2017. November 25. | Katalin
Előző

Amikor Lexus lesz a „városi társam...

Következő

Kategóriát ugrott a Micra...

Szívbéli jó barátok

A Ford S-Max Vignale és a Mondeo ST Line ugyanazzal a 2.0 TDCi „szívvel” vendégeskedett nálunk – stílszerűen szívesen láttuk őket.

 

Kezdjük akkor a legjobbal, a közös erőforrással. A kínálat legdrágább hajtáslánca a 2.0 TDCi szekvenciális turbófeltöltéssel megspékelt csúcsverzióját jelenti. A 210 lovas erőforrás még hidegen is kulturált, a hatfokozatú duplakuplungos váltóval finoman dolgozik együtt, miközben felesleges pörgetés nélkül gyorsítja a 2, illetve 1,8 tonnás karosszériát. Eközben nyugodt közlekedésnél kiválóan fogyaszt, amelyet a 6 literes teszthét átlag is bizonyít.

 

A Vignale felszereltségi szintről már több alkalommal írtunk, Ennek ellenére ajánlható, mivel jól illeszkedik az S-Max kimagasló kvalitásaihoz. A rácsos hűtőmaszk azonnal beazonosítható, de más felnikkel és színekkel is elérhetőek a Vignale modellek, miközben belül az egyedi, különösen finom bőrkárpitozás és a műbőrrel gazdagon bevarrt műszerfal különíti el a típusokat, valóban bizonyos mértékű pluszt adva. Az S-Maxot leginkább úgy jellemezhetnénk, hogy egy Mondeo kombi és egy Galaxy keresztezése. És ez valójában igaz is, hiszen az S-Max/Galaxy páros az aktuális Mondeo padlólemezét használja, különben szinte minden ponton egyeznek.

 

A karosszéria egyébként 4,8 méter hosszú, 192 cm széles és 1655 mm magas, tehát szép nagyra nőtt, viszont utóbbi érték az egyterűek között szerénynek nevezhető. Nem csoda hát, hogy az opcionális harmadik üléssorban - amihez jó pénzért kibővített klímaberendezés is kérhető - a fejtér korlátozott, hiszen a viszonylag szerény magasság és az erősen lejtő tetővonal mellett nem lehetett csodát tenni. Ha viszont nem kérjük a 7-személyes kialakítást, akkor már alaphelyzetben is óriási, bő 1000 literes csomagtér áll rendelkezésre. 

 

Extra pénzért egyébként minden elképzelhető ínyencséget megkapunk, legyen szó a legfejlettebb, jól dolgozó asszisztens rendszerekről, a kamerákról, valamint a biztonságot és kényelmet fokozó fejlesztésekről. Akad a kínálatban óriási panorámatető, elektromos csomagtér ajtó, praktikus kulcs nélküli rendszer, közepesen szép hangú Sony prémium hifi, intelligens LED fényszórórendszer, elektromosan állítható, fűthető-hűthető, sőt, masszírozó funkcióval is kombinálható első ülések.

 

A futómű továbbra is telitalálat, és még a személyre szabhatóságnak is teret enged a Ford: az alap futómű kényelmét csekély felárért sportos hangolásra cserélhetjük, vagy a tesztautónkhoz hasonlóan újabb felárért adaptív lengéscsillapítást is kérhetünk. Utóbbi érezhetően szépen dolgozik, kisebb tempónál hajós hullámzással nyeli el a nagyobb kátyúkat is az S-Max.

 

A Ford Mondeo ST Line a tavalyi Goodwood Festival of Speed alkalmával debütált, ennél fogva merész stílusa a Ford Performance modellek hangulatát idézi, a Ford erős, csúcsdízele pedig valóra is váltja.

 

A már említett padlólemezhez rendelt sport futóművel, egyedi karosszériaelemekkel, 18 és 19 colos könnyűfém keréktárcsákkal, sportülésekkel, perforált bőrrel borított kormánykerékkel és könnyűfém pedálokkal felszerelt új Mondeo ST-Line városban picit luxusnak tűnik, mivel a duplakuplungos váltó sajnos inkább a hagyományos automatákat idézi reakcióidőben. Az automataváltó mellett stop-start rendszer dolgozik, ez viszont egész flottul. A futómű még az ST-Line 18 colos kerekeivel is kényelmes, már amennyiben nem nagyon rossz úton megyünk, utóbbi nyilván a tempó visszafogására késztet. A felfüggesztés zseniálisan kezeli a kanyarokat, egy igazi Mondeo-fan pont erre, a kicsit sportosra vett vezetési élményre vágyik – és ezt meg is kapja.

 

Amúgy persze az ST-Line i s alapvetően ugyanazt tudja, mint a többi Mondeo. Elég tágas, jól kiatált, nem annyira elegáns, mint amennyire fantáziátlan. A digitális, konfigurálható műszerblokk könnyedén megtanulható, a középkonzol egyszerűsége pedig megszokható. Ülésből az ST-Line bőr-szövet kombinációt ad, ehhez nincs szellőztethetőség, ahogyan a teljes bőrkárpithoz, de anyaga szerethető, ahogyan tartása is.

 

Csomagtere óriási, alaphelyzetben is több mint 1 méter hosszú és széles, üléshajtással bő 2 méteres. Kapható hozzá a teljes raktéren végigfektethető és a lökhárítóra is ráhajtható gumírozott aljú szőnyeg, kutyarács, rögzítő háló, minden fontos kombis felszerelés. A 4,87 méteres puttonyost automatika is leparkolhatja, igaz, a tolatókamerával és az első-hátsó parkoló radarral ezt mi is megoldottuk.

 

Szépek, erősek és méretükhöz képest takarékosak voltak ezek a családi Fordok, de hogy a dízelek jósolt kihalása után milyen „zöld” erőforrás lesz képes megmozgatni az ehhez hasonló „mamutokat”, elképzelésünk sincs.

Tóth Gábor Ákos

,
Előző

Amikor Lexus lesz a „városi társam...

Következő

Kategóriát ugrott a Micra...

Kövess minket!