2020. Július 04. | Ulrik
Előző

Lány kötöttben...

Következő

Az arisztokrácia diszkrét illata...

Gombostű szerelem

Nemrég egy új arc tűnt fel a Luan by Lucia Divatház tájékán. Sümeghy Claudia, a cég új projektmenedzsere szinte beleszületett a divatba, pici gyerekkora óta összekapcsolódik élete a divattal, hiszen édesanyja nem más, mint S.Hegyi Lucia divattervező.

- Annak ellenére, hogy a divat vonzásában nőtt fel, mégis közgazdász végzettséget szerzett. Adja magát a kérdés, hogy miért nem divatvonalon képezte magát?

- A szüleim, és a velünk együtt élő apai nagyszüleim nagy szabadságban neveltek, és annak ellenére, hogy mind a négy felnőtt figyelme – egykeként – rám irányult, mégsem majomszeretettel öveztek, hanem önállóságra neveltek, és soha sem kérdőjelezték meg azt, hogy milyen döntéseket hozok. Hogy miért lettem közgazdász? Talán azért, mert az ismeretlenre mindig jobban vágyik az ember, mint olyas valamire, amit jól ismer. Mivel nem voltak testvéreim, elég sok időt töltöttem a varrodában, a szabászasztalon, a varrónők között, voltak is nehezebb pillanataik emiatt a lányoknak. Meséket meséltem nekik a féltalpakról, a tűről, a gombostűk szerelméről – lehetetlen sztorikat. Kipróbáltam a varrást is, teljesen őszinte leszek, utáltam! Egy kislánynak 11-12 évesen nem nagy élmény, pláne, ha ebbe beleszületett. Mivel a lakásunk és a vállalkozás egy épületben van, a varrodában nőttem fel, a cég ügyes-bajos dolgai előttem játszódtak le, az egész nyüzsgés folyamatosan körülvett.

Talán az is befolyásolta a későbbi döntésemet, hogy láttam az édesanyámat, Luciát, hogy állandóan dolgozik. Nekem gyerekkori emlékem róla az, hogy mindig dolgozik, és mindig a divat miatt dolgozik. Lehet, hogy első körben ez távolított el ettől a területtől. Az is lehet, hogy édesapám - közgazdásznak készült, aztán végül is nem abba az irányba tartott az útja - vágyait valósítottam meg. Nekem presztízskérdéssé vált a középiskolában, hogy a Közgázra, a Corvinusra bekerüljek, ott is a legnívósabb szakok egyikére. Ez színtiszta ego-kérdés volt számomra. El is képzeltem magam, hogy a közgáz folyosóján, Lucia kosztümben fogok majd belibbenni. Úgy látszik a vágyak annyira erősek voltak, hogy bekerültem a közgázra, és mellette elkezdtem pénzügyi tanácsadással foglalkozni – így megvalósult a kiskosztümben iskolába járás is!

Az egyetemen eltöltött öt év nagyon sokat segített abban, hogy a világképemet formálja, nagyon sok mindenbe beleláttam, de a szakom ellenére (nemzetközi kapcsolatos szakos közgazdászként végeztem) a diplomamunkámat már a kreatív iparágak kisvállalkozásokra gyakorolt hatásából írtam – és különös figyelmet fordítottam a divatiparra. Saját indíttatásból egyre több olyan emberrel kezdtem találkozni, akinek van kapcsolódása a divathoz, illetve bekapcsolódtam Luciáék cégébe, igaz, hogy kezdetben a pénzügyi területekbe.

- Édesanyja hogy élte meg, hogy nem az ő nyomdokaiba lépett?

- Már felnőttként egyszer rákérdeztem. Azt mondta, ő mindig hitte, hogy folyamatosan egységben leszünk. Egész pici, 4-5 éves koromtól kezdve érezte, hogy azért választottam őket, mert az én képességeimre, személyiségemre van szükség akár a cégben, akár az ő személyiségfejlődésük során, és vice versa. Azt gondolom, nagyobb probléma lenne, hogy ha már most az ő nyomdokaiba szeretnék lépni. Az ember 20-as évei arról szólnak, hogy önmagát akarja kibontakoztatni – ezért az a „két dudás egy csárdában”'– effektus lett volna. Nagyon jó üzletasszonynak tartom, a brandingről, márkaépítésről és pozicionálásról rengeteget lehet tőle tanulni. Ő egy különlegesen precíz művészember. Én meg azt teszem az ő tudása mellé, amiről azt gondolja, hogy nekem megy jobban.

- Mára már elmondható, hogy a visszakanyarodás a gyökerekhez megtörtént, de oly módon, hogy az önmegvalósítás is folyamatban van. A Lucia Divatakadémia mára már teljesen az ön gyermeke?

