2017. November 25. | Katalin
Előző

Szívbéli jó barátok...

Következő

Milliméterekben mért biztonság...

Kategóriát ugrott a Micra

A múlt heti BOSE Personal Premium Edition bemutató után lássuk, mit virít a Nissan kisautó utcai változata.

 

Mára ez a kategória elérte utastérben azt a méretet, amit pár éve még egy kategóriával feljebb tudott csak megkapni az ember. A Golf (IV), vagy Astra (F) tengelytávja is kisebb volt ennél. Már most is sokan nagyobb autóból ülnek át kisebbe; már csak a csomagterüket kellene kicsit növelni ezeknek a nagy kisautóknak, hogy teljesen kiváltsák az egykori alsó-középkategóriát.

A teszthét főleg vidéken zajlott, ahol még feltűnőbb volt a GT-R narancsos színében tündöklő kis méregzsák. Ha már itt tartunk: egyértelműen fontos szerepet kapott a dizájn és a személyre szabhatóság az új Micránál. Tíz féle színben, összesen 125 különféle kombinációban rendelhető.

 

Külön variálhatóak a tükörborítások, az első és hátsó lökhárítóbetétek vagy épp az oldalsó ajtóborítások színe. Ami fontosabb, hogy egyetlen milliméter híján 4 méter hosszú, minden eddiginél szélesebb és alacsonyabb az új Micra. Csomagtere 300 literes, ami a szegmensben több mint versenyképes, 60:40 arányú támladöntéssel 1040 literesre bővíthető.

 

A LED-es nappali menetfény alap, felszereltségtől függően opcionális a gyalogosfelismerős vészfékasszisztens, a fékezéssel beavatkozásra is képes sávtartó-asszisztens vagy a 360 fokos parkoló kamera. (Utóbbinak egyébként fontos szerep jutott, a dizájnos C oszlop ugyanis sokat kitakar a hátsó panorámából.) Ezeken kívül 6 légzsákot, táblafelismerőt, tempomatot, guminyomás-szenzort, holttérfigyelőt és automata reflektort is kapott fullos felszereltségű tesztautónk.

 

A középkonzolra helyezett mini start-gombbal indíthatunk. A kabin csendes, az elődökhöz képest rengeteget fejlődött minőségben, eltűntek a komoly hézagok is (kívül-belül egyaránt). Bár az enteriőr túlnyomó részében kemény, olcsó műanyagozást találunk, a műszerfalon puhábbat. Háromféle, szövet, varrott műbőr és bőr kárpitozás közül választhatunk, színükről szintén mi döntünk, érintésre egész jó anyagok. A már említett arancsszínben szinte sportkupés hangulatot kaptunk a szuperminink belterébe.

 

 A középkonzol szépen rajzolt, telefontartót, USB-t, 12V-os aljzatot és 3 pohártartót is rejt, az elülsők okostelefon-tartósak, a könyökünknél lévő leginkább a hátul ülőknek hasznos. Fényes műanyagozást elvétve találni, az ezüst részek sem hatnak olcsónak, varrást kapott a vaskos váltó és a kézifék is. A 7 colos központi rendszer gyors, átlátható, a navigáció azonban lomha, nem halad együtt az autó tempójával.

 

A sofőrpozícióra nem lehet panasz, pont megfelelő szögbe és távolságra tudjuk állítani a kormányt, amihez az egész kényelmes, bár oldaltartással kevésbé szolgáló ülés és a lecsapott aljú kormány is segít. Szintén a sofőr kényelmét szolgálja a fejtámaszba épített 2 Bose hangszóró (a kabinban összesen 6 található), ami valóban egyedi, állítástól függően széles, érzésre az egész kabint átjáró, vagy akár szűkebb hangzást ad.

 

Amire leginkább kíváncsiak voltunk: a 898 köbcentis, háromhengeres turbómotor ereje, robbanékonysága. A csupán 1000 kilós kasztnival nem sokat vacakolt, eleinte nem egy tűzgolyó, de amikor megjön a turbó, már nagyot hasít. A menetpróba főként vidéki utakon zajlott, ahol semmi hiányérzetünk nem volt, sem erőben, sem hosszú távú kényelemben. A fogyasztása is szimpatikus volt: az 5,5 literes átlaggal ilyen méretek mellett bármikor kiegyeznénk.

Tóth Gábor Ákos

Előző

Szívbéli jó barátok...

Következő

Milliméterekben mért biztonság...

Kövess minket!