2018. Június 25. | Vilmos
Előző

Felsőházi találkozó Genfben...

Következő

Vasalt ing, tiszta zokni...

Vérrokonok

Két Aero csomaggal tuningolt Hondával jártuk az utakat, de mindkét esetben igaz a tétel: családi batárral az ember nem jár csajozni.

 

A Honda HR-V 1.5 2WD, manuális váltóval, Brilliant blue színben, Executive felszereltségben, Aero csomaggal járt nálunk, utóbbi a leírás szerint kifinomultabb, dinamikusabb megjelenést kölcsönöz az autónak. Lényegében átdolgozott első és hátsó lökhárítókat, továbbá küszöbszélesítést jelent a csomag.

 

Maga az autó közel 4,3 méter hosszú, ami szép teljesítmény, főleg ahhoz képest, hogy a Honda Jazz padlólemezére épül. Lendületes karosszériáját lejtős tetővonal és rejtett kilincsek dobják fel.  a kék tesztautóban egy 130 lóerős benzines dolgozott, hatfokozatú kéziváltóval. És akkor itt essünk is át néhány kellemetlen mondaton: a HR-V motorja zavaróan hangos, méltatlankodó orgánuma folyamatosan betolakszik az utastérbe. Ehhez képest a 10,7 másodperces százas sprint és a 192 km/órás végsebesség a sok hűhó semmiért érzetet kelti az emberben.

 

Vegyes használatban 7 liter körüli átlag jött ki a teszthét végén, ami se nem sok, se nem kevés, inkább azt minősíti, hogy tempós haladáshoz gyakran kell a hatfokozatú váltóhoz nyúlni. Mondjuk, ezzel semmi baj, inkább öröm a kézre eső, rövid úton, pontosan járó kart mozgatni. Könnyű és finoman adagolható a kuplung, elektromos rásegítése ellenére elég precíz a kormány. A fékre sincs panasz: hatékony, jól adagolható.

 

Hasonlóképpen pozitív élmény a belső térkihasználás. A HR-V csomagtartója 470 literes, ha beleszámoljuk a padlója alatt található, nagy mérete és szabályos formája miatt jól használható üreget. A maximum 1456 liter, ledöntött ülésekkel, tetőig pakolva. A hátsó ülés variálhatósága is fontos, hiszen a HR-V is megkapta a Jazz felhajtható üléslapját, így ebben is könnyedén, állítva szállíthatók a cserepes fikuszok, vagy a biciklik.

 

A hátsó üléssorban nem csak a variálhatóság, de a helykínálat is díjnyertes. Bőséges lábtér mellett a vállaknak is bőven jut hely, viszont a lejtős tetővonal és az nyitható üvegkupola párosa magassági korlátot jelent. Elöl már ez sem zavaró, a kényelmes üléspozíciót sem nehéz megtalálni. Sokat javít a szellős térérzeten a panoráma üvegtető, amelynek első fele el is húzható. Míg előre és felfelé pazar a kilátás, a vállak felett hátranézve már akadnak gondok. A hátsó oldalablakok nem túl nagyok, a C-oszlop vaskos, tolatni pedig radar vagy kamera nélkül nem könnyű. Az Executive csomagban széria a tolatókamera, ami klassz, viszont alacsonyabb felszereltségi szintekhez nem rendelhető.

 

Ha már itt tartunk, az alapnál magasabb felszereltségi szintekhez jár Android alapú fedélzeti információs és szórakoztató rendszer 7 collos érintőkijelzővel, szintén érintős a klímapanel, jól áttekinthető, egyértelmű a műszerzettség. Jól használható a központi infotaiment rendszer is; szép grafikával, kellő fényerővel és élénk színekkel jeleníti meg az információkat, s a sebessége is megfelelő.

 

A Honda CR-V 1.6 LIFE SE 17 4WD ADAS NAVI 9AT típus jelű vendégünk a HR-V-hez hasonlóan megkapta az első/hátsó Aero lökhárítót, a könnyűfém felnit, a bőr belső kárpitozást,  és a színre fújt csomagtér ajtó felső spoilert, de nem ezekért az extrákért szerettük.

 

A jól kitalált sziluetten nem változtattak az elődmodellhez képest, az ablakok vonalvezetése is maradt, de a részletek átdolgozása európaiabbá tette az autót. Ízlésesebbek a fényszórók, a maszkon kevesebb a króm, a ködlámpák kör alakja a reflektorokéval harmonizáló hosszú téglalapra módosult, és a rendszámtábla alatt is megjelent egy légbeömlő. 

 

Az utastér rendkívül tágas, az ülések elől-hátul a legnagyobbak és legkényelmesebbek közé tartoznak ebben a kategóriában. Az elülső fotelek e szinten már fűthetők, az egyéb komfortkellékek közül standard a kétzónás légkondi és a kétfunkciós tempomat. Ugyancsak itt lép be a Honda CONNECT nevű multimédia-rendszer, héthüvelykes érintőképernyővel, digitális rádióvevővel, MirrorLink telefontükrözéssel, képnézegető funkcióval, 2 USB-bemenettel, nyomjelző tolatókamerával és a táblagépekhez hasonló kezelésmóddal. 

Kiemelnénk a hatalmas csomagtartót is, amely ráadásul igen ötletes és praktikus módon bővíthető. Ha ugyanis meghúzzuk a hátsó ülőlapok alatti kantárokat, nemcsak az ülőlapok billennek függőleges helyzetbe, hanem – lekonyuló fejtámaszokkal – az üléstámlák is szinkronban befekszenek a felszabaduló helyre. 

 

A hely azonban - más értelemben – alapvetően determinálja az autó használhatóságát, magyarán a terepezésnél, mint minden szabadidősnél, itt is vissza kellett fogni magunkat. Mert rendben, hogy volt egy elektronikus kapcsolású „realtime” összkerékhajtásunk (amely meg sem várja az elülső kerekek kipörgését, hanem már a nyomatékcsökkenés észlelésekor azonnal küldi hátra a szükséges vonóerőt), a difizárat pedig egész tisztességesen imitálta a kipörgésgátló és a menetstabilizáló rendszer együttese. Az is jó, hogy mindez teljesen automatikusan működött, ettől azonban még nem volt merszünk nekivágni a hegyoldalnak a Honda csúcs SUV-jával.

Tóth Gábor Ákos

 

 

Előző

Felsőházi találkozó Genfben...

Következő

Vasalt ing, tiszta zokni...

Kövess minket!