2019. Július 17. | Endre, Elek
Előző

Ha stílusosan akarsz motorozni...

Következő

Audi R8 V10 Decennium...

Az ideális család(i) modell

Stílusos, sportos külső megjelenés - ismerős sziluettel - és prémium minőségű belsőtérrel – teszteltük az új Honda CR-V 1.5 VTEC TURBO 2WD-t.

 

Tekintettel arra, hogy a crossoverek óriási népszerűségnek örvendenek, szinte nincs olyan gyártó, amely a közepes méretkategóriában ne kínálna alternatívát. A teszthét tapasztalatai alapján azonban állítjuk, hogy a CR-V az egyik legjobb ár/érték arányú választás.

Az aktuális, ötödik generációs CR-V az autó egészét tekintve teljesen új alapokra épült, és bár a jellegzetes arányok, valamint az ismerős formajegyek révén beazonosíthatóan CR-V maradt, minden irányból átalakult – a legnagyobb változás kétségtelenül hátulnézetből történt, ahol teljesen friss összképet alkottak a tervezők - a határozott kiállást a kétoldalt kivezetett, méretes kipufogóvégek hangsúlyozzák.

 

A szabadidőmodell különben nagyobbnak láttatja magát a valóságosnál, miközben a tesztautó hossza (460 cm) hajszálra annyi, mint az elődmodell esetében. A szélesség 1820-ról 1855 mm-re nőtt, a magasság 1689 mm (előd: 1685 mm), a tengelytáv pedig 2662 mm (előd: 2630 mm). Szóval teljesen igaz rá, hogy belül nagyobb, mint azt a külseje alapján gondolnánk.

A lényeg, hogy a hátsó sorban is pazar helyviszonyok uralkodnak, itt három felnőtt is kényelmesen elfér, a komfortérzetet változtatható dőlésszögű háttámlával lehet fokozni. Azt hiszem ezzel kapcsolatban viszont jogos a kérdés: miért csak a két szélső ülésnél van Isofix rögzítő pont kialakítva. (Úgy egyébként az aktuális CR-V-hez a magasabb felszereltségi szinteken egy harmadik üléssor is kérhető, jelezzük, eddig még soha nem volt hétüléses CR-V.) A csomagtér 561-1756 literes, vagyis nagyjából minden elképzelhető pakkot gond nélkül elnyel (az elődmodellnél ez az érték 589-1627 liter).

 

A beltér tágas, áttekinthető és tele van tároló helyekkel. Az anyagminőség kicsit kopogós, az összeszerelés viszont példaértékű. A mű fabetét inkább gagyira, mint elegánsra sikeredett, de tudjuk jól, hogy a Honda mérnökei olykor a műanyag lézerjátékok, olykor pedig az Orion űrhajó feelingjébe szerelmesek: a konkurencia ezt mű alumínium betétekkel oldja meg, talán az a szerencsésebb. A szövetkárpitozás viszont nagyon jó minőséget képvisel, és a digitális műszercsoport is menő lett, de azért jobban is ki lehetett volna használni a rendelkezésre álló digitális felületet, a grafika pedig hagy némi kívánnivalót maga után, de hát ez a lézerharcos elkötelezettségből már következik.

 

Az ergonómia teljesen rendben van, a váltó továbbra is tökéletes helyen, a középkonzolon kínálja magát, az ülések kényelmesek, a helykínálat óriási – valahogy így kell kinéznie egy ideális családi autó utasterének.

 

További plusz pont, hogy alapáron teljes asszisztens rendszer ellátmánnyal érkezik a szabadidőmodell: szériában jár többek között az ügyes aktív sávtartó, a sávelhagyásra és az útelhagyásra figyelmeztető, a közúti táblafelismerő, a ráfutásos ütközésre figyelmeztető rendszer, sőt, a távolságtartó tempomat is, csak hogy a legfontosabbakat említsem.

A crossoverek futóművét általában sportosra hangolják (ami magyar útviszonyok között nem túl előnyös), a CR-V mérnökei viszont a lágyabb karakterisztikát részesítették előnyben – nekünk a kasztni imbolygásából és bólogatásából úgy tűnt, ezt egy kicsit túltolták.

 

A karosszéria méretei alapján aggódtunk, hogy kevés lesz a másfél literes hengerűrtartalom, ám ez nem igazolódott be: a turbónak köszönhetően ugyanis 173 lóerőt (5600/percnél) állít hadrendbe a kis motor. Tesszük hozzá, hogy a tesztautóban lévő hatfokozatú kézi váltóval egészen biztosan jobban ki lehet használni a kis motorban rejlő erőt, mint az automata esetén. Hogy mennyire nem alulmotorizált a CR-V, azt bizonyítja, hogy akár 9 másodperc alatt fel tud gyorsulni álló helyzetből 100 km/h-s sebességre. A turbós VTEC ilyenkor azonban (magasabb fordulaton) elég hangos, jócskán fel kell tekerni a rádió hangerejét. Szerencsére előzéskor és autópályán sem erőtlenedik el, a fogyasztása pedig egész tűrhető egy benzineshez képest, ami azt jeleni, hogy vegyes használat mellett 7,8 literes étvágyat mértünk.

Tóth Gábor Ákos

Előző

Ha stílusosan akarsz motorozni...

Következő

Audi R8 V10 Decennium...

Kövess minket!