleg az egy főre jutó kastélyok, kiskastélyok, kúriák tekintetében listavezető térség itthon. Abban már kevésbé szerencsések ezek a különböző állapotú épületek, hogy milyen apropóból vásárolják meg őket új tulajdonosaik. Még mindig nagyon sok van állami, önkormányzati tulajdonban, megörökölt szégyenteljes átalakítások nyomait viselve magukon, óvodaként, idős otthonként vegetálva. 

 

Északi szomszédunknál láthatóan többet költenek a múlt ezen nagyköveteinek megmentésére, ha másképpen nem – lásd nagyidai Csáky-kastély -, akkor beköltözik és felújítja a polgármesteri hivatal. Ott a kastélypark folyamatosan látogatható – mindez sajnos nem mondható el például a Fájban árválkodó Fáy-kastélyról, a Pusztaradványban eladásra kínált kastélyszállóról - ami eredetileg a Pallavicini család tulajdona volt, és nem éppen hozzáértő módon újították fel -, de a szomszédos Szemere sem lehet büszke a szintén Pallavicini névvel fémjelzett kastélyára, a parkra meg különösen nem: a halastó koszlott, a mesterséges barlang szemetes. A sokáig szeretetotthonként üzemelő hejcei püspöki kastélyt nemrég bezárta és eladásra kínálja az egyház.

 

Tény, hogy ezek a zempléni völgyekben megbújó kis helységek nehezen megközelíthetők, eldugottak, lakosai munkanélküliségtől és szegénységtől sújtottak. A műemlékvédelem sem bővelkedik anyagiakban, az uniós pályázatokkal sokhelyütt nem tudnak mit kezdeni. Nagy tehát a felelősség a magánbefektetőkön, akik azonban érthető módon nem múzeumként tekintenek tulajdonukra, hanem keresik azok leghasznosabb „reinkarnációját”.

 

A kudarcokba belefáradva érkeztünk kastély körutunk utolsó állomására, a hotelként működő hajdani Vécsey-Sardagna kastélyba. A történet itt is a szokványos: az államosítást követően a birtokon mezőgazdasági szakiskola létesült, majd gyógypedagógiai iskola költözött az épületbe, 1998-ig gyermekotthonként működött, ezután kihasználatlanul, üresen állt, állaga évről-évre romlott.

 

A kastélyt ebben a szomorú állapotban vásárolta meg 2007-ben a teljes felújítást, bővítést, igazából az életre keltést felvállaló debreceni tulajdonos, Takács Tibor. Az állatgyógyászatban tevékenykedő üzletember özvegyével, a rendszeres kastélytúrát vezető Takács Plibersek Lidijával végigjárva a termeket, meggyőződéssel állíthatjuk, hogy az új tulajdonosok sikerrel leheltek életet az ódon falak közé.

 

A kastélyhotelek többségével ellentétben itt nem elégedtek meg azzal, hogy korhű környezetben, de a ma elvárható komfortban pihenhetnek a vendégek, hanem – miként azt az elsőre talán meghökkentő Vécsecity elnevezés sugallja - a kikapcsolódás mellett elsősorban életteli élményeket kínálnak, méghozzá házon belül.

 

Mint megtudtuk, a több száz négyzetméteres alapterületű kastély emeletét magtárként használta az udvari gabonabeszállító Vécsey-família. Takács úr fantáziáját dicséri, hogy a felújítás keretében egy középkori városka elevenedik meg az évszázados gerendák között. A színes falak mögött mediterrán hangulatú apartmanokat alakítottak ki, a régi magtár közepén színpad kapott helyet, ahol gyerekes családok és céges összetartások résztvevői „fesztiválozhatnak” anélkül, hogy a hotel más szárnyaiban lakókat zavarnák.

 

A kastély hajdani nagyméretű kertje a XX. század végére szinte teljesen elvadult, megritkult, azonban a jelenlegi átalakításoknak köszönhetően a kert újjáéledt, a régi hagyományos növények, tölgyek, platán, gesztenyefák, fenyők, cserjék és csodálatos virágfajták mind visszakerültek méltóan az új köntösbe öltözött műemlék kastélyhoz. A 9 hektáros területen ősfás park, csónakázótó, teniszpálya, kerékpár- és kalandpálya, istálló és lovaglási lehetőség, állatsimogató és kilátó, külső, belső medence, wellness létesítmények várják a vendégeket. A 120 fős étterem mellett grillterasz, vadászpoharazó, borospince, színpad és mozi szolgálja a turisták kikapcsolódását.  

 

A kulturális turizmus kedvelői számtalan látnivalót találnak a környéken: Boldogkőváralja, Regéc és Füzér vára, Vizsoly, Telkibánya és Hollóháza mellett Kassa, Miskolc, Aggtelek és a tokaji borvidék is könnyen elérhető a kastélyszállóból. A kastélyszálló honlapja egyébként a műfaj Rolls-Royce-a: nemcsak csokorba szedi az előbb felsorolt látnivalókat, de közvetíti az alapító üzenetét is, amely a „valóságos” és nem az „olyan, mint ha” értékek mellett tette le a voksát. Ehelyütt nyoma sincs a kastélyhotelekben általában tapasztalható művi fennköltségnek és arisztokratikus műsorozásnak, amivel a vendéget kábítják.

 

Az itteni értékek közül a legfontosabb a személyes meghittség, és a szabadság. Akár a jó vendéglős, Lidija sokat van jelen a szálló életében, és nem rest leülni beszélgetni a vendégekkel, ha erre éppen igényük van. Nekünk többek között elmesélte annak magyarázatát is, hogy miért lett a kastély enteriőrjeiben, de még a kertben is mindenhol visszatérő motívum a bagoly, de ezt nem árulom el, kérdezzék meg tőle.  

 

A közvetlenség, a bizalom a vendégekkel szemben abban is megmutatkozik, hogy az értékes bútorok, műtárgyak mindennapi használatra lettek kitalálva – gyönyörű darab például az üvegfigurás sakk -, közöttük szabadon rohangálhatnak a gyerekek, csakúgy, mint teszem azt kétszáz évvel ezelőtt a Vécseyek lurkói. Úgy hírlik, jól működik a spiritus loci, a hely szelleme, mert az autentikus környezet a 2014-es nyitás óta nem szenvedett még komolyabb károkat.

 

A kastélyhoz kapcsolt modern szárnyakban, a kertben számtalan zegzug, hangulatos patio és terasz áll rendelkezésre az elvonulásra, elmélkedésre – megjegyezzük, a személyzet szinte láthatatlan, de mindig elérhető. A halk háttérzene, a természet és a falu beszűrődő zsongása pedig folyamatosan arra hangol, hogy otthon érezzük magunkat (amiben olvasóinknak a Galéria fotói segítenek).

Szöveg: Tóth Gábor Ákos, fotó: Lengyel Éva


 

Előző

Holland voltam a Gerecsében...

Következő

Furcsaságok, amit tudni kell a skótokr...

Kövess minket!