2018. December 19. | Viola
Előző

Bullás József - Időkerék...

Következő

Ernszt András és Somody Péter: A kép...

Fürdőélet a Nagy Háborúban

A katonák és a polgárok fürdőélete ezer szállal fonódott össze békében és háborúban, a magas társadalmi presztízzsel rendelkező katonatisztek hozzátartoztak a fürdőhelyek mindennapjaihoz. A hadsereg saját fürdőkkel is rendelkezett. A háború általános jelenségei (munkaerő bevonultatása, hadigazdálkodás stb.) a fürdőket és az ásványvízforrásokat sem kerülték el, egy részük felvonulási, illetve hadműveleti területre esett, ami súlyos következményekkel járt.

 

A frontokon a katonák az ellenségen kívül sárral, piszokkal és tetvekkel is harcot vívtak.  Olykor hetekig nem került le róluk a ruha, „agyagemberekké” váltak. A hadvezetés felállítható tábori fürdőkkel, fürdővonatokkal, fertőtlenítő berendezésekkel stb. törekedett javítani a helyzeten. A csapatok szükségmegoldásokkal leleményesen segítettek magukon. Zádor István hadifestővel együtt vallották: „ A fürdés volt a harctér legnagyobb élvezete”.

 

Az új fegyverekkel és harceljárásokkal vívott háborúban megváltozott a harctéri sérülések és betegségek jellege, mennyisége, súlyossága. A 3,8 millió hadra kelt magyar katona közül csak minden második tért vissza épségben, 743 ezer súlyos sérülést szenvedett. A hadiérdek alá rendelt fürdőhelyeket sérült és beteg katonák áradata lepte el, különösen a termálfürdőket és a klimatikus gyógyhelyeket. A háború alatt „mundérba öltözött” Magas -Tátra gyógyításon kívül alpesi kiképzés helyéül is szolgált.

 

A rokkantak óriási terhet róttak az államra, sorsukat az Országos Rokkantügyi Hivatal intézte. A Magyar Vöröskereszt Egylet sokrétű áldozatos munkát végzett. A fürdőhelyek idegenforgalma a kezdeti visszaesés után emelkedett. Ebben szerepet játszott a átlagosnál jobb élelem ellátásuk. Kialakult a „menázsi” turizmus: külföldiek és fővárosiak valóságos hízókúrát vettek. 1917-ben a háború sújtotta vidékeken megjelent a „csatatér” turizmus. A fürdőhelyi bazárokban háborús propaganda és ajándéktárgyakat is árusítottak. A háború vége felé a reklám jövedelmező dobját nyugati mintára hangosan kezdték verni. A fővárosban büszkén hangoztatták: „ma a legnagyobb divat Pesten idegent forgatni.”

 

Helyszín és időpont: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2018. november 27. – 2019. március 31.

 

Előző

Bullás József - Időkerék...

Következő

Ernszt András és Somody Péter: A kép...

Kövess minket!