2019. November 19. | Erzsébet
Előző

Felvillanyozó Peugeot...

Következő

Vízre szállt a BMW...

Sant’ Agata Bolognese: ahol a Lamborghini „lakik”

Olaszországban, Bologna megyében, egy hétezer lelket számláló településen található a legendás autómárka, a Lamborghini főhadiszállása, ahol nemrég járt tudósítónk.

 

Nyitott szellemiség, tárt kapuk – így jellemezhető röviden a Lamborghini szentélye. Arról azonban szó sincs, hogy olaszos lazasággal, már-már hányavetin működne a „telephely”. Éppen ellenkezőleg, példás a rend. A füvet úgy nyírják, mint egy brit kastély kertjében szokás, az épületek pedig méltón tükrözik, hogy az egyedi gépcsodákat alkotói légkörben készítik. Professzionális környezet. A siker – sugallják a falak, a tekintélyes üvegfelületek, a múzeumi bejárat előtti installáció, a zászlóerdő – nem a véletlen műve.

 

„Gotham 649 8227”

Amikor szétnyílik előttünk a fotocellás ajtó, bizonyos értelemben, színházi előadásba csöppenünk. Szemben a márkát jelképező támadásra kész, legyőzhetetlen bika szobormása kémlel minket, balra a nem csak bóvlikkal felszerelt shop üzemel, jobbra a gyűjteményhez vezető információs-/kasszapult tűnik elő, ahol mosolygós, egyenruhás, stewardess-szerepet alakító hölgyek adják ki a jegyeket, és tudatják a legfőbb tudnivalókat. Például, hogy fotózni: lehet!

 

Odabent nincs lárma. Még az elevenebb nebulókat is leköti a látnivaló; az idő szinte megáll. Az első megszemlélhető automobil rögvest Batman járműve. Igen, az Aventador! A rendszám is a helyén: „Gotham 649 8227”. A gépezetet – akár elődjét, a Murcielagót – egy bikaviadalon az erejét fitogtató párosujjú patásról nevezték el. Bár Batman kocsija itt csak parkoló díszlet, egy valóságos példány 700 lóerővel van felvértezve, 350 km/órával hasít, 6,5 literes, V12-es hosszmotor munkálkodik benne. Az összkerekes Aventadort 2011-ben leplezték le a Genfben. A Christian Bale-korszak denevéremberes alapvetése (A sötét lovag – Felemelkedés) 2012-ben került a mozikba.

 

Az amerikai szuperprodukcióból hosszabb részletek peregnek – és ismétlődnek – a múzeumi térben kialakított aprócska filmszínházban. A székek kényelmesek, csak a popcorn hiányzik…

 

Az olasz meló

S ha már mozi, a Lamborghini-tárlat bőséggel merít a korábbi filmsikerekből. Néhány példa. A múzeum emeletén egymás mellett sorakozik fel az Ágyúgolyófutam Lamborghini Countach betonhasítója, amely az 1974-’78-as időszakot fémjelzi, s 315 km/órás csúcstempóra volt képes, és Az olasz meló (születési év: 1969, rendezte: Peter Collinson, zene: Quincy Jones) szélvészgyors Miura P 400-asa, melyben maga Michel Caine taposta laposra a gázpedált. A járgány narancsszínben pompázik. 1971-ben gyártották; 4 literes V12-es erőforrás mozgatta – akár 290 km/órás végsebességig.

 

Természetesen nem hiányozhat a sorból Rocky (Sylvester Stallone) Jalpa 350-ese sem, ami már a nyolcvanas évek innovációit dicséri. A szerkezet 1981-től 1988-ig számított Sant’ Agata Bolognese vezérbikájának. Örökébe a Gallardo lépett, amely nem pusztán erejéről, gyorsulásáról lett híres, hanem a korábbi modellekhez képest könnyebb karosszériájáról is. Az éjfekete sportautó jellegzetessége-védjegye: a Bertone-design.

 

Rajtrácson…

Apropó, kasztni. A múzeum jeleskedik bontott Lambókban is. Azaz: egyes erőforrások és karosszériák önmagukban is vizsgálhatók. Élményszámba megy a versenysport-részleg felfedezése. Része a nagy egésznek Nicola Larini egykori Forma-1-es pilóta gépsárkánya: a kocsit az a Mauro Forghieri tervezte, aki korábban Enzo Ferrarinak dolgozott.

Megjegyzem, pályafutása során Larini se csinált magának lelki krízist abból, melyik versenytárshoz, melyik olasz istállóhoz tartozzon: a túrakocsi-bajnokságban Alfákkal vitézkedett, a Forma-1-ben Lamborghinivel, majd – Alesi helyetteseként – Ferrarival is rajtrácsra állt. A gazdag gyűjteményből Le Mans sincs kifelejtve: egy elektromos motorral ellátott betontépőből lett csinos kiállítási darab.

 

A Lamborghini történetének sajátos, nem feltétlenül sikeres fejezete a Cheetah terepjáró születése (1977). Igaz, a fiaskóval szembesülve, Sant’Agata Bolognese konstruktőrei/munkásai újra meg újra nekifogtak, formálták, alakítgatták, mígnem csak „helyrekalapálták” a behemótot. Idővel Sylvester Stallonét, illetve a ma már Svájc magaslatain autózó Grammy-díjas dívát, Tina Turnert is lencsevégre lehetett kapni a testesebb Lambóval. Nem mellesleg, napjainkban a Lamborghinik 40 százalékát Amerikában értékesítik.

 

S noha a jelenkori olajsejkek kedvence, a Lamborghini Urus is helyet kapott e kavalkádban, személyes kedvencemnek én mégis egy elegánsabb négykerekűt nevezek meg: a Jarama 400 GT 2+2-est, 1970-ből. Álomszép darab, amely a la dolce vita életérzést talán a leghűségesebben adja vissza. Nem szólva az alapító, Ferruccio Lamborghini (1916-1993) szívéhez talán legközelebb álló, ősi legendáról, a Miuráról, amelyről, stílszerűen utcát neveztek el Sant’ Agata Bolognésében.

Szabó Zoltán Attila

 

 

Előző

Felvillanyozó Peugeot...

Következő

Vízre szállt a BMW...

Kövess minket!