2018. Október 20. | Vendel
Előző

Elárverezik a királyi MINI-t...

Következő

Plakátművészet szálló porral...

Ritmust váltott a Jazz

A Jazz világában az európai ízlés már nem csak marketing duma, a kisautó ráadásul az erősebb motorral és a CVT váltóval egy amerikai big bandben is megállná a helyét.

 

A japánok most még magasabbra tették a lécet: a kisautós külső kompakt méreteket rejt, páratlan praktikummal és variálhatósággal. Az 1,5-ös egység szinte sportmodelles menettulajdonságokkal ruházza fel a modellt, igaz, a fogyasztása és árazása is ehhez mérhető.

A Jazz nevét nem kell bemutatni a családosok körében, mondhatni univerzális alternatíva mind gyerek, mint csomagszállítás területén. A gömbölyded Honda azonban megkapta a HR-V 1,5-ös motorját, és ezzel az eddiginél több élet is költözött belé: a 0-100-as sprintje 8,7 másodperc alatt abszolválható, a csúcssebessége pedig 190 km/óra.

 

A tetszetős, korszerű dizájnt hordozó facelift tehát új motort is hozott, tesztautónk ezt az 1,5-ös benzinest kapta, a motor 130 lovas, és tényleg ideálisnak tűnik az automata váltóhoz. Nem mondom, szokatlan a motor folyamatos izgalmi állapota, de ez CVT-s sajátosság. Közepes dinamikáig normálisan megy a kocsi, a motort nem bőgeti túl, ez benne a lényeg: a nagyobbik motorban több a nyomaték, ami a CVT-nél kulcskérdés. A CVT váltó sport üzemmódban mutatja meg igazán, mit tud, bár ilyenkor hangosabban pörög a motor, de a váltóprogram olyan, amilyennek lennie kell.

 

Mondjuk ki, a csend belül amúgy viszonylagos, mert a Jazzben elég vékonyka a zajszigetelés, így a gördülési és szélzaj nem kevés, amit maximum a dobozhangú rádióval lehet elnyomni. De ez mondhatni sztenderd a kategóriában, valahol spórolni kell, különben is az ember nem azért vásárol Jazzt, mert egy guruló koncertteremben szeretne utazni.

 

Már csak azért sem, mert a „kicsike” futóművét is a 130 lóhoz hangolták, vagyis feszesebb annál, mint amire számít az ember, magyarán a rosszabb utakon zötyög. A „hondás” sportosság inkább csak „lájtosan” jelenik meg, de stabil és könnyen irányítható, a fék is teljesen rendben van. A modell alapfelszereltségének része a sebességtartó automatika, a fűtött ülések, a sötétedéskor bekapcsoló fényszórók, valamint a biztonságot fokozó City-Brake vészfékezőrendszer is. A vezetőtámogató rendszerek a kötelezően elvárható minimumot hozzák, a vészfékezési alarm viszont túlteljesít, ami picit (nagyon) idegesítő.

Ennél sokkal kellemesebb élmény a hatalmas belső tér. Kis alapterületű, de nagyon variálható autó gyártásával sokan próbálkoztak – aztán abba is hagyták.

 

A Honda Jazz trükkje az, hogy a benzintank az első ülések alatt van, a hátsók meg bakon állnak. Ha az ülőfelületet felhajtjuk – amihez hasonló nincs más márkánál – egészen magas üreget kapunk, lapra szerelt bútorok, vagy akár bringák szállítására is alkalmas a hely. A hátsó pad normál módon, előrefelé is lehajtható, jó mélyre csukódik, a bővített csomagtér meg akkora lesz, mint egy ötajtós családi batárnál. Tegyük hozzá, a csomagtartó alapból is nagyobb a kategóriában megszokottnál – alaphelyzetben is nagyon jól kihasználható a 354 literes tér, lehajtott üléssel pedig mindenféle álpadló nélküli síkfelület keletkezik, 897 literes térfogattal.

 

A „szupermini” külső stílusjegyeinek változásai összhangban állnak a Honda termékpalettájának új arculatával, itt is visszaköszön a jellegzetes „Solid Wing Face”, azaz a markáns hűtőrács és fényszóró. Mindez kiegészül első lökhárító élei mentén futó, feltűnő légbeömlőkkel, míg hátul a lökhárító keskenyebb nyílásait egy fényes, fekete, műanyag betét köti össze a trapézalakú alsó elemmel. 

 

Véleményünk szerint a Jazz, noha a kategória drágább képviselői közé tartozik, méretben és praktikumban meghálálja a plusz befektetést – ha ez valakinek fontos szempont, akkor keresve sem talál jobb modellt az apróbb hátrányok ellenére.

Tóth Gábor Ákos

 

Előző

Elárverezik a királyi MINI-t...

Következő

Plakátművészet szálló porral...

Kövess minket!