2018. Október 20. | Vendel
Előző

Péterfy Bori & Love Band: Ne keresd az ...

Következő

Camila Cabello bemutatkozó albuma...

Dancing Cello

Várdai István és Julien Quentin újabb közös lemezének a tánc a témája, a 19–20. század csellóirodalmának legnépszerűbb alkotásai szólalnak meg a korábban Jaqueline du Pré és Lynn Harrell által is használt legendás ‘1673 Strad’ nevű Stradivari-csellón. A Dancing Cello című album a boltokban és az interneten (hungaroton.hu, iTunes, Apple Music) március 2ától érhető el.

 

„Új albumunk az előző, Singing Cello című felvétel folytatása. Egy csokorra való eredeti darabot választottunk, amelyek mind a zeneirodalom élénk, kifejező és örömteli karakterét reprezentálják. A cél az volt, hogy olyan kiváló zenei felvételt készítsünk, amelyet kortól, nemzetiségtől vagy képzettségi háttértől függetlenül bármilyen zeneszerető ember élvezhet.

 

A darabok önmagunkért beszélnek, és bárki megértheti ezt a zenei karaktert, még ha először hallja is. Ennek a gyökerei alapvető ösztöneinkben, a ritmusban és a táncban találhatók. Örömmel tölt el, hogy Julien Quentin elfogadta a meghívásomat, hogy együtt készítsük el ezt a felvételt. Mindig nagyon élvezzük a közös játékot, és ő mélyen inspiráló barátom” – vallott Várdai István, aki a Bachtrack statisztikája szerint 2017-ben a világ legfoglalkoztatottabb csellistája volt.

 

Várdai István az albumot már azon az Ex Harrell-du Pré, vagy nemes egyszerűséggel az ‘1673 Strad’ nevű Stradivari-csellón vette fel, melyet 2016 végén egy névtelenségéhez ragaszkodó német mecénástól kapott meg örökös használatra. Az utóbbi években nem játszottak rajta, a német gyűjtő a csellót kifejezetten a magyar művész számára vásárolta meg amerikai tulajdonosától.

 

Az olasz hangszer-manufaktúra csellóinak hírneve – ha ez lehetséges – még a hegedűkénél is ragyogóbb. Az ‘1673 Strad’ egy viszonylag korai cselló, a mester egyetlen, ebből az évből származó opusza, hivatalos nevén a ‘Harrell, du Pré, Guttmann’ cselló. Ismert történetének adatai alapján kiváló hangszerészek és csellóművészek birtokában volt, W. E. Hill & Sons (1961-ig), Jacqueline du Pré (1961–1983), Lynn Harrell (1983–2006), Nina Kotova (2006–2013).

 

„Nagy öröm újra együtt játszani kedves barátommal, Várdai Istvánnal, aki igazi inspiráció a számomra. A koncertek alkalmával vagy a felvételek során mindig nagyon várom a közös munkát, hogy a legmagasabb szinteken kapcsolódhassunk és adhassunk elő Istvánnal. A Hungaroton stúdiójába való visszatérés abba a különleges atmoszférába helyez bennünket, amely Budapest szívében, inspiráló történelmi közegben segíti a művészi elmélyülést. Ezúttal olyan zenei program felfedezését is lehetővé teszi a számunkra, amely a zene virtuóz és táncos aspektusaira fókuszál, olyan sziporkázó csillagokkal, mint Bartók, Chopin és különösen Sztravinszkij vagy Piazzolla, akik igazi csemegét jelentenek a cselló- és zongorarepertoárban minden kamarazene-rajongónak” – mesélte Julien Quentin.

 

NÉVJEGY

Várdai István csellista a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Mező László, a bécsi Zeneakadémián Reinhard Latzko növendéke volt. 2010 őszétől Németországban, a Kronberg Akadémián Frans Helmerson növendékeként folytatta tanulmányait, 2013-tól a világhírű intézmény oktatója. Több nemzetközi verseny díjazottja-nyertese: a verseny történetében páratlan módon háromszor nyerte meg a Popper Dávid Nemzetközi Zenei Versenyt, 2014-ben pedig megnyerte az ARD Nemzetközi Csellóversenyét Münchenben. Számos világhírű fesztivál rendszeres fellépője. 2009ben Junior Prima-díjat, 2015-ben Liszt-díjat kapott, 2012-ben elnyerte a világ legígéretesebb fiatal zenészének odaítélt Prix Montblanc-t. Lemezei az Ysaÿe Records, a Hansler kiadó, a Brilliant Classics és a Hungaroton gondozásában jelentek meg. 2015-től a pécsi Zsolnay Központ rezidens művésze és – Baráti Kristóffal együtt – a Kaposfest Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál művészeti vezetője.

 

Julien Quentin Párizsban született, és a Genfi Konzervatóriumban Alexis Golovine növendékeként tanult zongorázni. Zongoraművészi képesítését 2002-ben az Indianai Egyetemen szerezte, Emile Naoumoff irányítása alatt. 2003-ban vehette kézhez mesterdiplomáját a Juillard School-ban. A francia zongoraművész sokoldalú, érzékeny muzsikus, aki érett és kiegyensúlyozott játékával szerzett hírnevet szerte a világon. Mély gyökerekből táplálkozó muzikalitása, kristálytiszta zongorajátéka és tökéletes technikája azok a kvalitások, amelyek szólóhangszeres és kamarazenei koncerteken is népszerűvé teszik. Felvételeit az EMI, a Channel Classics és a Sony RCA rögzítette.

Előző

Péterfy Bori & Love Band: Ne keresd az ...

Következő

Camila Cabello bemutatkozó albuma...

Kövess minket!