- Igen, de csak részben. A menedzsmentet viszem, de épp úgy, mint minden, ez is csapatmunka: Lucia, Mészáros Dóra művészeti vezető és a profi ruhaipari szakembereink nélkül nem lehetne teljes az egész.

- Mondana pár szót arról, hogy mit fed a Lucia Divatakadémia elnevezés? Hogyan lehetséges az, hogy még bőven a harmincon innen már ön tanítja a saját korosztályát? Mikor és hol tanulta meg mindazokat, amelyeket most átad?

- Mivel a Divatházon belül nőtten fel, elmondható, hogy az elmúlt huszonhat évben folyamatosan különféle divattal kapcsolatos kurzuson vettem részt. Egyébként a Divatakadémia magának a Luan by Lucia Divatháznak az egyik üzletága, vagy szolgáltatása. Már 15 éve működik szakmai gyakorlati helyként, és közel másfél-két éve pattant ki a fejünkből a gondolat, hogy indíthatnánk olyan kurzusokat, amelyek egyediek, a magyarországi kínálatban nem fedezhetőek fel, és azok is tudnak jelentkezni, akik nem tanulnak semmilyen divat vonatkozású felsőoktatási intézményben, vagy középiskolában, de szeretnének belelátni a szakmába olyan színvonalon, amilyen színvonalon végül is érdemes ezt a szakmát művelni.

Maga az intézményes forma idén júniusban nyitotta meg kapuit, és akkor indultunk el a divatkurzusokkal. Visszatérve arra, hogy oktatom-e a hozzánk beiratkozókat, vannak olyan témák, amelyekhez értek, és ezeket át is adom, de természetesen a ruhaipari-szakmai hátteret édesanyám, és az ő nagyszerű stábja biztosítja. A pénzügyi múltamból és jelenemből fakadóan olyan területen szereztem tapasztalatokat, ahol mindig több tíz emberért voltam felelős. Oktatásokat, tréningeket tartottam, a kiválasztásért is én voltam, vagyok a felelős. Talán ezek azok a személyes tapasztalatok, amik segítenek abban, hogy könnyebben felismerjem a tehetséget. Ezért a a kurzusokon erre összpontosítok.

- Először a Kortárs Retikül pályázatával kapcsolatban ismerkedtünk meg, ahol zsűri tag volt. Már akkor feltűnt, hogy érdekes szemszögből, egyedi, nagyon jó látásmódban bírálta és véleményezte a pályamunkákat, és az alkotókat. Az egyik tervezőnek különdíjat is ajánlott fel, azzal a megindokolással, hogy ha van egy fiatal, még amatőr tehetség, aki nagyon-nagy kreativitással van megáldva, de gyakorlati szempontból még kiforratlan a munkája, a Divatakadémia meg tudja adni neki azt a gyakorlati tudást, amivel a későbbiekben majd ki tudja teljesíteni kreativitását. Ön választotta ki a pályázok közül azt a személyt, aki részt vehet az önök kurzusán. Ehhez nem csak egyfajta megtanulás szükséges, hanem nagy belső, veleszületett tehetség is kell.

- Köszönöm a szép szavakat! Mindig fontos, hogy legyen visszajelzés a munkámról. Azt gondolom, hogy az ember valamilyen szinten magából indul ki. Én elég önálló gyerek voltam, soha nem vártam azt, hogy a körülöttem lévők megoldják az életemet. Talán ebből az önállóságból eredően, vagy azért, mert olyan területen kezdtem el nagyon fiatalon dolgozni, ahol a teljesítményemet értékelték, ahol teljesítményelvű volt a bérezés is, nagyon értékelem a szorgalmat. Lehet, hogy látok egy nagyon tehetséges embert, de ha nem látom a szorgalmat, a tenni akarást, az elhivatottságot, és azt, hogy van bátorsága a mélypontokat is bevállalni a cél érdekében, akkor nagyon nehezen tudok támogatást nyújtani. Ilyenkor kicsit fukarabb vagyok az energiáimmal.

Ha valakiben azonban azt látom, hogy nincsenek meg a veleszületett képességek, az isten adta tehetség, vagy esetleg nincs kreatív tőkéje, vagy adottsága, ami szükséges lenne, viszont nagyon akarja és mindent meg akar ezért tenni, akkor a szorgalmáért, kitartásáért cserébe mi is kitartóbban foglalkozunk vele. Vannak született tehetségek, akikből áradnak az ötletek, és vannak, akikből kevésbé, de könnyen tanulnak ezen a területen. Jómagamat sem tartom egy olyan kreatív embernek, mint például a páromat, aki egy született tehetség, és szintén tanít az Akadémián. Viszont, ha a jó ízlés, de az ötletek mögött nincs szorgalom, akkor mehet a kukába.

