2018. Október 20. | Vendel
Előző

Közútra 647 lóerő? Na, ne!...

Következő

Velence-érzés a Dunán...

Kortalan szépségek a kifutón

Régiónk egyik legnagyobb klasszikus autókülönlegességeket felvonultató seregszemléje az idén ötödik alkalommal megrendezett Balatonfüred Concours d’Elegance.

 

A Balatonfüred Concours d’Elegance látogatói három napon át kalandozhattak az autózás történetének gyöngyszemei között. A FIVA (Fédération Internationale des Véhicules Anciens / Történelmi Járművek Nemzetközi Szövetsége) által akkreditált és az idén is a BMW Group Magyarország kiemelt támogatása mellett a balatonfüredi Tagore sétányon zajló rendezvényen a szakmai zsűri négy főkategóriában – veterán, vintage, classic és youngtimer – díjazta a felvonuló autó és motorkerékpár csodákat.

 

Az V. Balatonfüred Concours d’Elegance fődíját, azaz a Best of Show kitüntetést idén a csehszlovák autóipar remeke, egy 1939-es Tatra 87-es nyerte el, a bajor prémiumgyártó különdíját pedig egy kétajtós roadster, egy 1970-ben gyártott Lombardi GrandPrix modell szerezte meg. Az ünnepélyes vörös szőnyeges záróeseményen egy vadonatúj BMW M5-ös vezette fel a klasszikus autókat, a díjakat Valker Viktor, az esemény alapítója és Massimiliano di Silvestre, a BMW Group Magyarország ügyvezető igazgatója adták át.

 

Az autós szépségverseny főtámogatója két valódi klasszikus autó ritkaságot hozott el a balatonfüredi promenádra, egy 1959-es BMW 503-as Coupé-t, valamint egy 1965-ös évjáratú Morris Mini Traveller-t, melyeket az esemény köré szervezett program keretében a sajtó képviselői is vezethettek a Káli-medence lenyűgöző útjain.

 

A díjazottak sora szinte végeláthatatlan – az esemény hivatalos honlapjának főoldalán megtekinthető –, de a FIVA, a BMW és Balatonfüred városának különdíjasait azért még érdemes megemlíteni. A FIVA az 1931-es Mercedes-Benz 170/6-os modellt választotta, amelynek 1,7 literes, soros hathengeres erőforrása 32 lóerőt produkált. A BMW egy aprócska sportautót, a Fiat-Lombardi 850 Grand Prixet díjazta, ami 1970-ben készült, és mindössze 843 köbcentis négyhengeres motor hajtotta – ehhez képest pedig a 47 lóerő egészen kellemesnek mondható. A kis olasz egyébként egy Carlo Francis Lombardi névre hallgató úriember készítette el egy Fiat 850 alapjain, és később még maga Carlo Abarth is kezelésbe vette a kisszériás típust.

 

Balatonfüred városának különdíjasát már csak azért is érdemes külön megemlíteni, mert az 1934-es Hispano-Suiza J12 nem csak formailag lenyűgöző: a motorháztető alatt egy 9,4 literes V12-es erőforrás lapul, ami már akkor 250 lóerőt tudott kiszorítani magából – nem csoda, hogy állítólag mozdonyokba is beépítették.

Tóth Gábor Ákos

Előző

Közútra 647 lóerő? Na, ne!...

Következő

Velence-érzés a Dunán...

Kövess minket!