2017. Május 30. | Janka, Zsanett
Előző

Tippek a Velencébe utazóknak!...

Következő

Brüsszeli hétvége...

A Narád vizei

Szeretem az eldugott kis falvakat, az a legjobb, ha ott ér véget a betonút. Nincs átmenő forgalom, ebből kifolyólag úgy érzi az ember: itt megállt az idő. És egy kicsit így is van, más a tempó, más a közösség, árad a nyugalom és az éltető jó levegő. Legutóbb Mátraszentimrén jártunk, ahová olyan út vezet, ami télen nem egyszer járhatatlan. Az időjárás – különösen idén – nem bánt kesztyűs kézzel az erdőkkel sem.

 

Nem mintha az ember a korábbi évszázadokban kíméletesebb lett volna: a 18. században érkezett német, morva és szlovák telepesek üveghutáikban dolgoztak, hamuzsír-gyártással és faszénégetéssel foglalkoztak. A favágók helyenként szinte letarolták az erdőket, mert a hamuzsír (más néven szalajka) elkészítéséhez rengeteg fa kellett. Így alakultak ki a nagy hegyi rétek Mátraszentimre, Mátraszentistván, Mátraszentlászló és Mátrakeresztes környékén.

 

Ma is látható egy ilyen huta helye Mátraszentimrétől nem messze, a Hutahelyi-, Narád- és Gedeon-patakok összefolyásánál. Kerestük, nem találtuk, de ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy nem vagyunk gyakorlott túrázók. Sőt, semmilyen késztetés nincs bennem meghódítani a hegyi ösvényeket, miközben persze élek-halok a csöndért, a háborítatlan természetért, a kukkolásért kisközösségek életébe, ahol a fővárosi embert még ma is afféle csudalényként kezelik.

 

S nem véletlenül emlegettem a Narád-patakot, mert a környék bővelkedik forrásokban, vadvizekben – szinte kínálja magát, hogy egy wellness szálloda keresztszülője legyen. S pár napos ott tartózkodás után el kell ismernem, a Narád Hotel méltó a „történelmi” név viselésére, hiszen ennyire átgondolt, jól megtervezett vízi világgal ritkán találkozik az ember manapság.

 

Pedig a 350 négyzetméter nem tűnik soknak a számok bűvöletében élő átlag vendégnek, viszont ezen a területen olyan különlegességeket is megtalálunk, mint a sós vizes jacuzzi, vagy az úszómedence sarkában elhelyezett mechanikus futópad, amelyen – tanúsíthatom – csak látszólag könnyebb a futás, de legalább nem izzad meg az ember. Pazar ötlet – én még hazai wellnessben nem találkoztam ilyennel, egyben jelzés értékű, hogy ehelyütt komolyan gondolják az aktív kikapcsolódást.

 

A szocializmus idején a Mátra még ugyanolyan kiemelt státuszt élvezett a turizmusban, mint mondjuk a Balaton, sorra húzták fel a sablon SZOT-szállókat ezen a környéken is – ezeknek a felújítása azonban nem lehetett egyszerű dolog. A Narád Park esetében egyetlen kritikai észrevételünk lenne: olyan nincs, hogy belsőépítészetileg mindenféle elvárásnak meg tudjunk felelni, nekem egy kicsit katyvasznak tűnik a keleties motívumok és a retro bronzkorlátok, bőrgarnitúrák összehalmozása.

 

Ami viszont tagadhatatlan, hogy szolgáltatásokban a legszélesebb kínálatot képes átfogni ez a szálláshely, mert a terepbiciklizéstől kezdve az erdei tornapályán keresztül a gyalogtúrázásig mindenhez kínál eszközt és információt, miközben a megfáradt kalandozók relaxálását is maradéktalanul kiszolgálja a masszázstól kezdve a bortúráig terjedő palettán. Amit egyértelmű pozitívumként éltem meg, hogy nem akarják mindenáron moderálni az embert – ennek legszebb példája, hogy a tűzrakó hely mellé oda van készítve a tűzifa és a fejsze – magyarán az az üzenet, hogy innentől te döntöd el, hogyan fogod jól érezni magad.

 

A panoráma természetesen mindent visz, hiszen a párálló erdők a sok-sok víztől folyamatosan „pipálnak” - szobánk ablakából a látvány olyan volt, mintha a felhők fölé költöztünk volna. Csend, nyugalom, s mintha a családbarát szálloda vendégei is éreznék ezt, senki nem érzi szükségét, hogy személyre szabott dínomdánommal versenyezzen a folyamatos madárdallal.

 

Igen, egyfelől a világ végén érezhetjük magunkat, másrészt a jelszó nélküli wi-fi csatlakozás, a világ minden táját megidéző kulinária és a nem tolakodó, de mindig segítőkész személyzet arról tanúskodik, hogy ehelyütt a magányos vándor ugyanolyan becsben áll, mint a nagyon „kúl” elvárásokkal érkező fiatal pár, vagy éppen a kispénzű nyugdíjas természetjáró csoport.

 

A szálloda mögül induló kék kereszt turistaúton egyébként mi is végigmentünk és közvetlen közelről tapasztaltuk, mennyire sok itt a természetes víz. Bár a Narád-patakkal nem találkoztunk, mindenféle hegyi zubogón átkelve újra átélhettük az élményt, amit bázis hotelünk kínált: biztonságos, ellenőrzött körülmények között próbára tehettük saját határainkat. Nem vitás, ide még vissza kell jönnünk…

Tóth Gábor Ákos

 

Előző

Tippek a Velencébe utazóknak!...

Következő

Brüsszeli hétvége...

Kövess minket!