2024. Március 19. | József, Bánk
Előző

Így kell történelmet írni...

Következő

Ablaküvegtől az autóiparig...

Új utakon

Az elmúlt napokban számos sajtótermék címlapján olvashattuk, hogy „Kósa Erika, az egyik leggazdagabb magyar nő eladta cégét”. Napokig titok övezte, hogy mi lesz ennek a folytatása, mit „talált” ki az üzletasszony, hol és hogyan folytatja. Végre megtudhattuk, hogy a folytatás a Kósa Erika Akadémia.

 

Az akadémia célja, hogy több évtizedes üzleti tudását több szakító próbát is kiállt kollégáival, barátaival – Dr. Farkas András, a Consequit Group korábbi értékesítési vezérigazgatója és Szántó Ferenc, a Consequit Group korábbi szervezetfejlesztési igazgatója–, valamint az évtizedek óta mellette jóban-rosszban kitartó, mindig mellette álló férjével, Körtvélyesi Zoltánnal átadja minél több embernek.

 

A puszta tényeknél engem – és bízom abban, hogy olvasóinkat is – jobban érdekel a háttér, ami a tehetséges asszony döntése mögött áll, de azt is be kell vallanom önöknek, hogy bizony elfogult vagyok Kósa Erikával kapcsolatban. Az elmúlt évtizedben nem csak a sajtóból követhettem nyomon pályafutását. Korábban már készítettem vele interjút, de közös barátaink révén személyesen is többször találkoztam vele. Egy igazán kiváló embert ismertem meg személyében, akinek életútja, tevékenysége példaértékű a mai világban.

 

Kósa Erika óvónőként kezdte, majd egy merész lépéssel váltott és egy osztrák pénzügyi tanácsadó cégnél szerzett komoly tapasztalatokat. Egy évtized elteltével, három társával megalakította korábbi cégét, amely Magyarország és Közép-Európa meghatározó vállalkozásává vált. Tizenhárom évig dolgoztak együtt a közös célokért, majd eljött a váltás ideje, s az üzletasszony új utakra lépett, megmaradva a korábbi üzletágban, de immár saját céggel.

 

Kósa Erika már gyerekkora óta érdeklődéssel figyelte az embereket, mindig is érdekelték az emberi sorsok, a családi kötelékek alakulásai, egy-egy személyiség fejlődése. Időközben munkája során is felbecsülhetetlen tapasztalatokat szerzett kommunikáció, pszichológia, EQ-alapú vezetéselmélet, időtervezés, tárgyalástechnika terén, de még folytathatnánk a sort. Figyelte az embereket, az emberi reakciókat, miközben soha nem távolodott el a gyökereitől. Otthonról hozta az emberek szeretetét, a család erejét, a kitartást, az erőt és az energiát.

 

Nekem Erika olyan, mint Siva felesége, Sakti, aki teremtő, nőies energiájával óvja, oltalmazza, s előreviszi környezetét. Pedig az üzletasszonynak sem volt mindig könnyű. Őt is érték szakmai és emberi csalódások, az ő családjában is történtek nehéz helyzetek, tragédiák, neki is óvodába, iskolába kellett vinni lányait és olyan példát mutatni számukra, hogy hiteles értékrendjük legyen, s ne váljanak a magyar Paris Hiltonokká.

 

A család és a barátok a legfontosabbak a mai napig is számára, amely egy nagyon mély emberszeretettel is párosul. Kósa Erika  nemcsak családját, barátait öleli át segítő karokkal, de eljött számára az idő, hogy komplex tapasztalatait másoknak is átadja. Persze ezt is amolyan „kósaerikásan” teszi, a személyiségfejlesztésnek  nemzetközileg már ismert  „Sabbatical”  koncepciójára építve, egy saját Mindverse (Mind+Universe) változatban, amelyről így nyilatkozott:

 

„A személyiségfejlődés egy egész életen át tartó folyamat. Fontos, hogy fejlődésünk során képesek legyünk életszakaszaink új helyzeteit, feladatait megoldani. Ehhez pedig az kell, hogy megismerjük és elfogadjuk önmagunkat, felismerjük magunkban a képességeket, igényeinket és megtanuljuk másokban is megtalálni mindezt. Személyre szabott kurzusainkon törekszünk arra, hogy a hallgatók megtapasztalják, megéljék azt az egyedülálló érzést, hogy mennyire felszabadító, ha az ember tudatában van önmagának és képes kialakítani a belső harmóniát.”

 

Szavainak hitelét a személyisége, a mosolyából áradó derű, a jól látható harmónia adja. Szeretem az olyan embereket, akik tudják a helyüket a világban, akik mernek változtatni, céljaikért megküzdeni és tudásukkal egy picit hatni és változtatni környezetükön. Kósa Erika számomra pont egy ilyen asszony.

Tobak Viktória

 

 

 

Előző

Így kell történelmet írni...

Következő

Ablaküvegtől az autóiparig...

Kövess minket!