2017. Október 17. | Hedvig
Előző

Eszterhai Katalin – Majdnem Esterházy...

Következő

Patrick George: Szabadíts ki!...

Munkában az író kommandó

A 88. Ünnepi Könyvhétre jelenik meg Tóth Gábor Ákos Ki(ny)írlak! című regénye a 21. Század Kiadó gondozásában – a kötet egyben tisztelgés a Charta ’77 máig érvényes szellemisége előtt.

 

Negyven évvel a Charta ’77 nyilatkozat aláírása után négy idősödő kelet-európai irodalmár elhatározza, hogy leszámol az őket „nyugdíjba” küldő, az aktuális trendeket meglovagoló, az írást labormunkaként felfogó bulvárszerzők hadával. Az intellektuális zsiványok attól sem riadnak vissza, hogy meghackeljék a frankfurti könyvvásárt…

 

A legalantasabb átverésekkel kiírnak, sőt kinyírnak jó néhány „irodalmi” celebritást a köztudatból. Nem mellesleg beintenek az önmagával szembe került európai értelmiségnek, az elbaltázott rendszerváltások szereplőinek– teszik mindezt szabad szájú, gyilkos humorral, mégis szerethetően.

 

A szerző annak idején maga is aláírta a Chartát, illetve ő jegyezte az első hazai irodalmi szamizdatot, a Szférát is. Ezt az időszakot az 1990-ben megjelent Nyúltrapp című prózájában örökítette meg, amelynek egyenes ági szellemi örököse a mostani regény.

 

„Fogalmazzunk úgy: Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a ressentimentje. Szóval igazán jópofa, szellemes szatíra, amihez csak gratulálni tudok.”

Garaczi László

 

„Marx szerint az emberiség kacagva búcsúzik a múltjától. TGÁ szerint épp ideje, hogy a jövőjétől is elköszönjön. Jó vihogást kívánok!”

Németh Gábor

 

„Az olvasó a rendszerváltásnak nevezett katyvasz utáni évek egyik legizgalmasabb irodalmi feldolgozását veheti kézbe.”

Farkas Péter – Köln

 

„TGÁ úgy bánik a közelmúltunkkal, mint egy Bukowski-figurába oltott hentes. Miközben trancsírozza a disznót, szivarozik és valami olcsó pálinkát szopogat.” Bárdos András

 

Részlet a regényből

A legnagyobb baj mégis csak az volt, hogy nem igazán hittek már az írott szó erejében, a könyvek évszázadok óta újraszülető mágikus hatalmában, olyasmikben, amit küldetésnek, üzenetnek és hasonló szarságnak hívtak a könyviparosok, de sokszor saját maguk is. Már amikor kiejtették a szájukon, tudták, hogy kamu az egész, s minden leírt szó egy kínszenvedésnek bizonyult, hiszen írhatták volna akár az ellenkezőjét is, akkor is benyalják az idomított olvasók - már pedig ez alapjaiban kérdőjelezi meg az egész tevékenység értelmét. Lám, most is, épp hogy csak belekaptak Salinger felszívódásának sztorijába, de ösztönösen távol tartották magukat attól, hogy akárcsak kísérletet tegyenek a titok megfejtésére, ha pusztán empirikus módon is, de legalább próbáljanak magyarázatot találni.

 

Az nyilvánvaló, hogy a klozetos hírt többen nézik meg az interneten, mint ahányan olvasták a Zabhegyezőt az egész kurva földkerekségen. Na és akkor mi van? Oké, oké, ne próbáljuk arra kenni az egészet, hogy ezek a hajdan daliás férfiak megvénültek, elvesztették a lendületüket, az alkotás immáron nem több számunkra, mint asztalosnak a srófozás. Nem lehet minden szövegromlást elintézni azzal, hogy elszálltak az évek. Az igazi kárhozat abban rejlik, hogy a dolognak már nincs tétje. A könyv akkor is könyv lesz, ha annyi gondolat sincs benne, mint egy elillanó lepkepukiban. Ez pedig kérdéseket vet fel…

 

Utánajártunk: A szerző június 10-én, szombaton, 15 órakor dedikál a Vörösmarty téren a 80-as stand előtt.

Előző

Eszterhai Katalin – Majdnem Esterházy...

Következő

Patrick George: Szabadíts ki!...

Kövess minket!