- Kicsit beszéljünk arról, hogy az, akinek felkeltettük az érdeklődését, hogyan juthat be az Akadémiára?

- A honlapunkon és a Lucia Divatakadémia Facebook oldalán tájékozódhatnak az érdeklődők. Az Orientációs kurzusunk célja például az, – bár lehet, hogy elsőre egy kicsit furának tűnik – hogy ha valakinek nem való a divatszakma, (divattervezés, divatmenedzsment stb.) az mielőbb szembesüljön ezzel, és a lehető legkevesebb pénzt dobja ki az ablakon.

- Vagy ne kapjon sok-sok pofont az élettől.

- Igen. Ha valaki nem teljesen biztos magában, akkor érdemes ezzel kezdenie. Azt látjuk, hogy rengeteg fiatal pályakezdő, illetve olyan érettebb emberek, akik esetleg pályát szeretnének módosítani, szívesen veszik az irányt a divat felé. A célunk az, hogy megóvjuk azokat, akiknek nem igazán ez a vágyuk, csak azt gondolják, azokat, akiknek nincs érzékük, kitartásuk hozzá, csak lelkesek. Nekik adunk olyan információkat, amelyek alapján már képesek lesznek a saját útjukat járni. Mert bár nagyon vágyott, nagyon csillogó, nagyon szuper világnak tűnik a divat, ugyanúgy megvannak benne a nehézségek, sőt! Ezek a kurzusok minden héten indulnak, akár egy fővel is. Az Akadémiának nagyon nagy előnye, hogy nincs egy külön iskolarész, hanem ahol a mindennapi munka folyik, ott vannak elkülönített terek, ahol a hallgatók dolgoznak, vagy az orientációs héten önálló munka keretén belül, vagy a varrodában, külön erre a célra fenntartott gépeken.

A hallgatók részt vesznek a mindennapi munkában, szívják magukba mindazt, amire vállalkoztak. Ilyen kurzus egyébként a nagy, nemzetközi iskoláknál is van. A világban több helyen felismerték, hogy a legnagyobb segítség az, ha valakiben időben felfedezik a tehetséget, vagy idejekorán átirányítják egy más területre. A kurzus 40 óra, amelyet kiértékelés követ. Luciától kezdve az akadémia és a divatház vezetői, illetve a ruhaipari szakemberek kielemzik, kiértékelik a munkát, és adnak egy teljes körű értékelést. Ez a tehetség felismerésének, gondozásának első lépése. Ezen kívül vannak Couture-kurzusaink, amelyek magasabb színvonalú ruhaipari ismereteket adnak, ezekből van nappali és esti kurzus. ”A” modultól (kis selyemtáska) a Mesterkurzusig (francia kosztüm) épülnek ezek fel, mindig egyre magasabb technikai igényű darabokat készítenek el a hallgatók, nemes anyagokból, olyan technikákkal, amikkel mi is dolgozunk. Különösen nagy hangsúlyt fektetünk a couture-technológiák örökítésére, a minőségi, luxus színvonalú kidolgozásra.

- Úgy tűnik, sikerült egy igen komplex oktatást megszervezni. Szeretném, ha most egy kicsit a Divatház történetéről beszélne, hisz nemrég volt egy kiállítás, amely a Luan by Lucia Divatház 25 éves történetét dolgozta fel.

- A Luan by Lucia divatmárka negyed évszázados múltra tekint vissza, így arra gondoltunk, hogy ennek apropóján – lehetőséget biztosítva sok fiatal divattervezőnek, stylistnak, divatszakembereknek – feldolgozzuk a 25 évet, és létrehozunk egy kiállítást a DesignHét keretén belül. Az idei DesignHét témája a Slow Design, számunkra a slow fashion (SF) volt, amivel maximálisan tudunk azonosulni, illetve már tudtunk akkor is, amikor ez a fogalom még nem is létezett. A SF fogalomkörébe több minden is beletartozhat, ahogy az ilyen fogalmaknál ez gyakori. A SF szemléletű divattermékek hosszabb életciklusúak, nem szezonálisan cserélődnek, mint a mostaniak, hanem akár több évig, évtizedig hordhatók. Ez köszönhető a nagyon magas szintű kivitelezésnek a helyi kézműves vállalkozások bevonásával, egy olyan technológiával, ami kortalan, a nagyon magas minőségű anyagoknak, és egyfajta tervezői magatartásnak, mint amit Lucia is képvisel. A holisztikus tervezői magatartás a ruhán kívül is próbál valami pluszt adni viselőjének, tudva, hogy a ruha a külsőt támogatja, de a belsőt sem szabad véka alá rejteni. Számunkra nagyon fontos a belső egyensúly, mert az teremti meg végül a külsőt, amin a ruha egy kis korona.

