2019. Június 17. | Laura, Alida
Előző

„Vigadj boldog Pannónia!”...

Következő

Jótékony gardróbvásár...

Tulipános kerttel az autistákért

Z. Kiss Zalán, pedagógus, a Pokolgép zenekar gitárosa nem mindennapi kezdeményezésre hívja fel a figyelmet. Nagyobbik fia autista, ezért idén az Autizmus Világnapjára készített egy dalt. A dal nem róla, és nem neki szól. Alapvetően azoknak a szülőknek üzen, akik elképzelni sem tudják, hogy milyen a család élete. Egy amerikai írás (Emily Perl Kingsley: Isten hozott Hollandiában!) gondolatait dolgozta fel, majd a dal elkészülte után Vámos Robi (Táblácska, Gyémántbogár program) mellé állt, és a szövegét vászonra vitte. Az elkészült, Tulipános kert című képet szeretnék a közösségi média segítségével licitálásra bocsátani, és a befolyt összeggel egy vidéki bentlakásos intézményt, az Autisták Védőotthonát támogatni.

 

A zenész fontosnak tartja, hogy a nem érintett családok belelássanak az életükbe. Úgy véli, hogy nem kell őket sajnálni, amire szükségük van, az az elfogadás. Elfogadás a buszon, a boltban, a játszótéren, ha éppen furcsán viselkedik a gyermekük.

 

Z. Kiss Zalán részletezte, hogy jött az ötlet a dal megírására és a kezdeményezésre:

- Nagyfiam révén érintettek vagyunk az autizmusban. Évekkel ezelőtt olvastam Emily Perl Kingsley: Welcome to Holland című írását, ami nagy hatással volt rám. Mivel zenész vagyok, adta magát, hogy írjak egy dalt ebből az esszéből kiindulva. Miután kész lett a dal, felkerestem Vámos Robit (Táblácska, Gyémántbogár program), hogy segítsen nekem, és rajzolja meg a dal szövegét. Robi ötlete volt a kép licitre bocsátása, feleségem pedig megtalálta azt az intézményt, akinek segíteni fogunk. Az Autisták Védőotthona egy olyan bentlakásos intézmény, ahol súlyos autista gyerekeket és felnőtteket látnak el. Nagyon fontos munkát végeznek, mégis vannak anyagi gondjaik, így azt gondolom, hogy bármekkora összeget is tudunk összegyűjteni nekik, jó helyre fog kerülni - mondta Zalán, majd a felhívás üzenetével folytatta.

 

- A dal szól egyrészt a sorstárs szülőknek, akiknek még friss élmény a diagnózis. Bíztatni szeretném őket, hogy ha most borúsabban is látják a helyzetüket, ne keseredjenek el. Másrészt a dalt azoknak is írtam, akik elképzelni sem tudják, hogy milyen lehet az életünk. Szeretném, ha elfogadóbbak lennének az emberek az autista gyerekekkel és felnőttekkel. Alapvetően nem éljük meg tragédiának a mindennapjaink során, hogy a gyermekünk autista. Nem azt akarom mondani, hogy könnyű dolgunk van, mert sok nehézséggel kell szembenéznünk nekünk is, mint sok családnak, ahol autista gyermek van. Például egy fogászati kezelés vagy éppen iskolaválasztás, tömegközlekedés sem könnyű, de a családom pozitív hozzáállása sokat segít a hétköznapokban. A jó dolgokra fókuszálunk, és ha egy napban csak 10% volt "sima ügy", akkor nap végén már csak arra emlékszünk.

 

Előző

„Vigadj boldog Pannónia!”...

Következő

Jótékony gardróbvásár...

Kövess minket!