Az ideális család(i) modell

Stílusos, sportos külső megjelenés - ismerős sziluettel - és prémium minőségű belsőtérrel – teszteltük az új Honda CR-V 1.5 VTEC TURBO 2WD-t.

 

Tekintettel arra, hogy a crossoverek óriási népszerűségnek örvendenek, szinte nincs olyan gyártó, amely a közepes méretkategóriában ne kínálna alternatívát. A teszthét tapasztalatai alapján azonban állítjuk, hogy a CR-V az egyik legjobb ár/érték arányú választás.

Az aktuális, ötödik generációs CR-V az autó egészét tekintve teljesen új alapokra épült, és bár a jellegzetes arányok, valamint az ismerős formajegyek révén beazonosíthatóan CR-V maradt, minden irányból átalakult – a legnagyobb változás kétségtelenül hátulnézetből történt, ahol teljesen friss összképet alkottak a tervezők - a határozott kiállást a kétoldalt kivezetett, méretes kipufogóvégek hangsúlyozzák.

 

A szabadidőmodell különben nagyobbnak láttatja magát a valóságosnál, miközben a tesztautó hossza (460 cm) hajszálra annyi, mint az elődmodell esetében. A szélesség 1820-ról 1855 mm-re nőtt, a magasság 1689 mm (előd: 1685 mm), a tengelytáv pedig 2662 mm (előd: 2630 mm). Szóval teljesen igaz rá, hogy belül nagyobb, mint azt a külseje alapján gondolnánk.

A lényeg, hogy a hátsó sorban is pazar helyviszonyok uralkodnak, itt három felnőtt is kényelmesen elfér, a komfortérzetet változtatható dőlésszögű háttámlával lehet fokozni. Azt hiszem ezzel kapcsolatban viszont jogos a kérdés: miért csak a két szélső ülésnél van Isofix rögzítő pont kialakítva. (Úgy egyébként az aktuális CR-V-hez a magasabb felszereltségi szinteken egy harmadik üléssor is kérhető, jelezzük, eddig még soha nem volt hétüléses CR-V.) A csomagtér 561-1756 literes, vagyis nagyjából minden elképzelhető pakkot gond nélkül elnyel (az elődmodellnél ez az érték 589-1627 liter).

 

A beltér tágas, áttekinthető és tele van tároló helyekkel. Az anyagminőség kicsit kopogós, az összeszerelés viszont példaértékű. A mű fabetét inkább gagyira, mint elegánsra sikeredett, de tudjuk jól, hogy a Honda mérnökei olykor a műanyag lézerjátékok, olykor pedig az Orion űrhajó feelingjébe szerelmesek: a konkurencia ezt mű alumínium betétekkel oldja meg, talán az a szerencsésebb. A szövetkárpitozás viszont nagyon jó minőséget képvisel, és a digitális műszercsoport is menő lett, de azért jobban is ki lehetett volna használni a rendelkezésre álló digitális felületet, a grafika pedig hagy némi kívánnivalót maga után, de hát ez a lézerharcos elkötelezettségből már következik.

 

Az ergonómia teljesen rendben van, a váltó továbbra is tökéletes helyen, a középkonzolon kínálja magát, az ülések kényelmesek, a helykínálat óriási – valahogy így kell kinéznie egy ideális családi autó utasterének.

 

További plusz pont, hogy alapáron teljes asszisztens rendszer ellátmánnyal érkezik a szabadidőmodell: szériában jár többek között az ügyes aktív sávtartó, a sávelhagyásra és az útelhagyásra figyelmeztető, a közúti táblafelismerő, a ráfutásos ütközésre figyelmeztető rendszer, sőt, a távolságtartó tempomat is, csak hogy a legfontosabbakat említsem.

A crossoverek futóművét általában sportosra hangolják (ami magyar útviszonyok között nem túl előnyös), a CR-V mérnökei viszont a lágyabb karakterisztikát részesítették előnyben – nekünk a kasztni imbolygásából és bólogatásából úgy tűnt, ezt egy kicsit túltolták.

 

A karosszéria méretei alapján aggódtunk, hogy kevés lesz a másfél literes hengerűrtartalom, ám ez nem igazolódott be: a turbónak köszönhetően ugyanis 173 lóerőt (5600/percnél) állít hadrendbe a kis motor. Tesszük hozzá, hogy a tesztautóban lévő hatfokozatú kézi váltóval egészen biztosan jobban ki lehet használni a kis motorban rejlő erőt, mint az automata esetén. Hogy mennyire nem alulmotorizált a CR-V, azt bizonyítja, hogy akár 9 másodperc alatt fel tud gyorsulni álló helyzetből 100 km/h-s sebességre. A turbós VTEC ilyenkor azonban (magasabb fordulaton) elég hangos, jócskán fel kell tekerni a rádió hangerejét. Szerencsére előzéskor és autópályán sem erőtlenedik el, a fogyasztása pedig egész tűrhető egy benzineshez képest, ami azt jeleni, hogy vegyes használat mellett 7,8 literes étvágyat mértünk.

Tóth Gábor Ákos