2018. Május 21. | Konstantin
Előző

Horvátország – Kedvenceim egyike (II...

Következő

Horvátország, kedvenceim egyike (I.ré...

Horvátország, kedvenceim egyike (II.rész)

 Arra, hogy a vízi jármű milyen hasznos dolog, akkor döbbentem rá, amikor egy barátunk meghívott minket egy vitorlás nyaralásra, a Rab szigetére.

 

Rab szigete a Kvarner-öbölben, a tőle északnyugatra lévő Krk sziget és a tőle délkeletre lévő Pag sziget között helyezkedik el. Rab szigetén több kisebb település is található, amelyek többnyire a sziget déli részén helyezkednek el. Ennek oka, hogy a sziget északi része ki van téve a bórának, déli része viszont kellemes klímájú; a Földközi-tenger térségének egyik legszebb feketefenyő-erdeje is ezen a részen található. Rab gyönyörű sziget, bár odautaztunkban ez nem tűnt fel, sőt némi csalódással vegyes várakozással néztem a kompról a szigetnek a szárazföld felé fordított oldalát. Csupa kopár hegyoldal, növények, fák sehol, virágokról nem is szólva.

 

Krk szigete

 

A komp Jablanacról indul, az autópályán jól látható, hol kell letérni. Egyáltalán, mióta elkészült az autópálya, gyakorlatilag bárhová gyorsan, könnyen eljuthatunk. Régebben a magyar szakasznak a Balaton nyugati végétől az országhatárig tartó részét egyszerűen a Taigetosznak hívtam, mert ha ezen élve túljutottál, különösebb izgalomra már nem volt ok az utazás további részét illetően. Amikor megérkeztünk a szigetre, kiderült, hogy a másik oldal, maga a buja gyönyörűség, pálmákkal, bougainvilleákkal, illatos fűszernövényekkel. Amúgy is a legcsodálatosabb dolog, amikor megérkezvén az orromban érzem a tenger sós illatát a pineafenyők jellegzetes aromájával vegyülve, és hallom a kabócák ütemes, cirpelő zakatolását a háttérben. Ez a nyaralás nagyon izgalmasnak ígérkezett, és az is lett. Supetarska Draga volt a város neve, ahol megszálltunk. Nem a hajón laktunk, noha voltak kajütök, de vendéglátóink nem szerették az éjszakai ringatózást, így a parti kempingben szállásoltuk el magunkat egy jól felszerelt, légkondicionált lakókocsiban és a hozzá tartozó tágas elősátorban.



A sziget „fővárosa” Rab jellegzetes templom tornyaival

Reggelenként hajóra szálltunk, és elindultunk felfedezni a környező szigetvilágot. Ezt tették a többi hajó utasai is, és a kelő nap sugarainál egymás fodrozó farvizén hagytuk el a kikötőt és a hullámtörő mólókat. Mindig csodáltam, és kissé irigyeltem a vitorlázók összetartó társadalmát, és életre szóló élmény volt, hogy egy kicsit bepillanthattam ebbe a viszonylag zárt világba. Kikötöttünk kicsiny szigeteken, ahol a helyi kocsmáros már ismerősként üdvözölte vendéglátónkat, hozta a párás kancsóban a hűs fröccsöt, meg a roppanósra sütött apró halakat borkorcsolya gyanánt. Voltunk aztán egészen apró szigeteken is, ahol rajtunk kívül vagy senki sem volt, és pár lépéssel át lehetett sétálni egyik feléről a másikra, vagy maximum kecskék voltak, akiket nem tudom ki tartott. Gyönyörű volt Silba, és kikötöttünk Mali Losinjon is egy séta, egy Campari-narancs és egy ebéd erejéig. El is határoztam, hogy ide még visszatérek.

 

Mali Losinj

 

Napnyugtakor a reggel elindult hajók visszatértek a kikötőbe. Ez a látvány döbbentett rá, hogy amit én eddig láttam ebből az országból, az egy nagy semmi. A régi velencei városokat nyilván hajóról közelítették meg fénykorukban, és ezért a tenger felé mutatják leggyönyörűbb arcukat. Az országutak hátulról, külvárosok, lerobbant ipartelepeken keresztül vezetnek, és a régi történelmi városrészeket többnyire csak gyalogsétáink során van alkalmunk felfedezni. Mert a régi városok a tengerre épültek. Soha nem fogom elfelejteni a tenger felől elénk táruló város látványát a lemenő nap arany fényében. 

 

Látkép a lemenő nap fényében

 

Sokan vannak, akik nem rendelkeznek saját hajóval, de lehet bérelni is. Kapitánnyal, vagy anélkül. Ezeken az utakon természetesen nem csillagtúra szerűen ismerkednek a tengerrel, hanem eljutnak A pontból B-be, a hajón laknak, yachtkikötőkben tisztálkodnak, és gyönyörű városokban sétálnak, vacsoráznak, élvezik a mediterrán létet.

A sziget egyik legismertebb és legkedveltebb strandja az északi partszakaszon, Loparnál két kilométer hosszan elterülő Rajska Plaža. Homokja finom szemcséjű, a tenger sekélyvizű, kristálytiszta, melegvízű (nyáron 28 fok).  Aki kisgyerekkel utazik, annak ideális itt megszállnia, és a 22 strand egyikén megpihennie. A sziget keleti részén egyébként a strandok zömében kavicsosak, sziklásak, a nyugati részen pedig kövesek. Azok a fiatalok, akik a Rab szigetén nyaralnak, biztosan nem hagyják ki a Pudarica strandot, amely Rab várostól 10 kilométerre található, s amelynek Santos beach klubjában éjjel-nappal bulizhatnak. 

 

Rajska Plaža

Rab szigetéről szólva nem szeretném kihagyni, hogy a „főváros”, Rab város milyen gyönyörű. Rab tipikus középkori város, városfallal körülvéve, mediterrán hangulatú szűk utcákkal, hangulatos éttermekkel. Jelképe a négy román harangtorony, melyek közül a legidősebb a 11 században épült. Számos templom található a városban, a legnagyobb közülük a Szűz Mária, mely a 13.századra datálható, csodálatos harangtornya 26 m magas. Túl sok nevezetesség nincs a városban, de érdemes megnézni a Szent Jusztina templomot, amely ma vallási művészeti múzeum, a Szent Kristóf (mely a város védőszentje) pedig lapidárium. Számos szabadtéri programot szerveznek a turistákra gondolva, komoly- és könnyűzenei koncertek, kiállítások, gyerekprogramok színesítik, a délutánokat, az estéket.

 

A Rapska Fjera íjászai

 

Érdemes pár szót ejteni a július végi Rapska Fjera rendezvényről, amelyet először 1364.július 21-én tartottak meg, és 2002-ben élesztettek újjá. A háromnapos ünneplés során a város visszaröppen a középkorba, kézművesek, korabeli jelmezbe öltözött emberek lepik el az utcákat, tereket, látványos íjászversennyel szórakoztatják a turistákat.

Scheily Katalin (folyt.köv)

 

Előző

Horvátország – Kedvenceim egyike (II...

Következő

Horvátország, kedvenceim egyike (I.ré...

Kövess minket!