- A Slow Fashionre mondjuk, hogy „örök darab”?

- Bár a slow fashion termékek általában kapcsolódnak a környezettudatos gondolkodáshoz, bizonyos értelmezésben igen, mondhatjuk, mert én például SF darabnak tartok egy Chanel blézert, vagy egy „kis feketét”, egy Hermés Birkin bag-et, mindent, amit adott esetben az anyuka tovább tud örökíteni a lányának. Szerencsére mind a mai napig találkozunk közösségi eseményeken olyan Lucia darabokkal, amelyek jó 15-20 éve kerültek ki a mi kis műhelyünkből, és továbbra is, mind designban, mind anyagukban időtálló darabok.

- Ha jól tudom, az üzletágaik között szerepel a styling, az egyéni ruhatár-kialakítás is.

- A divatház holisztikus koncepciójába beletartozik az, hogy – a méretes, az ún. couture ruhák készítésén kívül vannak – stíluskialakítási, styling programokat szervezünk, amelyeket mind egyedi, mind vállalati ügyfeleknek biztosítunk. Egyéni ügyfél esetében ez úgy néz ki, hogy Lucia átvizsgálja a meglévő darabokat. Amelyek olyanok, hogy megállják a helyüket, azokat jóváhagyja, amelyek nem, azokat javasolja továbbadni valakinek. Ezt követően általában még készülnek plusz alapdarabok. Emellett vannak olyan vendégeink, akik tudatosan szeretnének foglalkozni magukkal, akiket a ruha mellett az is érdekel, hogy mi az, amit a személyiségükön lehetne egy kicsit stylingolni. A Metamorfózis programjaink – a styling programokon belül – abban segítenek, hogy a külső-belső harmónia létrejöjjön. Ebben számtalan segítőnk van, külsősök, pszichológustól kezdve kineziológuson át hangtál-terapeutáig.

- Ezzel már érintettük is a Luan Lélek-Forma Stúdiót, amely szorosan összekapcsolódik a divattal.

- Ez az, ami életre hívta a Body & Mind üzletágat, amely a Luan Lélek-Forma Stúdió keretein belül valósult meg. Egyre több vendégünk igényli hogy, – miután az általuk készített ruhával maximálisan tudott azonosulni, bízik a márkában, bízik Luciában, és az egész szemléletben – több mindent házon belül kapjon meg. A Luan Lélek-Forma Stúdió január óta működik ugyanabban az épületben, ahol a szalon is van. Kiscsoportos mozgás órák mellett – van jóga, pilates, különböző fitness alapú órák – vannak egyéni kezelések, a masszázstól kezdve a kineziológián át a különböző életviteli tanácsadásokig, például táplálkozási tanácsadás is van.

- A facebookon megjelent önről egy fotó, amelyen egy gyönyörű kutyával látható…

- Gandhi a neve, úgy tudjuk, hogy magyar agár. Azért mondom így, mert őt a Szt. Ferenc Állatmenhelynek köszönhetjük, akiknél működik egy kifejezetten agár fajtamentés. Gandhi mentett kutya, 7 hónapos korában, 5 hónapja került hozzánk. Az benne az érdekes, hogy egy kicsit nagyobb, mint egy whippet, de egy magyar agárnál jóval kisebb, viszont az arca és az alkata eltérő mind a két korábban említett fajta kutyusaitól. Nekünk igazából mindegy, hogy milyen Gandhi, nekünk gyönyörű.

- Hogy esett rá a választás?

- Agarat szerettem volna világ életemben. Úgy gondolom, ha az ember meghoz egy ilyen felelősségű döntést, fontos tájékozódni, hogy milyen habitusa van a kutyának, hogy az életvitelével mennyire összeegyeztethető. Érdemes tájékozódni a fajták jellegzetességeiről, és észben tartani azt a választáskor. Hála a különböző kezdeményezéseknek, rengeteg fajtamentő létezik a francia bulldogtól kezdve, csivaván át, német dogig, minden fajta képviselteti magát. Én bátorítom környezetemet abban, hogy ha kötődnek a fajtához, kisebb kompromisszumok árán, – nem annyi idős, nem olyan színű – de szerezhetnek egy olyan természetű kutyát, amilyenre vágyódnak. Válasszák a fajtamentőket.

Tobak Viktória



Előző

Lány kötöttben...

Következő

Az arisztokrácia diszkrét illata...

Kövess minket!