2019. Szeptember 16. | Edit
Előző

Allez-y PSA!...

Következő

Le a tetővel, marad a jó idő!...

Hibrid puttonyos a Fordtól

A fékenergia akár kilencven százaléka töltheti az akkukat, és elérhető a hat liter per száz kilométer körüli fogyasztás: teszteltük az új Ford Mondeo Hybridet.

 

Hibrid hajtáslánccal a négyajtós már megvásárolható egy ideje, de most már a kombira vágyók is hazavihetik a leghatékonyabb Mondeót. Külcsínben, mondjuk, nem sok minden történt az elődmodellhez képest: megújult a lökhárító és a hűtőrács – a Titanium változatokon krómozott, vízszintesen futó díszléc, az ST-Line-on „technikai stílusú metszések”, a Vignalén selyemfényű „repülő V” díszíti –, kicsit változott a ködfényszórók és a nappali LED-es menetfény alakja, a hátsó lámpákat dekorcsík köti össze, vannak új fényezések és színek.

 

Emellett új könnyűfém keréktárcsák jelentek meg a kínálatban 17, 18 vagy akár 19 colos méretben is. Továbbá új karosszériaszínek is választhatók, azonban a „Blue Panther” (kék) kizárólag a Vignale kivitelhez, a Stealth Grey (szürke) pedig az ST-Line kivitelhez rendelhető

Az utastérben az új üléskárpitok és új kilincs-kidolgozások jelentik az újdonságot, illetve külön dekorációs elemek rendelhetők a Titanium és Vignale változatokhoz. Nagyon figyeltek az utastér kidolgozására is. Tökéletesítették a középkonzol és a műszerfal egymáshoz csatlakozó részegységeinek illesztését és megmunkálását.

 

A puttony „csak” 403 literes, a hátsó üléstámlák ledöntésével viszont összesen másfél köbméteres raktér nyerhető, és a padló is teljesen sík – leszámítva a küszöb mögötti kis meredek részt –, tehát van értelme a négyajtósnál lényegesen jobban kihasználható, és az akkupakk ellenére is elég tágas kombinak.

 

A kétliteres benzinmotor és az elektromotor összteljesítménye 187 lóerő, a hajtás fokozatmentes (CVT) váltón keresztül jut az első kerekekhez, amelynek még hagyományos előválasztó karja van, ellentétben a nem hibrid, de automata Mondeókkal, amelyek a modellfrissítéssel a furcsa mai divat szerinti tekerőgombot kapnak.

 

A hibrid „szív” teljesen normális haladást tesz lehetővé városban és országúton egyaránt. Ez esetben gyakran segít be a villanymotor, optimális fordulatszámon működik a benzines, a fékenergia akár kilencven százaléka töltheti az akkukat, és elérhető a hat liter per száz kilométer körüli fogyasztás. A futómű és a kormányzás a Fordtól megszokottan kiváló. A kormány rendkívül közvetlen, a lengéscsillapítás pedig a feszes és a lágy között van valahol félúton, és így a legoptimálisabb. A kis sebességű lavírozás során az 1,7 tonnás kombi meglepően fürge, hibridek nem szoktak így „ugrani”: egyszóval váratlanul feszes és sportos az élmény. Pedig a saját fejlesztésű váltót és az Atkinson-ciklusú motort leszámítva a rendszer java a Toyotától érkezett. Ugyanakkor sikerült úgy átemelni a hibridséget, hogy kevésbé ráérős, jó vezetni, keveset eszik, és minden bizonnyal legalább annyira tartós lesz, mint a Toyota modellekben.

 

Az utazás további kényelmét és biztonságát többféle rendszer is szolgálja a Mondeóban. Például az adaptív sebességtartó, ami képes megállítani is az autót. Emellett szintén rendelhető intelligens sebességhatároló, ami a táblafelismerővel együttműködve limitálhatja a tempót. Továbbá a SYNC 3 infotainment rendszer is a kényelmet szolgálja, hiszen egyszerű hangutasításokkal is kezelhető, amennyiben a vezető nem szeretne a 8 colos érintőképernyőn babrálni. A „hibridség” egyébként nincs annyira az arcunkba tolva, mint egy japán autóban, úgy adják elő, mint az élet természetes velejáróját: a műszerfalon mindössze a sebességmérő két oldalára jutott egy-egy kis LCD, amiken rengeteg adatot kijelezhetünk, a visszatáplálás hatékonyságától kezdve az aksi töltöttségi szintjén át egészen a részletes fogyasztásig. Más kollégák hiányolták a grafikai show-t, nekünk viszont bejött ez a visszafogottság, elvégre minden sportossága ellenére mégiscsak egy 11 milliós családi-cég autóban ültünk.

Tóth Gábor Ákos

Előző

Allez-y PSA!...

Következő

Le a tetővel, marad a jó idő!...

Kövess minket!