2018. December 19. | Viola
Előző

Kortalan szépségek a kifutón...

Következő

Elárverezik a királyi MINI-t...

Velence-érzés a Dunán

„Navigare necesse est” - a máig érvényes üzenet immár azt is sugallja, hogy ha kedveled a sebességet, a szép és gyors autókat, a hajózásért is rajongani fogsz.

 

Jó néhány éve részt vettem egy három országon átívelő Lexus bemutatón: végállomásként Velence repterére érkeztünk, ahonnan vízitaxikkal jutottunk el a Szent Márk térre. Az a húszperces tengeri motorcsónakázás adrenalin löketben messze túlszárnyalta a kiváló autómárka luxus modelljét, amit azóta is szerettem volna újra megélni. Az élmény ugyanis egyszerre volt esztétikai és zsigerileg emocionális: ezek a vízitaxik ugyanis autós hasonlattal élve olyanok voltak, mint az újjáépített old timerek.

Minden részletük gyönyörűen megmunkált kézműves darab, amiket gazdáik különös gonddal tartanak karban – nem csak azért, mert ez a megélhetésük, hanem mert megbecsülik az elődök teljesítményét. (A gyönyörű fatestű hajók ráadásul figyelemreméltó sebességre képesek: a nyolchengeres motorokkal hajtott Rivákat a hajók Ferrarijaként emlegetik: a gyártó legkisebb hajója ennek megfelelően közel 100 millió forintba kerül, a csúcsmodell pedig több mint 4 milliárd forint!) Akkor fel nem foghattam, miként lehetséges, hogy mi nem használjuk a Dunát - mely Budapest verőere, s számos, csodás európai helyszínnel köti össze fővárosunkat – úticélunk elérésének alternatív módjaként. Aztán kiderült, hogy ez a kérdés másban is felmerült.

Eőry Botond évekkel ezelőtt Velencében, szintén egy Riva típusú vízitaxiban álmodott merészet: hozzuk Budapestre, a Dunára a színvonalas vízi közlekedés, a minőségi kikapcsolódás élményét! Azaz a stílus, minőség, sebesség, hagyomány és latinos elegancia semmi máshoz nem hasonlítható megnyilvánulását. Épeszű ember valószínűleg álmában sem venne Rivát, ha nem annyira gazdag, hogy tökéletesen mindegy számára hány és milyen fizikai formát öltött vagyontárggyal rendelkezik. Rivájához tulajdonosa érzéki szenvedéllyel kötődik, és cserébe életérzést kap.

A gondolatot tett követte, s a velencei vízitaxi mintájára, sorozatgyártásra alkalmas modell született Dunarama-30 néven, amely kényelmes és elegáns kialakításával a legkifinomultabb ízlést (városnéző túrák, esküvők, céges rendezvények) is kielégíti. A Dunarama egy igazi luxusszalont idéző vízi limuzin, méghozzá itthon, elérhető közelségben, 10 fő befogadására alkalmas, nyitott és zárt résszel egyaránt rendelkezik. Kívül mahagóni borítást kapott, belső része is stílusosan illeszkedik a megjelenéséhez. Fedélzetén bőrülések szolgálják a kényelmet, az élményt pedig a pezsgőzés, illetve az igény szerinti catering-szolgáltatás és a minőségi zenelejátszás teszi teljessé.

 

A kétfős személyzet – csakúgy, mint Velencében - elegáns uniformisban áll az utasok rendelkezésére. Annak ellenére, hogy a víz és a szárazföld együttélésének, közös lélegzésének legszebb példáját vitathatatlanul Velence, a „vizek városa” adja, ez az életérzés most már Budapesten is megtapasztalható. A 260 lóerős Dunarama-30 65 km/h végsebességre képes, hasonló szolgáltatást jelenleg nem nyújt senki, kibérelni igazából csak kis motorcsónakokat lehet, amelyek külsőleg semmiképpen sem hasonlíthatók össze egy faborítású hajóval. Egyértelmű, hogy a Duna adta lehetőségek itt Budapesten még egyáltalán nem kiaknázottak. Eőry Botond kérdésünkre elmondta, hogy jövőbeli vízióik között első helyen szerepel egy kiterjedt, sok hajós flottával rendelkező vízi taxi szolgáltatás, mely idővel természetessé válhat, és beépülhet mind a külföldiek mind a budapesti lakosok tudatába, mindennapi életébe, ezzel megkönnyítve és lerövidítve az utazásra szánt időt.

 

Velence vízi utcáin egyébként több mint 500 vízitaxi szállítja a turistákat - budapesti adatokat nem sikerült megtudnom, de ha 50-et saccolok, szerintem fölé lőttem. Ezeket zömmel dízelmotor hajtja (csak úgy, mint az itthoniakat), így meglehetősen szennyezik a levegőt.A fejlődés azonban szerencsére nem áll meg, és egy angol cég már foglalkozik azzal, hogyan lehetne az elavult hajtóműveket korszerű, hibrid hajtóművekre cserélni. A már kész dízel-elektromos konstrukció beépíthető bármelyik régi taxiba, a régi motor helyére.

 

A hibrid motorral a város belső részein, alacsony sebességgel tisztán elektromos hajtással tudnak haladni a hajók. Ilyenkor szinte nincs hangjuk, vibrációjuk és természetesen káros anyag kibocsátásuk sem. Amikor a vezető nagyobb sebességre kapcsol, automatikusan beindul a dízelmotor, és biztosítja a szükséges nagyobb teljesítményt – no meg az utasok számára a többlet adrenalint.

Tóth Gábor Ákos

Előző

Kortalan szépségek a kifutón...

Következő

Elárverezik a királyi MINI-t...

Kövess minket!